Fordító: Péterfi Eszter, Paksy Eszter
ISBN: 9786158084932
Kiadási év: 2018
Terjedelem: 176 oldal
Kötés: puhakötés
Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója és elnöke 2008. március 14-én távozott e földi létből, gazdag szellemi és lelki örökséget hagyva maga után. Ennek immár több mint tíz esztendeje. Halálának 10. évfordulója alkalmából az Új Város ezzel a kötettel szeretett volna emlékezni rá és tisztelegni előtte. Társkiadónk, az olasz Città Nuova még 2012-ben kérte fel Giulia Folonarit – Elit, ahogy őt a közösségben ismerik –, hogy mesélje el életét, melyet Chiara mellett töltött.
Eli ötven éven át volt titkára, sofőrje, de mindenekelőtt fokolártársa Chiarának, ezért olyan szoros emberi közelségből ismerte őt, mint kevesen. Elbeszéléseiből megismerkedhetünk egy alapító örömeivel, fájdalmaival, életének hétköznapi és kiemelkedő pillanataival egyaránt.
Chiara Lubich még a II. Vatikáni Zsinat előtt indította útjára művét, mely egyik első volt azon egyházi mozgalmak közül, melyek a zsinat utáni egyházat gazdagították, felfrissítették. Ez a Fokoláre Mozgalom, más néven Mária Műve, mely jelentős hatással bír a világegyház életére. 1978-tól kezdve ez annak is köszönhető, hogy Chiara megismerkedett II. János Pál pápával, akit nagy lelki mélység és erős társadalmi érzékenység jellemzett. A pápát és Chiarát több minden rokonította: egyidősek voltak, fiatalkorukat meghatározta a II. világháború okozta szenvedés, vonzotta őket a művészet. Mindez testvéri barátságot szült közöttük, teljes lelki és gondolati összhang jellemezte őket. II. János Pál azt a „női géniuszt” látta Chiarában, amiről ő is írt a nő méltóságáról szóló apostoli levelében. Chiara gondolkodása és műve, Mária Műve, az egyház máriás arculatát mutatja be. Ezért nem túlzás, amit II. János Pál Trentóban mondott: „A tridenti zsinattól a tridenti
(trentói) Chiaráig.” Engem személyesen Chiara női géniuszának az a vonása ragadott meg, hogy egyszerűen tudott szólni, telve az Isten és az emberek iránti szeretettel. Meggyőző volt. Nem filozófiai eszmefuttatásokat tartott, hanem a szeretet szavaival vonzotta az embereket. Hiszen a legnagyobb szükség valóban olyan
tanúságtevőkre van, akik hisznek Isten szeretetében és bizonyságot adnak erről életükkel. Chiara egy ilyen ragyogó személyiség volt.
(Részlet Stanisław Dziwisz krakkói bíboros könyvhöz írt előszavából)
Bacsói Ivánné Hofher Ilonával beszélgettünk betegségről, betegápolásról, a szenvedés értelméről, az élet utolsó szakaszáról. Azért éppen őt kérdeztük, mert élete során tizenkét olyan személy volt, akiket elkísért a betegségükben, ...
Másokért tenni csodálatos lehetőség az emberségünk megélésére és az önismeretünk fejlődésére. Ám másokért elégni és elhasználódni nem okos döntés. A delegálás abban segít, hogy sokáig élhessünk másokért.
Kosárba
