Értelemmel a lelki egyensúlyunkért – a logoterápiáról

A huszadik század egyik vívmánya a pszichológia tudományának kifejlődése, mely az emberi lélekkel és annak betegségeivel foglalkozik. Sokan kizárólag Freud nevét kötik ehhez a tudományhoz, holott Freud óta számos irányzata kialakult, melyek mind-mind más megközelítésben látják az ember pszichéjét és más módszerekkel segítenek az embereknek a lelki egyensúly visszaállításában.

A logoterápia az egyik manapság igen népszerű ilyen pszichológiai iskola, melynek jellegzetessége az is, hogy ellentmondásmentesen összeegyeztethető a keresztény-vallásos emberképpel.

Ez az iskola az ún. harmadik bécsi pszichoterápiás irányzat, Freud pszichoanalízise és Adler individuálpszichológiája után. A logoterápia megalkotása, alapjainak lefektetése Viktor Emil Frankl (1905-1997) nevéhez fűződik, aki osztrák neurológus és pszichiáter volt. A logoterápia szerint az ember legfőbb motivációja az értelem (’logosz’) keresése, innen ered az irányzat elnevezése. Ugyanakkor megfogalmazásában az embernek léte értelmére nem rákérdeznie kell, hanem éppen fordítva, az ember az, aki válaszol az ’élet’ által feltett kérdésekre, és minden pillanatban döntéseket hoz. Így válik élete ’felel-ős’ létté. „Az élet értelmét nem lehet kitalálni, hanem fel kell fedezni.”¹

Emberképe három dimenziós, mely szerint az ember szomatikus (testi), pszichikus (lelki) és noétikus (szellemi) dimenzióval rendelkezik. A fizikai rész értelemszerűen a testi történéseket öleli fel. A pszichés rész az ember gondolatait és érzelmeit tartalmazza. A szellemi dimenzió pedig az ember azon része, melyben minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, s amely részünk nem betegedhet meg. A szellemi dimenziónk képes akár szembehelyezkedni a másik két dimenziónkkal, a fizikumunkkal és a pszichénkkel. Ezt nevezi a logoterápia a szellem ’dacoló hatalmának’. Ezáltal válik az ember képessé arra, hogy alapvető szükségleteinek kielégítetlensége ellenére is hősies tetteket hajtson akár végre, és felülemelkedjen önmagán. Szellemi síkon történik meg tehát a testiséggel és a közérzettel szembeni szabad állásfoglalás. A lelkiismeretet a szellemi dimenzió érzékszerveként definiálja a logoterápia. Lelkiismeretünk segít tehát minket abban, hogy egy adott helyzetben az értéklehetőségek horizontjából azt ragadjuk és valósítsuk meg, amely a leginkább értelemmel teljes, ez tehát egy tudattalan etikai érzékelés. Frankl erről így ír: „…az a lelkiismeret feladata, hogy feltárja az ember előtt „azt az egyet, ami kell”. De ez az egy mindig egyetlen. Egy konkrét személy egyedülálló lehetőségéről van szó egy konkrét helyzetben…racionálisan egyáltalán nem felismerhető, hanem csak intuitív úton felfogható.”²

Viktor E. Frankl, a logoterápia atyja

A logoterápia azon a felismerésen alapul, hogy az emberi élet minden körülmények között magában foglalja az értelem megvalósításának lehetőségét élményértékek (pl. a természet, a művészet, közösségi élmények átélése), alkotói értékek (kreativitás, cselekvések megvalósítása) és a beállítódási értékek (pl. a szenvedéshez való viszonyulás kialakítása) formájában. „Óráról órára változik az életben, hogy melyik értékcsoportnak szenteljük magunkat. Egyszer azt kívánja tőlünk az élet, hogy alkotó értékeket valósítsunk meg, máskor azt, hogy élményértékekre figyeljünk… A pillanat követelményének egyszer tettel felelhetünk meg, máskor azzal, ha átadjuk magunkat egy lehetséges élménynek.”³

Élményérték az, amikor az ember átél valamit, és ez az átélt élmény adja meg az értelmét a jelen szituációnak. Megnéz például az ember egy színházi előadást, sétál a természetben, meghallgat egy zenedarabot, vagy együtt van a szeretett személlyel.

