Egyre népszerűbb az Exodus 90 nevű lelkigyakorlat, amely egy különleges, egyszerre online és offline kezdeményezés, „lélekmelengető hidegzuhany” férfiaknak. Egy nyolcfős baráti társaság négy tagja mesél saját tapasztalatairól, ...
Hogyan teremtsünk nemzeti ünnepet a gyerekeinknek?
Nemzeti érzést tanítani a gyerekeinknek nem könnyű. Hogyan tanítsunk meg valamit, ami érzés, amely leginkább élményeken, kapcsolódáson keresztül érkezhet meg a gyerekek szívébe? Mit tehetünk, ha kiüresedettnek érezzük a csákóhajtogatás-népdaléneklés-zászlófelvonás által körülhatárolt ünnepet? Gondolatébresztő írásunk.

Olvasási idő: 5 perc
Az elmúlt századok és napjaink politikai rendszerei harsogva próbálnak meg értelmezési keretet teremteni a nemzeti ünnepeinknek anélkül, hogy valóságos élményeken keresztül valóságos érzéseket teremtenének. A hazafias érzelmek „megtanítása” ezért az oktatásra, illetve a felelősebb szülőkre maradt.
Nemzetiszín szalaggal átkötött traumák
Nehéz olyan eseményeket ünnepelni, amelyeket valójában elgyászolni kellene. A levert forradalmak, szabadságharcok, elvesztett háborúk hatalmas sebet ütöttek a magyarok szívén, amelyet egyetlen rendszer sem próbált meg kitisztítani és bekötözni. A megtorlások miatt valójában sosem tudtuk megélni a gyászunkat, nem tudtuk átkeretezni a veszteségünket. Forrong bennünk a kiszolgáltatottság miatti düh, a csalódottság bánata. Többszáz éve gyűjtögetjük azokat az élményeket, amelyek feldolgozatlanul porosodnak lelki padlásainkon arra emlékeztetve, hogy felesleges a hazáért felelősséget vállalni, áldozatot hozni, mert úgyis kudarcra vagyunk ítélve a regnáló hatalommal szemben. Ilyen lelkiállapotban nehéz megtalálni a külsőségek mögötti üzenetét egy nemzeti ünnepnek.
Ünnep, az ember lényege
Amikor Isten a hetedik napot adta az embernek, pihenésre, feltöltődésre, ünneplésre hívta. Nincsen egyetlen faj sem, amely számára ennyire létszükséglet lenne a megállás és az ünneplés. Az ünnepben visszakapcsolódunk a paradicsomi állapotokhoz, fellélegzünk, időt és teret kapunk arra, hogy a Teremtőnkkel és önmagunkkal találkozzunk. Ez a kiáradó öröm visz minket arra, hogy dekoráljunk, alkalomhoz illő cselekvéseket végezzünk, létünk minden szegmensét áthassa az, hogy ezen a napon valami különlegesre emlékezünk.
Hogyan ünneplünk egy nemzeti ünnepet a családban?
Ahogy erre a cikkre készültem, több családot megkérdeztem, hogyan ünneplik otthon március 15-ét. Meglepve tapasztaltam, hogy szinte minden családban négy tevékenység köré szerveződik az ünnep: éneklés, alkotás, az államhoz vagy az országhoz kapcsolódás és az otthonban megjelenő szimbólumok.
Kisgyerekes szülőként talán kicsit könnyebb dolgunk van, hiszen számos program várja országszerte a családokat: népzenei koncertek, színdarabok, kézműves foglalkozások, hagyományőrző bemutatók teszik színesebbé a hosszú hétvégét. Vannak családok, akik számára a hazaszeretet az ország megismeréséhez kapcsolódik: ilyenkor túrázni mennek, felfedezik a forradalom és szabadságharc híres helyszíneit vagy éppen ellátogatnak a Parlament zászlófelvonására. Többen éneklik otthon a ’48-as népdalokat, megtanítják a gyerekeknek a Szózatot, Himnuszt, Nemzeti dalt.. Kokárdát is sokan tűznek, bár van, akiben máig rossz érzést kelt, hogy volt időszak, amikor nem a nemzeti egység, hanem pártszimpátia kifejezéseként viselték. Előkerül ilyenkor a papír, olló, nemez, készülnek a csákók, a Magyarország térképek, zászlók, kikerülnek a házakra a nemzeti lobogók.
Ezek mind fontos külsőségek, amelyek mentén ki-ki tudása és vérmérséklete szerint beszélget a gyerekeivel a szabadságharc eszményeiről: a szólás- és gondolati szabadságról, a szabad sajtóról, a népképviseletről, a törvény előtti egyenlőségről, közteherviselésről, a demokratikus bíróságokról.
Egy mai gyereknek, akinek már a szülei is szabadságban születtek, nem jelent sokat a szabadság utáni vágy. Ahogyan a Nemzeti Bank igénye, valamint az Erdéllyel való Unió sem. A mindenkori kultúrpolitika azonban mintha nem venne tudomást arról, hogy nem 150 éves értelmezési kereteket kellene erősítenie, hanem új, ideológiától és politikai oldaltól mentes utakat kellene nyitnia, amely képes ezeket a nemzeti tragédiákat feloldani. Nehezítő tényező számára, hogy a történészek közt sincsen egyetértés egy-egy hangsúlyos kérdésben, ráadásul a 40 éves kommunista diktatúra is gondoskodott arról, hogy kisajátítsa és kilúgozza ezt az ünnepet.
Mit adhat nekünk március 15-e és mit adhatunk át ebből a gyerekeinknek?
A válaszainkat nekünk, szülőknek kell megtalálnunk, túl az iskolából hazahozott harcias Kossuth-nótákon, túl a Deák Ferenc-i békés, illedelmes fontolva haladáson, túl Széchenyi lemondó, csalódott belenyugvásán. Nekünk kell a saját szűrőnkön keresztül megválaszolnunk, hogy a nemzeti traumába torkolló forradalomban Nekünk kell megtalálnunk, hogy melyek azok a hazánk értékei, a magyar néplélek erősségei és erőforrásai közül, amelyeket közvetíteni szeretnénk a gyerekeinknek, és megtalálni a módját, hogy ezeket a mai kor gyermekei számára is átélhetővé és vonzóvá tegyük.
Nemzeti értékeink, melyeket továbbadhatunk
Ha a függetlenség és szabadság a fontos számunkra, ragadjunk meg minden alkalmat, hogy a gyerekeinknek megtanítsuk, hogyan álljanak ki a saját és mások szabadságjogaiért! Vegyünk részt rendezvényeken, akár tüntetéseken ha megszólítva érezzük magunkat egy témában! Olvassunk nekik a hősökről, akik krízishelyzetben is kiálltak nemzetünk vagy egyéni szabadságuk, döntéseik mellett! Készíttessük el velük az ő saját 12 pontjukat, amely mentén megfogalmazhatják a számukra fontos értékeket!
Ha a felelősség, a közösség vagy az összetartozás fontos számunkra, mutassuk meg, hogyan tegyenek a szűk és tágabb közegükért. Nem ördögtől való a „nemzeti buli” sem, azaz összejönni a barátainkkal a nemzeti ünnepeken, akár valamilyen közösségi szolgálat keretein belül. Lehet sütni nemzeti színű pizzát, közösen énekelni, aug. 20-án együtt megnézni az István, a királyt.
Ha a biztonság és a békesség eszméje fontos nekünk, akkor kiemelhetjük, mekkora felelőssége van az egyes embernek abban, hogy milyen viszonyban van azokkal, akikkel nem ért egyet. Megtaníthatjuk a békés önérvényesítésre. Megkereshetjük a környezetünkben azokat, akik rászorulnak a védelemre, adományozhatunk akár március 15-e alkalmából is, nemcsak karácsonykor. Kimehetünk a természetbe, felfedezhetjük, hogy a hazánk tájai mennyi békességet adhatnak.
Ha számunkra a hazaszeretet elsősorban a kultúra és az örökségvédelem, megnézhetünk színdarabokat, kiállításokat, hagyományőrző előadásokat, körbelátogathatjuk hazánk várait, nagyobb városait, csatahelyeit. Mi magunk is tanulmányozhatjuk és gyakorolhatjuk a népi mesterségeket és művészeteket, akár az otthonunkban is.
Petőfi-szobor, Pozsony. (Norbert Oriskó/Pixabay)
Ha a környezetvédelem és a fenntarthatóság szempontjából közelítjük meg a hazaszeretetet, látogassunk meg magyar biotanyákat, ajánljunk fel nekik segítséget a munkában, vásároljunk hazai termelőktől az olcsóbb külföldi áru helyett. Családi kupaktanács keretében üljünk le és gondoljuk át, hogyan védhetjük a szűkebb hazánkat az életünk fenntarthatóbbá tételével! Készítsünk a gyerekekkel tablót, milyen fenntartható vállalkozások működnek Magyarországon, gondoljuk át, hogyan tudnánk őket támogatni!
Ha az egyenlőség és igazságosság domináns a nemzeti érzésünkben, akkor keressünk méltatlanul elfeledett és igaztalanul magára hagyott területeket a szociális szférában! Támogassunk anyagilag vagy munkával olyan alapítványokat, amelyek a legkisebbekkel törődnek! Népszerűsítsünk kezdeményezéseket a szűk környezetünkben, hívjuk fel a döntéshozó vagy sajtóban dolgozó ismerőseink figyelmét ezekre! Beszélgessünk az ismerőseinkkel ügyekről, ne hagyjuk, hogy az élet gondjai miatt fásultan elforduljunk ezektől! Osszuk meg a számunkra értéket adó cikkeket, hogy ezzel is támogassuk a független újságírást!
Március 15-ét hajlamosak vagyunk egyetlen ünnepnapnak tekinteni az évben. Holott március 15-e lehetne akár életforma is: egységben lenni a saját értékeinkkel, megtalálni azt, ami számunkra a hazát jelenti és azért a hétköznapokban is tenni, szót emelni, kiállni. Modern forradalmárként a közöny valóságában lengetni a piros-fehér-zöld lobogónkat. Mert ha valamiben igazán jók tudunk lenni, mi, magyarok, az a forradalmi szenvedély.
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: (nyitókép) Új Város archív, Papp Gábor (2012. márc. 15.)