Az Új Város története

Az olasz Città Nuova születése

 

Az Új Város a Fokoláre Mozgalom céljait és küldetését segítő kommunikációs eszköz. Chiara Lubich már a kezdetektől törekedett arra, hogy a megélt élményeit, Istennel töltött idejének gyümölcseit elmondja társainak, és le is írja ezeket, levelekben vagy beszédvázlatokban, hogy sokakhoz eljuthasson. A növekvő mozgalomban is egyre hangsúlyosabb lett, hogy adjuk tovább másoknak, amit Istentől kaptunk. A legépelt, majd stencillel sokszorosított lapok után 1956-ban megszületett Olaszországban a Fokoláre Mozgalom lapja, a Città Nuova (fordítása: Új Város). Küldetéséről az első számban így vall Chiara Lubich:

 

„Ez a lap mindenkihez szól, aki szereti Istent és megvan benne a jó szándék, hogy szolgálja Őt az emberiségben. Szeretnénk bemutatni, mennyi új kezdeményezés van a földön, mely az egység felé mutat, hogy ez mindannyiunk közös kincsévé váljon. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy az emberiség egyetlen családdá váljon, hogy minden lélekben fölragyogjon Jézus új parancsolata, lángra gyúljon a szeretet forradalma.”

 

A magyar Új Város elindulása

 

A mozgalom terjedésével a különböző országokban sorra születtek a nemzeti nyelvű Új Városok. Ezek közül egy a magyar Új Város. 1989 nyarán Magyarország a rendszerváltás forró napjait élte, miközben sorra nyíltak meg a korábban zárt ajtók, s így volt lehetséges, hogy az itthon akkor még gyermekcipőben járó Fokoláre közösség nyári lelkigyakorlatát, a Máriapolit, a kecskeméti megyei művelődési házban tartsa. Az addig fapadokhoz, összecsukható székekhez, hirtelen összetákolt megoldásokhoz szokott néhány száz résztvevő nem kevés megilletődöttséggel süppedt bele a színházterem kényelmes székeibe. Amit addig csendben, feltűnés nélkül, szájról-szájra adtak tovább, amit néhányan 6-7 indigóval átütő papírra gépeltek, az most a reflektorfényben, a megvilágított színpadon, mikrofonba mondva, erősítőkből szólt.

 

Azon a nyáron született és éppen a ’89-es Máriapolin vehették először kézbe frissen, nyomdaszagúan az Új Város magazint, és a közösség úgy vette körül, mint az újszülöttet veszi körül a család, akiknek „ő” a legszebb. Néhány évig A5-ös méretű, fekete-fehér 12-16 oldalas kiadványként jelent meg, majd a 90-es évek közepétől a 2000-es évek végéig A4-es méretű, 28 oldalas havi magazin lett, melynek elő és hátlapja már csalogatóan színes volt.

 

A közösség lapja hazánkban is azokat szerette volna maga köré gyűjteni, akik bármi módon tenni akarnak Jézus végrendeletéért, hogy „Legyenek mindnyájan egy!”, és beszámolni, hírét vinni azoknak a kezdeményezéseknek, melyek az egység magvait hordozzák.

 

Magazinunk fejlődése a 2000-es években

 

Lapunk tehát – ha úgy tetszik – kistestvére a Città Nuovának. Ez a tartalomban is megjelent annyiban, hogy Chiara Lubich gondolatait, a mozgalom nemzetközi vagy éppen jelentős helyi eseményeit gyakran átvettük az olasz kiadványaiból. Az évek során egyre növekedett a magyar vonatkozású anyagok aránya, a hazai társadalmi, kulturális jelenségekre való reagálás, a családok és egyének helyi problémáira, küzdelmeire adott reakciók, útkeresési kísérletek. Ez nem változott. Ami változott, az a nyomdatechnika, az újság mérete és példányszáma, a szerkesztőség tagjai, és nem utolsósorban a közösség, melynek növekedését, egyre sokasodó kapcsolatait, egyre több mondanivalóját az újság megpróbálta hűségesen visszatükrözni.

 

Az Új Város 30 éves története folyamán szerkesztésének és összeállításának oroszlánrészét önkéntes munkában végezték az arra vállalkozók, munka után, hétvégén, szabadidejükből áldozva erre. Az évek során kevés valóban szakmabeli újságírója volt az Új Városnak, a különféle területekről érkező, különféle diplomával rendelkező önkéntesek egyrészt önképzéssel igyekeztek megfelelni a szakmai követelményeknek, másrészt együtt, a munka folyamatában fejlődtek szakmailag is.

 

A 2000-es években már elterjedtek a színes magazinok, így, ha egy igényes, nem csak a mozgalom belső tagjainak szóló lap lebegett a szemünk előtt, akkor meg kellett lépni a színes magazinná válást. Így 2008-tól fokozatosan, először csak 4, majd 8 belső oldal színesült meg, majd 2011-től teljesen színes lett az Új Város, s az évek alatt több arculatváltáson is átesett. Legutóbb 2017-ben kapott új külsőt, és kéthavonta, 40 oldal terjedelemben jelent meg, terjesztése továbbra is nagyrészt postai előfizetéssel zajlott, 1000-es példányszámmal. Ez a 30 éves korszak zárult le 2019 novemberében, amikor a nyomtatott magazin megszűnése mellett döntöttünk.