Élményértéknek mondható a szeretetkapcsolatban a másik ember egyediségének és egyszeriségének átélése.

Gyermekkorban ezek az élményértékek vannak többségben.

Az alkotói értékek olyan helyzetekben valósulnak meg, amikor az ember létrehoz valamit. A végeredmény lehet egy rajz, egy megírt vers, de egy vasárnapi ebéd is. Az alkotói értéknél is megemlítendő, hogy abban az adott ember egyedisége és egyszerisége nyilvánul meg. Azt a konkrét tettet akkor és úgy csak az az ember tudja végrehajtani. Az alkotások teljesen személyesek, csak az adott ember által megvalósíthatóak – emiatt mindenki nélkülözhetetlen és pótolhatatlan.

A beállítódási értékek olyan helyzetekben valósulnak meg, ahol nincs lehetőség megváltoztatni a sorsszerű szituációt (pl. fogságban lenni, halálesetet átélni a családban). A beállítódási értéket az adott helyzetben a hozzáállás alakításával lehet megvalósítani.

Az ember a megváltoztathatatlan elfogadásával ad értelmet az életének az adott helyzetben, ilyenmód tehát a szenvedés viselése hősies emberi teljesítménynek tekinthető.

A logoterápia értelmében a boldogság nem az élvezetirányultság következménye, hanem az értelemirányultság gyümölcse. Ahol az önmegvalósítás, az élvezetek átélése, a kielégülés megszerzése van a fókuszban, ott egy folyton újratermelődő ürességérzettel kell szembenéznünk, ám ahol az értelem-beteljesítés, az értékmegvalósítás, az önátadás egy feladatnak, vagy az odafordulás egy másik személyhez van a fókuszban, ott az önmagunkon való túllépés megvalósulása miatt boldogság átélése vár ránk.

A logoterápia módszertanában az önismeret nem maradhat végcél a személy számára, hiszen csak felfedi azt, amivé a ’magunk lett’. Ettől a beteg beteg marad, de már okos beteg lesz, aki tudja, miért tart ott, ahol tart. A terápiás cél az önmagunkkal való bánásmód megtanulása kell legyen, mert az önmagunkon túlra vezet, megszerzi azt, amivé a ’magunk lehet’, ez egy belső növekedés, avagy egy utólagos önnevelés. A segítő folyamatban a terapeuta igyekszik a kliens olyan öngyógyító erőit céltudatosan erősíteni, mint a bátorság, a dacoló erő, a humor, a hála. Ezek sértetlen szellemi képességeink, melyek a pszichikai gyengeség elleni harcban bevethetők.

„A logoterápiában a terapeuta hozzásegíti a pácienst ahhoz, hogy a dolgok – és szükség esetén önmaga – fölé kerekedjen. Ez csak akkor sikerül, ha a páciens a dolgokon – és szükség esetén önmagán – túlra, a világban betöltendő értelem felé fordul. Csodálatos, milyen erőtartalékok léteznek az emberben, amelyek általában rejtve maradnak, de egy ilyen értelem felvillanásánál megnyitja a zsilipeket. … A logoterápiában a terapeuta nem tükör, amelyben a páciens jobban látja, jobban megismeri magát, hanem – Frankl megfogalmazásában – a katalizátor szerepét tölti be, általa a páciens jobban megérti a világban kínálkozó értelemlehetőségeket.”⁴

Kiadónknál hamarosan megjelenik Elisabeth Lukas, a logoterápia legjelentősebb élő alakjának könyve A szorongástól a lelki békééig címmel, mely a nagyközönség számára közérthetően, önsegítő jelleggel vezet be a stressz és a szorongás leküzdésének módszereibe. A könyvet inspiráló fotók teszik még gazdagabbá.

¹Viktor E. Frankl: A tudattalan Isten, 74.
²Viktor E. Frankl, A tudattalan Isten, 27.-28.
³Viktor E. Frankl, Orvosi lélekgondozás, 72.
⁴Elisabeth Lukas, A logoterápia tankönyve, 59.-62.