A menny lázad

Ebben az elmélkedésben Chiara Lubich az ehavi életigében javasolt adás kultúráját a társadalmi kérdések megoldásaként mutatja be. Rövid részlet az Egység lelkisége című kötetből.

a-menny-lazad

Napjaink tele vannak problémával: ezt olvassuk le az utcán rohanó emberek arcáról. „Nem tanul a fiam, meg fog bukni…” „Későn jár haza a férjem…” „Beteg az édesanyám…” „Sikerül vajon megvennem azt a ruhát?” „Lesz pénzünk egy kis nyaralásra?” Ide-oda futkosunk. Számolgatunk. Aggodalmaskodunk. Magunkért és legközelebbi hozzátartozóinkért.

De ha tekintetünk más földek, más országok felé téved, jóval nagyobb és súlyosabb problémákba ütközik: éhség, betegségek… az élet minimális feltételei is hiányoznak. És ha van szívünkben egy kis együttérzés, értük is tenni szeretnénk valamit.

Aztán egyszer csak szokatlan szavakat olvasunk, amikről érezzük, hogy nem a földről származnak, nem a minket körülvevő tömegből, amit oly jól ismerünk. Így hangzanak ezek a mondatok: „Azt mondom ezért nektek: ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! (…) Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6,25.32–33)

A Menny szelíd lázadása ez a föld ellen, Isten lázadása az emberek ellen: felnyitja szemüket arra, hogy van egy Atyjuk, aki gondol rájuk.

Mégis: kell szaladgálnunk, tevékenykednünk, dolgoznunk, gondoskodnunk? Igen, kell. De nem a kenyérért, a ruháért vagy a pénzért, hanem Isten országáért, vagyis arra kell törekednünk, hogy ne a saját akaratunkat, hanem az Övét tegyük. Jól mondja az Evangélium: a többit megkapjátok hozzá. Éppen így fog érkezni, váratlanul. Hazaérkezel, és így kiáltasz: a gondviselés műve! Minden következetes keresztény tapasztalata ez.

Életedből megérted, hogy ha saját problémáidra megoldást találtál, akkor az lehet a legjobb megoldás az emberiséget sújtó gondokra is, ha a világ a leghatékonyabb módon megismeri és megéli az Evangéliumot. Azért mondatott nekünk, hogy hirdessük mindenkinek: „Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.” (Mt 6,25.28–29)

Ma sokszor hangsúlyozzák a szociális nehézségeket, különösen a szegényebb országokban, és minden erejükkel ezek megoldására törekednek, szinte vallás gyanánt. Az Evangélium szerint való enni adni az éhezőknek és felruházni a mezíteleneket. De ezek a tettek önmagukban nem ragyogtatják fel Krisztus teljes üzenetét, sőt bizonyos értelemben meg is hamisíthatják azt, hiszen e tettek következtében az, aki kap, „segélyezett” komplexussal küszködhet, márpedig az Evangélium az embert, minden embert Isten fiainak méltóságába helyez. Az Evangélium egységes egész, nem lehet egyes részeit igazán megérteni és megélni, ha nem ismerjük és éljük a teljes Evangéliumot.

A szegény országok gondjainak, anyagi gondjainak is legfőbb megoldása az Evangélium hirdetése. Ha minden ember megismerné Krisztust, és az Ő országát és Igazságát fogja keresni, akkor a többit, minden mást megkapnak majd ráadásként.

 

A teljes könyv itt vásárolható meg.

A könyvet szeptember 24-én online bemutattuk. A felvétel itt érhető el.

 

 

Forrás: Chiara Lubich: Az egység lelkisége. Új Város, 2020. 387.

Fordította: Paksy Eszter

Legújabb könyveink: