Krisztus levele vagytok

Klaus Hemmerle püspök 1990-ben írott lelkipásztori levelét adjuk közre, melyet egyházmegyéje plébániáihoz intézett. De szavaiból mi is biztatást kaphatunk, és választ arra a kérdésünkre, hogyan lehetünk egyenként és közösségként Krisztus igazán hiteles, meggyőző levele.

krisztus-levele-vagytok

Kedves testvérek!
Ezt a levelet azokhoz intézem (kétségtelenül ők vannak többen), akik ezt nem hallják, vagy nem olvassák. De jogos a kérdés, hogy akkor hogyan juthat el hozzájuk ez a levél? Kedves testvéreim, tiáltalatok! Igen, ti magatok vagytok Krisztus levele a világhoz. Pál apostol ezt így tette világossá számunkra a korinthusi egyházhoz írt levelében: ”mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira”. (2 Kor 3,3)
Gyakran azt gondoljuk, hogy van az embereknek egy bizonyos csoportja – a papok, diakónusok, lelkipásztori szolgálatot végző laikusok –, akiknek az a feladata, hogy terjesszék az evangéliumot az emberek között. De az evangélium perspektívájából nézve ez másképp van: mindannyian tanúk vagyunk.

Amikor Isten ránk bízza szeretetének üzenetét, amely értelmet és fényt ad életünknek, ezt nem tarthatjuk meg kizárólag magunknak. Rajtunk múlik, hogy mindenkit elérjen ez a szeretet és ez az üzenet.

Mi, mindannyian, együtt és külön-külön, Krisztus levele vagyunk a világ számára.
Ez hitünk lényegéből fakad. Isten elküldte hozzánk fiát, fia értünk lett emberré. Aki Jézus Krisztusra tekint, magát Istent látja. Aki tudni akarja, milyen Isten, annak Jézusra kell néznie. De Jézusra tekintve mindenki megláthatja önmagát is, hogy milyen is valójában. Jézus ugyanis magára vette a mi természetünket. Közülünk való lett, még a bűneinket és halálunkat is magára vette. De nemcsak magunkat találjuk meg benne személyesen, hanem minden embert. Ő mindenki sorsát a sajátjává tette. Amit testvéreink közül a legkisebbeknek tettünk, neki tettük. És benne mindegyiknek az arcát megtaláljuk. Így maga Jézus Krisztus az a levél, amelyben megtalálhatjuk és „elolvashatjuk” Istent, önmagunkat, felebarátainkat és távoli embertársainkat.
Akkor hát ebből következik, hogy Jézus bennünk, az életünkben és cselekedeteinkben akarja magát másoknak kinyilatkoztatni. Mi vagyunk Krisztus levele!

 

 

 

 

Kedves testvérek!
A kérdés az, hogyan lehetünk Krisztus olvashatóbb, meggyőzőbb levele?

 

Három dolog szükséges ehhez.
Először: Isten Igéjének életünk szövegévé kell válnia. Az Ige nem csupán vigasztalás nehéz helyzetekben, vagy valami nem kötelező érvényű vitaanyag. Isten igéje sokkal inkább életünk mértéke, ereje és tartalma kell, hogy legyen. Csak az számít, hogy az evangélium szerint éljünk, megtapasztaljuk azt, hogy újjászületünk, ha Isten Igéjét szó szerint vesszük.

 

Másodszor: életünk az a nyelv, amelyen embertársaink számára érthetővé válik Isten Igéje. Tegyük újra élővé tapasztalatainkat, reményeinket és szükségleteinket. Ha a hitet és az életet szétválasztjuk, mindkettő értéktelenné válik. Beszélgessünk egymással hitünkről és életünkről. Csak ha így teszünk, akkor jut hitünk éltető oxigénhez, különben meggyengül. Az életünkben többnek kell lennie, mint egy kis boldogságnak vagy kudarcnak. Legyen bennünk látható, megfogható és hallható a reménység: ez az, ami megtart és hordoz bennünket, ami arra késztet, hogy igent mondjunk magunkra és másokra.

 

Harmadszor: mi csak akkor vagyunk Krisztus levele másoknak, ha ugyanúgy ők is Krisztus levele a mi számunkra.  Nem azért vagyunk Krisztus levele, mert mi olyan jók vagyunk, vagy mert mi mindent jól tudunk.

Akkor vagyunk Krisztus levele, ha mások megtalálják magukat bennünk, ha úgy érzik, hogy valaki egy velük, hogy valaki osztozik az életükben.

Ez azt jelenti, hogy komolyan vesszük mások értékeit, tapasztalatait, kincseit, de terheiket, kérdéseiket és gondjaikat is. Isten Lelke azokban van, akik felfedezik másokban az istenit.

 

Mi tehát valamennyien Krisztus levele vagyunk, amelynek szövege Isten igéje, nyelve pedig az életünk. És válaszlevél akarunk lenni arra, amit mások mondanak és ajándékoznak nekünk.

 

Konkrét javaslatom: gyűljetek össze kisebb csoportokba, hogy Isten Igéjéről és egymás életéről beszélgessetek. De tegyétek fel magatoknak a kérdést: Itt van-e Ő közöttünk? Ő ott van, ahol elfogadjuk egymást az Ő szeretetében, és komolyan vesszük egymást. Ott vagyunk-e mi valóban az életünk valóságával, a tapasztalatainkkal? Elfogadjuk-e a többieket gondjaikkal és szükségleteikkel, az életükkel együtt? Azokat, akik másként gondolkodnak, vagy akiknek más az érdeklődési körük? Tényleg fontosak számunkra?

 

Így válunk igazán hívogató és hiteles Krisztus-levéllé. Ehhez kérem mindannyiunk számára a Szentlelket!

Fotó: Unsplash / Joanna Kosinska

Forrás: https://www.klaus-hemmerle.de/de/start.html

Fordította: Heltai Hedda

Legújabb könyveink: