Megjelent olaszul a ’49-es Mennyország c. könyv

Olvasási idő: 4 perc

Chiara Lubich 2008-ban bekövetkezett halála óta egyre több szó esik életének arról a különleges időszakáról, amit ő és társai csak ’49-es Mennyországként emlegettek. Míg a mozgalom története során nagyrészt csend és némi titokzatosság övezte az akkor történteket, élete vége felé Chiara egyre fontosabbnak érezte, hogy ezeket az élményeit is továbbadja a fiatal nemzedékeknek.

1949 nyarán az akkor már öt éve létező közösség tagjai, az első fokolarinák elutaznak a Trentó környéki hegyekbe nyaralni. Egyikük kis alpesi faházat örökölt Fiera di Primiero-ban, ott rendezkednek be a nyári hónapokra. Ekkor már kapcsolatban állnak Igino Giordanival, az ismert katolikus íróval, kereszténydemokrata politikussal, akit teljesen lenyűgöz az a friss, újszerű keresztény élet, amit Chiara megismertet vele. Olyannyira, hogy meglett házasemberként, családapaként szeretne Chiara ideálja mellett elköteleződni, neki engedelmességi fogadalmat tenni.

Chiara – mint írta – nem érzi indokoltnak a fogadalomtételt, de értékeli és tiszteletben tartja az inspirációt, amit felfedezni vél Giordani kérésében. Ebből születik aztán egy sajátos szövetség közöttük, amibe Chiara azonnal, már másnaptól bevonja társnőit, és amely így a két hónapig tartó különleges kegyelmi időszak kezdetét jelenti.

Két hónapon át Chiara a napi szentáldozás után újabb és újabb megvilágosodásokban részesül, melyek során új módon érti meg a hit igazságait és fedezi fel Isten tervét saját magáról és a születendő műről. Ezeket a megnyilatkozásokat Chiara naponta elmondja társnőinek, majd le is írja őket, leginkább levél formában Igino Giordani számára, vagy olykor jegyzetekként.

_{A Fokoláre közössége a Dolomitokban 1949 nyarán}

Később ezek az írások kalandos utat jártak be – szétszóródtak, részben meg is semmisültek –, és az egyházi vizsgálat évei alatt, az 50-es években Chiara jobbnak látta, ha ezeket az élményeit nem teszi nyilvánossá. Amikor az egyház több lépésben elismerte Mária Művét, a Fokoláre Mozgalmat, többen biztatták Chiarát, hogy vegye elő és tanulmányozza ezen szövegeket. Neves teológusok – köztük Klaus Hemmerle aacheni püspök is – úgy látták, hogy itt az egész egyház számára szóló kincs rejtőzik. Ezért Chiara 1990-ben megalapította az Abba Iskolát, egy tudományközi kutatócsoportot, melynek mai napig a legfőbb célja, hogy a ’49-es Mennyország alatt született írásokat különböző tudományágak szempontjából értelmezze, feldolgozza. Az Abba Iskola Chiara vezetésével összeállította a szétszóródott, majd összegyűjtött szövegekből azt a hitelesnek tekinthető gyűjteményt, mely tartalmaz minden fennmaradt írást, ami ebben a különleges időszakban, ezeknek a különleges kegyelmeknek a hatására íródott.

Ez a teljes könyv jelent meg most a Centro Chiara Lubich és a Città Nuova kiadó Opere di Chiara Lubich (CL művei) című sorozatának részeként. A bemutató Rómában, a Lateráni Egyetemen zajlott Bernard Leahy limericki püspök, Angela Ales Bello és Alessandro Clemezia katolikus teológusok és Stefan Tobler evangélikus teológus közreműködésével. A tekintélyes – 558 oldalas – kötetben két hosszú előszó, mutatók és szójegyzék segítik az olvasót. Ez a szöveg sok szempontból különleges, hiszen először van lehetősége az olasz olvasóknak, hogy válogatás és értelmezés nélkül találkozhassanak Chiara Lubich karizmájának forrásával. Ennek teljes feltárása és örökségének értelmezése nagyrészt még előttünk álló munka.

_{A’49-es Mennyország olasz nyelvű kiadásának bemutatója 2026. május 22-én a Lateráni Egyetem VI. Pál termében}

Mint ahogy előttünk áll a ’49-es Mennyország szövegének magyar fordítása is. Noha sok részlete már különböző kötetekben megjelent, a teljes könyv legalább nyolcvan százaléka egyelőre nem olvasható magyarul. Egy kis fordítói team már összeállt és reményeink szerint belátható időn belül elvégzi a munkát. Ehhez olvasóink támogatására is szükségünk van, hiszen ez a munka gazdaságilag nem megtérülő beruházás. Mindazonáltal a magyar nyelvű kereszténység szegényebb lenne, ha nem olvashatná anyanyelvén ezeket a szövegeket.

Az Új Város Kiadó már foglalkozott egyébiránt Chiara Lubich életének ezzel a különleges szakaszával. 2017-ben kiadtuk Chiara egy 1961-ben elhangzott beszédének fordítását, amiben utólag mesélte el a ’49-ben átélteket. Hangsúlyozom, hogy ez nem a most olaszul megjelent szöveg, vagy annak részlete, hanem egy utólagos elbeszélés.

2020-ban pedig megjelent Fabio Ciardi Utazás a mennyországban c. könyvecskéje, mely bevezeti az olvasót Chiara életének ebbe a szakaszába. Míg a fentebb említett 1961-es szöveget tartalmazó kötet már elfogyott, Ciardi atya könyve most is kapható.

_{A bemutató programja olaszul}

Pünkösd örömére most az 1961-es elbeszélésből közöljük a Szentlélekkel való találkozás pillanatait leíró részt.

A Szentlélek

„A negyedik napon lehetett, amikor, mint általában, mindannyian összeszedetten elmélkedtünk a szép Mária-szobor előtt, és úgy éreztem, mintha a tabernákulum felől enyhe szellő fújna, mint a zefír, és az arcomat érintené.

Utólag nagyon kételkedtem ebben a fizikai jelenségben, de évekkel később meggyőződtem róla, hogy egy ablak sem lehetett nyitva a tabernákulum mellett. Mintha az a „levegő” Jézus lehelete, mintha Szívének légköre lett volna.

Aztán azt láttam – belső látással –, hogy a tabernákulumtól egy fehér galamb, kitárt szárnyakkal, Mária arcának magasságában fölénk repül, és több kört tesz fölöttünk, majd megáll, mintha meg akarna világosítani, de nem világosított meg.

Megértettem, hogy a Szentlélek a menny légköre az Atya ölén.

Amikor kijöttem, nem volt bátorságom elmondani a társnőimnek, hogy mi történt, de a tűzpiros égre tekintve, a villanyvezetéken három kismadarat pillantottam meg. Egy pedig a templom mögül jött, és fölénk repült.

A templomban történteknek még egészen a hatása alatt, bátorságot merítettem, hogy beszéljek, mert úgy tűnt, hogy az a három kicsiben jelképezi, hogy a Szentháromság minden Személye Isten, és a Szentlélek Isten.”