 

Új Város Online

 

Előzmények: 2011-ben a kifelé nyitás jegyében elindult az Új Város online honlap, majd néhány hónapra rá létrehoztuk facebook oldalunkat is. Ezeken a felületeken a nyomtatott újság cikkeit próbáltuk többekhez eljuttatni és népszerűsíteni, de fő profilunk továbbra is a nyomtatott magazin előállítása volt, aminek munkálatai mellett kevés időnk és energiánk maradt az online felületekre, így online jelenlétünk esetleges és korlátozott volt. A nyomtatott lapok háttérbe szorulása és az online térhódítása megértette velünk, ha minél többekhez el akarjuk juttatni az egység lelkületét, teljesen az online világba kell költöznünk és cikkeinket mindenki számára elérhetővé kell tennünk.

Az Új Város Online tehát ingyenes, költségeinket pályázatokból, a fenntartó alapítvány részére juttatott 1%-okból, és önkéntes adományokból szeretnénk finanszírozni.

 

Új Város Könyvek

 

Az Új Városnak szinte a kezdetektől van egy másik tevékenysége is: a könyvkiadás. Kezdetben kizárólag Chiara Lubich lelki írásait adtuk közre, évente egy-két könyvet, önkéntes fordítás, lektorálás mellett, csak a nyomdai munkálatokért fizetve. A vásárlói kör pedig többnyire a mozgalom tagjai, a különböző találkozók résztvevői voltak. 1993 óta az Új Város Alapítvány keretein belül működik a könyvkiadás, és végzi nonprofit tevékenységét.

 

A 2000-es évek elején, pályázati lehetőségek révén tudtunk más irányba is nyitni és kiadni olyan könyveket, melyekben az évek során felhalmozódott tudást és gyakorlati tapasztalatokat tudtuk közkinccsé tenni. Ezek főleg a családokat érintő témák voltak, olasz szerzők tollából: párkapcsolat, gyermeknevelés, generációk, életmód témákban.

 

Fő profilként továbbra is az alapító, Chiara Lubich könyveit, illetve egyéb lelki írásokat adunk ki. Közösségi Lelkiség sorozatunk végigveszi azokat a fő témákat, melyeket az alapító megértett és különböző írásokban, beszédekben a Fokoláre Mozgalom tagjainak továbbadott.

 

A családi irányvonalat zsebkönyv formátumú 12 kötetes sorozattal folytattuk, melyekben szerzőink röviden és közérthetően írnak a családi élet, párkapcsolat, gyermeknevelés területéről. Fontos témák – 64 oldalon, lehetne a sorozat mottója. A 2013-tól megjelent sorozat egy részéhez már magyar szerzőket kerestünk, így a szemlélet és a tapasztalati anyag is sokkal érthetőbb és ismerősebb lehet a magyar olvasóknak.

 

A gyerekek is nagyon fontosak a mozgalomban, korosztályok szerinti csoportokban, az életkoruknak megfelelően beszélünk nekik a szeretetről, az adás öröméről, Jézus értünk való áldozatáról. Így természetesen a nekik szóló könyvek sem hiányoznak a kínálatunkból. Kiadtunk könyvet a szeretet-dobókockáról, mely egy játékos eszköz a szeretet konkrét megélésnek segítésére; Máriáról, ahogy Chiara Lubich látja őt; az adás öröméről, sok-sok konkrét gyerek-tapasztalattal.

 

Ahogyan az újságban, úgy a könyvek témaválasztásában is igyekszünk reagálni a kor kihívásaira, és ennek megfelelően az utóbbi években adtunk ki könyvet többek között a szenvedélybetegségekről, a környezettudatos életről vagy akár az iszlámról.

 

Zárszó

 

„Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (1Kor 3,6) Talán ez lehetne az összefoglalása az Új Város történetének. Elsősorban Istennek adunk hálát, hogy a számos testvérlap és könyvkiadó között – amelyek szerte a világban, különböző nyelveken az egység éltető oxigénjét juttatják a föld légterébe – az Új Város is ott lehet.

Tizenöt évvel ezelőtt Chiara Lubich azt kívánta a Città Nuova kiadónak, hogy olyan forrás legyen, amelyből sokan meríthetnek, akik az igazságot, a jóságot, a szépséget szomjazzák, és akik kulturális, lelki, szellemi gazdagságra vágynak. Ma sem kívánhatunk többet ennél.

Legújabb cikkeink:

  • életmód

    Így kezdődik Gyökössy Endre híres boldogmondásainak egyike, s a folytatásból az is kiderül, hogy miért is boldogok: „mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók, nem kiborulók többé.” Ma már több kutatás ...

    Simkó Zsófia

    2020. december 3.

Legújabb könyveink: