Grilex, a rapper, aki Istennek énekel

Guillermo Esteban, 26 éves spanyol fiatalembert sokan Grilex néven ismerik, mint keresztény rappert. A fiatalok körében népszerű énekes-dalszerző a keménynek és szókimondónak tartott rap műfaján keresztül evangelizál mindenhol, ahová a zenéje által el tud jutni. Valenciai (Spanyolország) fellépése után találkozott vele társlapunk, a Città Nuova munkatársa, és kérdezte őt életéről, hitéről, a mai egyházról és a fiatalokról.

grilex-a-rapper-aki-istennek-enekel

Hogyan kezdődött a történeted, Grilex története?


Egy osztálytársam ismertetett meg a rapzenével, hétéves koromban. Nagyon megfogott ez a műfaj, főleg a benne elhangzó sok káromkodás keltette fel az érdeklődésemet. Képzelhetitek, keresztény iskola, keresztény család… és egyszer csak elkezdtem káromkodós zenét hallgatni. Azt hiszem, erre mondják: „Hű, hát ez durva!” Hát így kezdődött, de akkoriban még nem írtam, csak hallgattam a rapet.

17-18 éves voltam, amikor az egyik öcsémnél komoly betegséget diagnosztizáltak, és közölték velünk, hogy valószínűleg meg fog halni. Nagyon kemény volt, nagyon nagy csapás, és fogalmam sem volt, hogyan vezessem le a frusztrációt és a szorongást, ami belülről emésztett. Egy barátom azt mondta: „Figyelj, te rapet hallgatsz, a rap pedig arról szól, hogy kiadod magadból, ami benned van. Miért nem írsz egy dalt a testvérednek? Így felszabadítod magad, és az öcsédnek is folyamatosan jelen lehet a zene, és így vagy úgy, de jelen leszel neki te is.” Ezt jó ötletnek találtam, és így kezdtem el rap számokat írni.

 

 

 

 

Mivel foglalkozol a mindennapokban?

 

Mindenfélét csinálok, nagyon aktív srác vagyok. Isten azzal ajándékozott meg, hogy nyughatatlan vagyok, égek a tudásvágytól és a kíváncsiságtól, és a tanulás mellett evangelizációval foglalkozom. Ez most 50-50% az életemben, mert egyrészt úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy mi, fiatalok jól képzettek legyünk, azért, hogy a saját munkaterületünkön tudjunk evangelizálni. Igaz, hogy amit éppen tanulok, annak semmi köze a zenéhez (sugárterápia és dozimetria témában folytat tanulmányokat – szerk. megj.), de ez azért is nagyon jó, mert ez egy másfajta lehetőséget ad arra, hogy továbbadhassam az evangéliumot.

 

A rap egy nagyon agresszív műfaj, tele van dühvel… Hogyan tudod mégis a szeretet üzenetének továbbadására használni?

 

A rap az tényleg kemény műfaj, szemtől szemben, mindenféle tabu nélkül. Ezért is bonyolult a szeretetről rap formátumban beszélni. Nos, mi megpróbáljuk az evangéliumnak a dimenzióját átadni a rapzenén keresztül. Hogyan? Az utóbbi időben talán a pop és a rap kombinálásával, mert a popzenén keresztül sokkal szeretetteljesebben szólhatunk.

 

Mi a célotok?

 

Igyekszünk felébreszteni, felrázni a fiatalokat. Mit kezdesz az életeddel? Ideje felébredni! Isten szeret téged! – De ezt nem mézesmázosan mondjuk, hanem belekiáltjuk az arcukba: ISTEN SZERET TÉGED! Isten veled akar lenni! Nyisd ki az ajtókat Neki! Igaz, hogy ez egy nagyon direkt forma, de teljesen a szereteten alapul.

 

Mi historia – grilexmusic, youtube

 

Azt mondod, a zenéddel evangelizálsz. Milyen hatásokat látsz a követőiden?

 

Hihetetlen, amit tapasztalok, minden nap egy kaland. Amikor koncertet adunk, amikor bizonyságot teszünk, Isten jelen van. Amikor két ember Krisztusról beszélget, Krisztus ott van, és ez látható. Én nem teszek csodákat. Krisztus az, aki csodákat tesz azáltal, hogy elfogadja, mikor mondom: „Uram, itt vagyok, és tégy velem, amit szeretnél!” És ez olyan szép! A keresztény út nagyon szép! És nehéz persze, kihívásokkal teli, de mindez olyan szép, hogy érdemes megélni. És lenyűgöző dolgok történnek! Például emberek, akik az öngyilkosság szélén álltak, mégsem lesznek öngyilkosok, depressziós szülők megtalálják a kiutat a depresszióból. Olyan dolgok, amikre azt mondod: „Hogyan lehetséges, hogy ez megtörténhet?” Nos azért, mert Isten velünk van, és amikor megnyitod a szíved ajtaját, Ő elkezd csodákat tenni.

 

Van olyan történet ezek között, ami különösen megragadott?

 

Volt egy különleges élményem. Mielőtt elkezdtem keresztény rapzenével foglalkozni, volt egy sötét időszakom. A keresztények „üldözője” voltam, de az Úr megállított, és megmutatta nekem, hogy Ő a szeretet, és a szeretet az Isten. Ez a perspektíva sok mindent megváltoztatott bennem. Mikor bemutattam az első keresztény dalomat, érkezett egy üzenet valakitől: „Ennek a dalnak köszönhetem, hogy nem lettem öngyilkos.” Ez olyan sokkoló volt, hogy csak annyit mondtam: „Mennyi jót tehetünk, ha a képességeinket az Úrnak adjuk.” Ez volt első erőteljes tapasztalat arról, hogy milyen hatással lehetünk másokra.

 

Grilex a Venid a Odiarme című dal klipjében. (grilexmusic, youtube)

 

Milyen volt az életed a megtérésed előtt?

 

Hát, nehéz volt. Én egy olyan srác vagyok, aki sok-sok nehézségen ment keresztül. De hálát adok Istennek, mert a krízisek és a nehéz időszakok lehetővé teszik, hogy tanuljunk, hogy éretté váljunk. Az emberek panaszkodnak a válságok miatt, pedig ezek nagyon jók arra, hogy megismerjük önmagunkat, hogy megismerjük a lehetőségeinket, azt, hogy mi van bennünk, valamint hogy felismerjük, hogy gyengék vagyunk, és hogy szükségünk van az Úr segítségére.

Abban az időben még nem ismertem Isten szeretetét, és mivel nem ismertem, a bennem lévő harag és frusztráció arra vezetett, hogy üldözzem a keresztényeket.

Hogyan? A rapen keresztül. A zeném tiszta méreg volt. Arról szólt, hogy mindenkit bántani akartam, különösen, ha kereszténynek vallották magukat. „Keresztény vagy? Isten mindezt megengedi? Ez az Isten szörnyű, nem igaz?” Ilyen nyersen támadtam.

A családommal sem volt sok kapcsolatom, mert a családtagok mindig meg akarják magyarázni a dolgokat, szeretettel persze, de a dolgok már csak olyanok, amilyenek, és van, hogy az igazság fáj. Szóval nagyon távol tartottam magam tőlük, és a barátságaim is olyanok voltak, mint jómagam, mérgezőek. Ez egy folyamat, és még ma is tart. Olyan életet éltem, amelyben „halott” voltam. Nehéz ezt megfogalmazni, de ez az igazság. Egy zombi voltam, nem érdekelt semmi. Ha valakit bántani kellett, akkor bántottam. Nos, amikor „halott” vagy, nincsenek érzéseid, és minden iránt közömbös vagy.

 

Hogyan találkoztál újra Isten szeretetével?

 

Váratlanul jött egy pillanat, amikor néhány találkozáson keresztül szeretve éreztem magam, és nemcsak a szeretetet éreztem, hanem azt is, hogy bocsánatot nyertem és élek. Milyen sokáig voltam „halott”, és hirtelen úgy éreztem, hogy élek! Ez volt az, ami kiütött a nyeregből. Hogyan lehetséges, hogy van egy Isten, aki ennyire szeret engem? Ez nagyon szép, mert rájöttem egy dologra:

Az ördög ismeri a nevedet, de a bűnödön szólít, Isten pedig ismeri a bűnödet, de a neveden szólít.

És amikor elmerültem a szeretetnek ebben a dimenziójában, azt mondtam: „Hű, erről többet akarok tudni, mert Istent még nem ismertem ilyen módon. Ki ez az Isten?” Így kezdődött az egész. Napról napra haladok, mert ez egy folyamat. És ha elbukok? Persze, hogy el fogok bukni, ember vagyok, nem vagyok tökéletes, egyedül Isten tökéletes. De nem akarok megalkudni. Ha elesek, gyorsan fel akarok állni az Úrral, és ha megint elesek, ismét. Ezeknek a botlásoknak köszönhetően is tanulunk, érzékenyebbé és empatikusabbá válunk. És ezeknek a zuhanásoknak is köszönhető, hogy képes vagyok dalokat írni. Mert az a keresztény, aki a fellegek fölött jár, aligha tud segíteni a földön élő embereknek. Szükségünk van olyan keresztényekre, akik megízlelték, milyen elbukni és port enni, de beszélnek Isten kegyelméről is, aki felemel és kivezet a sötétből, s aki azt mondja: „Jöjj, megtisztítalak, és megyünk tovább!”

 

 

A dalaidban sok olyan témáról beszélsz, ami érdekli a fiatalokat. Mik a következő terveid?

 

Most az egyházon kívüli evangelizációra szeretnénk összpontosítani. Az egyházon belül az emberek nagyon jól el vannak látva. Vannak papjaik, vannak katekéták, vannak embereik, akik foglalkoznak a fiatalokkal és mindazokkal, akiknek lelki szükségleteik vannak. De ki foglalkozik az egyházon kívüliekkel?

Bátor, emberi, tökéletlen keresztényekre van szükségünk, akik tudják, hogy Isten szereti őket, és akik segíteni akarnak.

Most arra összpontosítunk, hogyan evangelizálhatunk az egyházon kívül. Isten szeretetét közvetítve, de az élet mindennapi dolgairól beszélve. Például arról, hogyan lehet jól megélni a szexualitást, ami egy nagyon mindennapi dolog, de ma egy túlerotizált világban élünk. Ehhez adunk egy nézőpontot. Ha valaki átéli azt, amit Szent Mária Magdolna átélt, akkor igaz, hogy sebek keletkezhetnek, de mindig van helyreállítás, ha beengedi magába Istent. Ma sokan élnek ilyen sebekkel, például szexuális téren, mert úgy gondolják, hogy nincs visszaút. Szent Mária Magdolna példája világosan megmutatja, hogy van visszaút, hogy újrakezdhetünk.

Egy megtört élet, amikor találkozik Krisztussal, a találkozás nyomán középszerű emberből szent emberré válik.

Tehát beszélünk a szexualitásról, a munkáról, a személyes válságokról, beszélünk az ürességről, az örömről. Mindazokról a dolgokról, amelyek végül is az együttérzést alakítják ki bennünk.

 

Hogyan látod a mai fiatalokat olyan kérdésék tekintetében, mint a szexualitás, nagyon elveszettek?

 

Úgy hiszem, hogy a generációnk nem elveszett, hanem inkább zavarodott, és azért vagyunk összezavarodva, mert olyan dolgokat adnak el nekünk, amelyek hamisak, de elhitetik velünk, hogy igazak. Mi történik? Azt a meggyőződést adják el nekünk, hogy a szexualitás, még ha rosszul is éljük meg, kielégít bennünket, de csupán annyit tesz, hogy eltompítja az érzéseinket. Úgy gondolom, tudnunk kell, hogyan kezeljük jól a szexualitásról való diskurzust az egyházban. A szexualitás nem egy tilalom, hanem egy áldás. Hogyan magyarázhatjuk el ezt a szeretet szempontjából? Amint ebből a nézőpontból magyarázod el, minden megváltozik. Mert mondhatod ezt: „Nem szexelhetsz házasság előtt, mert az bűn.” De mennyire más, ha ezt mondod: „Hé, rájöttél már, hogy micsoda értékeid vannak? Olyan nagy kincsek, amit érdemes olyasvalakinek adni, aki majd nagyon fontos lesz. Úgyhogy szerintem vigyázni kell rá.” Persze szabad vagy, te döntöd el, hogy ezt a tanácsot megfogadod vagy elveted. De ragadd meg a kérdést a szeretet nagy dimenziójából… de ne csak abból… Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, miközben nincs elkötelezettség (megházasodni elkötelezettség, és úgy tűnik, hogy a mai társadalom nem segít abban, hogy elköteleződjünk), ha megosztod az intimitásodat egy másik emberrel, és aztán szakítotok, akkor az életed egy darabját is magával viszi, és ez nagy fájdalmat okoz.

Mit tesz tehát az egyház? A megelőzést ajánlja. Mit mond a tízparancsolat? A tízparancsolat olyan tanácsokat ad, amelyekkel megóvhatod a lelkedet a szenvedéstől, nem pusztán szabályok és előírások gyűjteménye. De természetesen a szeretet szempontjából kell magyaráznunk, mert akkor minden megváltozik.

A szeretet a szív nyelve, és az igaz, hogy sok fiatal, sokan a generációmból nem értik ezeket a dolgokat, mert nem a szeretet szemüvegén át néznek.

Úgy értem, ha valaki azt mondaná nekem, ezt nem csinálhatod, mert nem… Nem érteném, sőt, nem is értettem, amíg el nem mondták nekem: „Ne azért ne csináld, mert nem lehet. Megvan az oka, és ez az ok a szeretet.” Így már persze, hogy az egésznek van értelme. És az a jó, hogy amikor hibázol, és felismered, hogy hibáztál, akkor azt mondod: „Nem ezt akarom, és mivel nem ezt akarom, ezért harcolok ellene.” Tehát, ahogy már mondtam, jó a porba hullani, és rájönni, hogy nem, nem akarok középszerű életet, hanem szent életet akarok. Jó, ha az ember időről időre átesik ilyen nehéz pillanatokon, és utána tisztábban látja a dolgokat.

 

Grilex a Venid a Odiarme című dal klipjében. (grilexmusic, youtube)

 

Egyetértesz azzal, hogy nehéz az egyház iránt elkötelezett fiatal katolikusokat találni?

 

Megmosolyogtat ez a kérdés, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sokat utazom, az evangelizálás miatt, és bárhová megyek, láthatóan meggyőződéses fiatalokkal találkozom, akikben ott van a Szentlélek.

A társadalom becsap minket azzal, hogy azt mondja, hogy kevesen vagyunk. Ez nem igaz, a Szentlélek látványosan jelen van a fiatalokban, és valami fantasztikus dolog zajlik, de ez egy lassú folyamat.

Most van a fiataloknak egy olyan rétege, akik annyira szomjaznak, és annyira vágynak az evangelizációra, hogy azt hiszem, hogy egyik pillanatról a másikra berobbanhat ez a lelkesedés. A 21. század új evangélistái felkészülten fognak megjelenni. Jézus Krisztushoz hasonlóan, egy bizonyos időbe telik, amíg az ember meggyökerezik, megerősödik, formálódik, többé-kevésbé tudja, hogy mennek a dolgok, és akkor indul el a világba. Miért? Mert nincs rosszabb, mint egy langyos keresztény. Egy keresztény, aki tisztán látja a dolgokat, azt mondja: „Nem, nem, semmiképp nem akarok langyos lenni, tüzes akarok lenni!” És megmarad ezen az úton, mert már átment egy folyamaton, és tudja: „Az én célom a Mennyország!” Ez rendkívüli. S úgy hiszem, most ez a formálódás történik.

