A lelki egészség világnapján a WHO egyik vezetőjével beszélgettünk

1992 óta október 10-e a lelki egészség világnapja. A Covid járvány óta különösen fontossá vált, hogy felhívjuk a figyelmet a lelki zavarok megelőzésének, illetve a mentális betegségekkel küzdők megfelelő kezelésének fontosságára, és életminőségük javítására.. A világnap alkalmából Dr. Pusztai Zsófiával, a WHO (World Health Organization) jelenleg Prágában dolgozó vezetőjét kérdeztem.

Ha jól tudom, akkor a lelki és mentális egészség a WHO egyik fő prioritása. Mivel foglalkozik a WHO, hogyan tud jelen lenni a világban?

Több, mint 8000 szakemberből álló csapatunk magában foglalja a világ vezető népegészségügyi szakértőit, köztük orvosokat, tudósokat. Az Európai Régióban több , mint 30 országban helyi irodákkal is jelen vagyunk. A WHO nem olyan, mint az Európai Unió, vagyis nekünk, néhány kivételtől eltekintve nincsenek kötelező jogi ajánlásaink. Amit ajánlásként megfogalmazunk az abból a globális, világot átszövő kapcsolati hálóból jön létre, ami felölel számos tudományos kutatási eredményt és tapasztalatot. Ezek alapján egészségpolitikai, népegészségügyi javaslatokat teszünk az adott országoknak és közösen arra törekszünk, hogy mindenkinek egyenlő esélyt biztosítsunk a biztonságos és egészséges életre.

Mi az idei világnap fő témája?

Idén a mentális egészség világnapján a WHO a lelki egészség és a munka közötti létfontosságú kapcsolatra hívja fel a figyelmet, ugyanis a biztonságos, egészséges munkakörnyezet a mentális egészség kiemelt védőfaktora lehet.

Az egészségtelen munkakörülmények, beleértve a megbélyegzést, a megkülönböztetést, a zaklatást jelentős kockázatokat jelenthetnek, amelyek hatással lehetnek a mentális egészségre,

és mivel a világ lakosságának 60 %-a aktív munkavállaló, ezért rendkívül fontos célzott intézkedéseket bevezetni. Külön kiemelném az egészségügyben dolgozók mentális egészségét, hiszen nagyon komoly terhelésnek voltak kitéve az elmúlt években. Sajnos azonban mindenki lelki egészségére erősen hatott a Covid, a globális változások, háborúk, a klímaváltozás. Igazából az elmúlt években mindannyian folyamatos vészhelyzetben élünk, ez pedig nem tesz jót senki lelki egészségének. Például egy tavalyi prágai felmérés szerint a kilencedik osztályos diákok 75%-nak van valamilyen lelki egészség problémája, szorongása, kényszere, depressziója, stb. Négyből három kamasznak van lelki zavara, ami azért elég aggasztó. És valószínűleg Magyarországon sem sokkal jobb a helyzet.

Van arról felmérés, hogy a média – és itt a közösségi platformokat is értem – milyen hatással vannak az emberek lelki egészségére?

Igen, pont most a héten jött ki az Iskoláskorúak Egészség-magatartását felmérő kérdőív eredménye, amit már közel harminc éve az ötödik, hetedik, kilencedik osztályosok töltenek ki. A közösségi média romboló hatása 2018 óta is tovább erősödött, ami mutatja azt is, hogy mennyi felelősségünk van abban, hogy hogyan tudjuk edukálni a fiatalokat, hogy ne a média irányítsa őket, hanem ők tudják irányítani az életüket és a közösségi médiát.

Ahogy van pandémia, ugyanúgy van infodémia is: olyan mennyiségű információ éri a mai embereket, hogy abból nagyon nehéz kiszűrni a valóságot. Különösen a fiatalabb korosztálynak, ez rávilágít arra, hogy biztonságosabb digitális környezetre és oktatásra van szükség és fontos segíteni a fiatalokat a digitális jártasság fejlesztésében.

Mit érzel ezen a téren a legnagyobb nehézségnek?

Azt, hogy miként lehetne visszaállítani a tudományba vetett bizalmat. Értem ezalatt, hogy például a Covid és az azt követő dezinformáció, és túlpolitizált lépések milyen rossz hatással voltak arra, hogy az emberek mit hisznek el a tudománynak. Például jelen pillanatban Magyarországon és Csehországban is sok szülő a megszokott védőoltásokat sem akarja gyerekeinek beadatni. Pedig ezek az országok a védőoltásban, védőnői ellátásban is élen jártak. Jelenleg a szamárköhögés járványok is gondot okoznak, de komoly kanyaró járványok is megjelentek újra! Ez mind annak a hatása, hogy megcsappant a tudományos ismeretekbe vetett hit és bizalom.

Mit tud tenni a WHO a bizalom visszaszerzésében?

A hamis információk kezelésére gyakorlati eszközöket fejlesztettünk ki, és nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy az egészségpolitikai döntések tudományos bizonyítékokon alapuljanak.

A lelki egészség témájához kapcsolódóan pedig az Európai Unióval együtt jelenleg egy több éves cselekvési terv részeként, minden országgal külön leülünk, és a WHO -mint facilitátor- minden fontos döntéshozó szereplőt összehív, meghallgatja és segíti, hogy országonként azonosítani tudják a legfontosabb nehézségeket és együtt keressék a megoldásokat a lelki egészség megőrzéséhez. Ebben a számos ágazatot érintő folyamatban éppen úgy benne van az egészségügyi, mint a szociális vagy oktatási szférában dolgozó szakemberek, a civil szervezetek, de akár a gyakorlatban dolgozó pszichológusok is. Persze, hogy ezekből mi fog tudni megvalósulni és milyen döntések születnek, az már a döntéshozók kezében, illetve az emberek gondolkodásának változásában van. A posztkommunista országok lakosaira sajnos jellemző, hogy nehezen kérnek lelki segítséget, és ez az attitűd csak nagyon lassan változik. De az is igaz, hogy a jelenlegi segítő szolgálatok leterheltek, illetve nem biztos, hogy mindenhol megfelelően rendelkezésre állnak a betegutak. Éppen ezeket szeretné a WHO az összefogással előmozdítani. Ettől függetlenül az egyénnek is nagy szerepe van, hogy mit eszik, iszik, mennyit mozog, hogyan törődik a mentális egészségével.

Te magad mit teszel a lelki egészségedért?

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a lelki egészséghez nagyon fontos a testmozgás. Nekünk is pár éve lett kutyánk, ami a Covid alatt, és a sok ülőmunka mellett nagyon sokat segített, hogy legyen minden nap aktív kimozdulás, séta. Hol a férjemmel, hol egyik-másik gyermekemmel megyünk kutyát sétáltatni, ez sokat hozzáad a lelki egészségemhez. Szerintem nagyon fontosak a személyes emberi kapcsolatok, az egyént körülvevő közösségek is, valamint néha hasznos szakemberhez is eljutni, aki segít kívülről önmagunkra és a párkapcsolatunkra is ránézni.