Amit szabad Jupiternek... – Foci VB 2026

Olvasási idő: 4 perc

_{Kezdőkép: Egy piros lap, amiről még sokáig beszélni fognak (abcnews.com)}

A 30. percben történt, Argentína és Algéria meccsén. Lionel Messi hátulról lépett rá Aissa Mandi bokájára, az algériai csapatkapitány a földre esett. A lengyel Szymon Marciniak szabadrúgást ítélt, majd elsétált. Sem sárga, sem piros lap. A VAR-szobában megnézték, és nem hívták ki a főbírót a monitor elé. Az akció véget ért. Messi ezután még kétszer betalált. A meccs 3:0-ra végződött. Az argentin csapatkapitány mesterhármast szerzett, rekordot döntött, és bejárta a világ összes sportoldalát, a góljai miatt.

Iturralde González, korábbi spanyol játékvezető az AS elemzője úgy fogalmazott az eset kapcsán, hogy a helyzet „szinte narancssárga” volt. Ezt a kifejezést a játékvezetők a sárga és a piros lap közötti szabálytalanságokra használják. Patrick Ittrich, korábbi Bundesliga-bíró pedig határozottabban fogalmazott: „Nálam ez piros lap. Vannak példáink a Bundesligából, ahol ezt piros lappal büntették.

Ha ilyet láttam volna a pályán, pirosat mutattam volna fel”.

Az algériai szövetség hivatalos panaszt nyújtott be a FIFA-nál, amely szokás szerint nem kommentálta az ügyet.

Két héttel később Folarin Balogun, az Egyesült Államok csatára a Bosznia elleni tizenhatod döntőn a 64. percben egy ütközés során rátaposott ellenfele bokájára. A VAR megvizsgálta az esetet, a brazil Raphael Claus kiment a monitor elé, megnézte, és felmutatott egy piros lapot. Balogun nem léphetett pályára a belgák elleni nyolcaddöntőn.

Ugyanaz a torna, ugyanolyan mozdulat, két különböző döntés.

A Balogun-ügynek aztán lett egy újabb fejezete, amely tovább bonyolította a képet. Donald Trump felhívta Gianni Infantinót, a FIFA elnökét, és kérte az eset felülvizsgálatát. A FIFA fegyelmi bizottsága ezután felfüggesztette az eltiltást, és Balogun pályára léphetett Belgium ellen. A FIFA közleménye hangsúlyozta, hogy a döntést a független fegyelmi testület hozta, az eljárás szabályos volt.

Sok szakértő és több ország szövetsége azonban kettős mércét emlegetett,

különösen azután, hogy a hasonló eset miatt eltiltott angol Jarell Quansah büntetését nem enyhítették, hanem egy meccsről kettőre emelték.

_{Fotó: Norvégia felháborodik Anglia gólja miatt a pókkamera-botrány közepette (chosun.com)}

Aztán jött a miamii negyeddöntő, és a torna talán legrejtélyesebb pillanata. Norvégia és Anglia a legjobb négy közé jutásért játszott. Az első félidőben Anglia egyenlített, Jude Bellingham szerzett gólt. Pontosabban: Norvégia kapusa kirúgta a labdát, a labda pályát tett meg a levegőben, és az akció végén Bellingham betalált. Stale Solbakken norvég szövetségi kapitány azonnal reklamálni kezdett. Azt állította, hogy a kapus kirúgásánál a labda hozzáért a stadion felett kifeszített pókkamera kábeléhez, és emiatt a játékot újra kellett volna kezdeni. Dühében a kispadhoz vágott egy vizes palackot és el is találta egyik stábtagja lábát, az első félidő lefújása után pedig a pályára ment, és Clement Turpin főbíró karját is megráncigálta. Ilyesmi ritkán látható egy világbajnoki negyeddöntőben.

A szabály ebben a kérdésben nem értelmezési kérdés. A FIFA játékszabályai szerint ha a labda játék közben külső tárgyat érint, a játékot azonnal meg kell szakítani és labdaejtéssel kell folytatni. A kábel nem része a játéktérnek. Ha az érintkezés megtörtént, az akciót érvényteleníteni kellett volna.

A gólt viszont megadták. Norvégia a hosszabbításban kikapott, és búcsúzott a tornától.

Hogy a labda valóban hozzáért-e a kábelhez, ma sem lehet teljes bizonyossággal eldönteni. Amit el lehet mondani, az az, hogy Solbakken kapitány szerint igen, és hogy a reklamáció elég határozott volt ahhoz, hogy a főbírót a karjánálráncigálja, és hogy a norvégoknak haza kelljen utazni.

Nehéz mindebből egyenes következtetést levonni. Talán Messi talpalása valóban a határvonalon volt. Talán az eltiltás felfüggesztése valóban egy meglévő szabályzati rendelkezés alkalmazása volt, amelyet más esetekben is lehetett volna alkalmazni, csak éppen nem alkalmaztak. Talán a kábel nem ért a labdához. Ezek mind lehetséges magyarázatok. Egyszerre azonban nehéz mindet igaznak tartani.

_{Fotó: Norvég játékosok számon kérik a játékvezetőt (norwayball.avif)}

Ami marad, az egy érzés. Nem a szabálykönyvből való, nem mérhető, és nem dokumentálható. De azok, akik figyelték ezt a tornát, valószínűleg érezték:

Nem mindenki ugyanolyan játékos a pályán.

Van, akinek az esete mellől elsétál a bíró, és van, akit kiállítanak. Van ország, amelynek elnöke telefonál, és van, amelyiké nem. Van eltiltás, amelyet felfüggesztenek, és van, amelyet növelnek. Van kábel, amelyhez hozzáér a labda, legalábbis a vesztes csapat kapitánya szerint, és a mérkőzés mégis folytatódik.

A FIFA a tornán büszkén hirdette, hogy a technológia soha nem volt még ennyire fejlett. Negyven kamera, félautomata lesrendszer, és ott a labdában a chip, amely minden ütközést, minden érintést rögzít. A hivatal közleménye szerint a szenzor nem jelzett rendellenességet a kábeles incidenskor. Csakhogy a chip azt rögzíti, amit rögzít. Azt nem mondja meg, hogy mit kellett volna rögzítenie. És azt sem, hogy miért kapott piros lapot Balogun ugyanazért, amiért Messi sárga lapot sem.

A futball szabályai elméletben egyformán vonatkoznak mindenkire. Ez az elmélet ezen a tornán néhányszor látványosan ütközött a valósággal. Nem botrány ez feltétlenül, és nem bizonyítottan korrupció.

Csak egy kellemetlen érzés, amelyet nehéz letenni, és amelyre a FIFA nem szokott válaszolni.

Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. A futball szeretné azt hinni magáról, hogy ez nem igaz. Ezen a világbajnokságon többször is megrendült ez a hit.