 

Úgy gondolod, hogy bátorságra van szükség Jézus követéséhez?

 

Sokan mondják nekem, hogy Grilex, te nagyon bátor vagy. Egyike vagy azoknak a fiataloknak, akik megmutatják magukat, akik tabuk nélkül beszélnek. De én nem vagyok bátor. Úgy érzem, hogy Isten annyira szeret, hogy ez az, ami hajt engem. Ez nem bátorság, hanem szeretet. És ez az, ami lökést ad nekem: tisztában vagyok a tökéletlenségemmel, és az hajt, hogy van egy Isten, aki folyamatosan szeret engem, és aki nem ítélkezik felettem, hanem átölel. És ez az, ami arra késztet, hogy járjam a világot, és felfedjem magam, mert Krisztus már megmutatta az arcát nekem: miért ne tenném én is? Hiszem, hogy ez több mint bátorság, ez a szeretet dimenziója.

 

A sok dolog közül, amit csinálsz, mit szeretsz a legjobban?

 

Mindent, biztosíthatlak róla, hogy mindent szeretek. (Nagyon nevet.) Mert amikor Isten perspektívájából nézel, amikor ebben élsz, akkor minden szép. Természetesen, ahogy már mondtam, néha nehéz, és hát ki szeret tanulni? Senki. Ki szereti az alkotás magányos folyamatát? Szerintem a túlnyomó többségnek nem ez, hanem a sok interakció, az éneklés tetszik…

De ha abból a szemszögből nézed a dolgokat, hogy „mindennek van értelme”, akkor élvezed, és

nem arról van szó, hogy sok mindent csinálsz, hanem arról, hogy akkor teszed meg a dolgokat, amikor itt az ideje, azzal a szeretettel, amivel kell.

Így végül mindenben örömet találsz. Mondhatnád: „Igen, de lesznek nehézségek…” Igen, ez igaz, és lesznek majd pillanatok, amikor legyőz a lustaság. De a szeretet dimenziója azt mondja, ennek oka és célja van. És ez örömöt ad, energiát, egy lökést, hogy menj tovább. Szeretném, ha ezt sok ember megtapasztalhatná. Semmi sem lennék, ha nem lenne Krisztus, semmi sem lennék, ha nem lenne imádság, semmi sem lennék, ha nem lenne közösség, semmi sem lennék, ha nem imádkozna értem az egyház, végül is semmi sem lennék ezen alapok nélkül. Ez nagyon fontos, és ezt nem lehet egyik napról a másikra megérteni. Elkötelezett kereszténynek lenni azt jelenti, hogy minden nap a frontvonalban vagy, és ha egy nap nem vagy ott, akkor sem történik semmi. Egy gyors gyónás, helyreigazítás, és megyünk tovább felfelé. De minden nap Isten országáért dolgozunk, mivel csak egy életünk van, és az mulandó. Hogyan akarsz élni?

Szeretnél jelet hagyni magad után Krisztussal? Vagy olyasvalaki akarsz lenni, akit ide-oda fúj a szél?

Igen?! Nem, nem! Isten olyan nagy szeretettel teremtett minket, hogy ha nem hagyjuk nyomát ennek a szeretetnek, akkor azt gondolom, elmulasztunk valamit.

Fotó: Città Nuova

Forrás: Forrás: https://www.cittanuova.it/multimedia/2021/6/1/grilex-rapper-canta-dio/--/

Fordította: Kádár Márta és Sisák Zita

Legújabb könyveink: