Nem tanulni, hanem nyelvet elsajátítani!

Te is hallottad már a következő mondatokat kisgyerekekkel kapcsolatban?

„Tanulja meg először az anyanyelvét…”

„Később fog beszélni, össze fogja keverni a nyelveket…”

„A játéktól veszi el az időt!”

„Úgysem marad meg!”

„Ráér még tanulni, most legyen gyerek és játsszon!”

Teljesen igazak a felvetések – ha a nyelvtanulás módszereivel akarjuk tanítani a kisgyerekeket. Azonban a kisgyerekek egyik dolga a nyelvelsajátítás. Születéstől hároméves korig van a kritikus időszak a nyelvek elsajátítására, amit ugyanúgy, mint az anyanyelvet, automatikusan teszik és bármilyen nyelvre korlátlan kapacitásuk van.

A világ körülbelül kétharmada születésétől fogva kétnyelvű (India, Szingapúr, Kanada, Svájc, Belgium és számos más ország) minden probléma nélkül. Nem több a megkésett beszédfejlődésű vagy diszlexiás gyerek ezekben az országokban. Sőt, ma már tudjuk, hogy a 3 év alatti nyelvelsajátítás nem csak az anyanyelvre van jótékony hatással, hanem más, különböző kognitív tevékenységekre is, mint például a nagyobb kreativitás és rugalmasabb gondolkodás.

De nézzük csak végig az ellenvetéseket!

„A játéktól veszi el az időt!” – Vagy talán inkább a játékon és szituációkon keresztül teszi magáévá? A kisgyerekek több nyelvet is gond nélkül el tudnak sajátítani ugyanazzal a módszerrel, ahogyan az anyanyelvüket is, erre ebben a kritikus időszakban, hároméves kor előtt képesek. Amikor az anyanyelvet sajátítják el, azt játékokon és a szülővel való kommunikáción keresztül teszik. Játékos tevékenységek és élményteli közös programokon keresztül. Akárcsak az anyanyelv elsajátításban, értelmes interakciókra, természetes kommunikációra van szükség a célzott nyelven. Tehát ahogy magyarul is beszélünk a kisbabához pelenkázás vagy fürdetés közben, ahogy énekelünk neki, majd megkérjük, hogy adja az egyik majd a másik kezét, lábát, ugyanígy fogja elsajátítani az idegen nyelvet is.

„Úgysem marad meg!” – Vagy inkább később is könnyen előhívható? A hároméves kor előtt hallott nyelveket – ha később már nem használja –, akkor is könnyebben tudja előhívni, mintha nagyobb korában tanulná először. Ez sosem veszik el, könnyen aktiválható később!

„Ráér még tanulni, most legyen gyerek és játsszon!” –  Viszont tudod-e, hogy tízéves korig lehetséges a nyelvelsajátítás, utána pedig már csak tanulni tudjuk a nyelveket?

Körülbelül tízéves korig beszélhetünk nyelvelsajátításról, amikorra befejeződnek az agyban azok a folyamatok, amelyek az anyanyelv kialakulását lehetővé teszik. Tízéves kor után nyelvtanulással állunk szemben, ekkor már összefüggéseket, szabályokat tanítunk és nyelvtant magyarázunk a gyereknek.

Ahhoz, hogy egy adott nyelven anyanyelvi szinten tudjanak kommunikálni, az idő 33 %-ában kell ezzel foglalkozni. Azonban nem mindig az a cél, hogy egy nyelvet tökéletesen beszéljünk. A nyelvtudásunk az életünk során hullámzik. Az a nyelv, amelyiket nem használjuk, az „elkopik” vagy csak „téli álmot alszik”, amíg fel nem ébresztjük újra. Ennek ellenére lehet több motiváció is a nyelvtanulásra, például amikor más országba költözünk, de szerencsére Magyarországon is egyre többen gondolják elengedhetetlennek az idegen nyelvek tanulását, és szerencsére egyre többen tudják, hogy ezt gyermekkorban kell elkezdeni.

Az én személyes célom az volt a saját gyermekem számára, hogy az első tapasztalata egy idegen nyelvvel az legyen, hogy ez egy játékos, élvezetes, könnyű valami. A nyelvelsajátítást több stratégiával segíthetjük. A leggyakoribb az OPOL, más néven egy szülő – egy nyelv módszer. Ez a legelterjedtebb megoldás olyan családoknál, ahol a szülők különböző anyanyelvűek, és mindkét nyelvet meg akarják őrizni. Mi több, gyakran a szülők közös nyelve az angol, így rögtön egy harmadik nyelv is jelen van a családban, és a gyerekek minden nehézség nélkül „fogyasztják” mindhárom nyelvet. Vannak olyan helyzetek is, amikor a közösség nyelve még ezen a három nyelven felül egy negyedik, és a gyerekek általában minden nehézség nélkül jutnak el a negyedik nyelvig is. Az, hogy később melyiket milyen aktívan használják, azt már az egyéni életútjuk befolyásolja.

Magyarországon a legtöbb család azonban ma már nem kétnyelvű – holott 60 vagy 100 évvel ezelőtt ez teljesen más volt –, a többi stratégia arra épül, hogy például az anya tanítja az anyanyelvet is és az idegen nyelvet is. Erre az egyik stratégia a „time and place”, vagyis amikor mindkét nyelv használatának megvan a maga helye és ideje. Ilyenkor felmerülhet bennünk, hogy a gyerek a szülő hibás akcentusát fogja megtanulni, hogy hibásan adjuk át a nyelvet. A gyerek azonban nem csak tőlünk fogja hallani a választott nyelvet (például az angolt), később másokkal, akár anyanyelvi beszélővel is kapcsolatba kerülhet, és kialakíthatja a saját akcentusát.

Mostanában divatos lett külföldön, hogy egy teljesen új nyelvet kezd valaki tanulni az újszülött babájával egyszerre. Ehhez rengeteg energia és elhivatottság kell, de mindenképp hasznos!

Akik az angollal, némettel vagy bármilyen idegen nyelvvel kapcsolatban újrakezdők, vagy akár még soha nem tanulták, azok is bátran elkezdhetik most – miközben egy hatalmas kincset adhatnak a gyermeküknek.

A legfontosabb tanács, amely megerősített ezzel a félelemmel szemben az volt, hogy ha a nyelvet akár csak félig, hibásan, erős akcentussal is, de átadjuk a gyerekünknek, sokkal többet adunk neki, mintha ezt nem tennénk meg. Hiszen mennyivel könnyebb dolga lesz később, ha ő maga dönt úgy, hogy ezt a félkész „ajándékot” továbbfejleszti és megtanulja a szükséges szinten, mintha felnőtt korban már gátlásokkal tele kezdene el idegen nyelvet tanulni!

Utolsó gondolatom pedig bíztatásképpen az, hogy sosem késő „idősebb” fejjel nyelveket tanulni. Én magam bár nagyon korán kezdtem, és hosszú évekig tanították nekem az angolt, tizennyolcévesen egy gyenge középfokú nyelvtudással mentem ki Angliába. Nagyon erős volt a motivációm, hogy minél jobban megtanuljak, hiszen angol szakra készültem. Ehelyett végül majdnem 20 évet éltem Angliában, és anyanyelvi szinten és helyes kiejtéssel meg tudtam tanulni az angolt. Ráadásul azóta azt is tudom, hogy ehhez még Angliába se kell menni, ha elég elhivatottak vagyunk, és a megfelelő módszerrel vágunk bele!