Életem középkora

A cseh szerzőnő humorral, együttérzéssel osztja meg élményeit arról, hogyan nézett szembe lányai felnőtté válásával, az életközepi válság jeleivel, hogyan sikerült új célokat találnia és megújítani férjével is a kapcsolatukat.

„Az az érzésem, hogy folyton csak főzök, de amit főztem, azt nem én eszem meg. Takarítok, pedig nem is én csináltam rendetlenséget. Mindenkire odafigyelek, de cserébe nem kapok semmit. Már élni sincs kedvem – fakadtam ki, még mielőtt tudatosítottam volna, hogy így gondolom. Ez már a válság? Hát bizony, lehet” – kezdi újabb kötetét a szerzőnő, aki a kisgyermekes időszakról oly kedvesen, átélhetően írt „Mit súg Isten az anyák fülébe?” című könyvében. Néhány év elteltével azonban újra kell tervezni az életet, megtalálni a felnőtt gyerekek mellett az új életcélokat, szembenézni az öregedés első jeleivel, új alapokra helyezni a házastárssal is a kapcsolatot. A szerzőnőt azonban ebben a válságban sem hagyja el humorérzéke, élni akarása és hite. S persze a magával ragadó stílusa is a régi!

“Hana Pinknerová magát sem kímélve, szarkazmusba oltott remek humorral írja le azt az időszakot, amely a családanyákra vár, ha kirepülnek a gyermekeik otthonról. Apró kis „színesek” egymásutáni láncolatából áll össze a kötet, amelyben az író arról mesél, hogy miként kellett újraterveznie az életet, amikor két lánya már felnőtt korba lépett. A még aktívan dolgozó anyuka, a család motorja néhány napig úgy érezte, hogy „légüres térbe” került, de azután eldöntötte, hogy új irányt ad a férje és saját életének is.”  (kello.hu)