Nyolc jótanács lelki immunitásunk megőrzéséhez járvány idején

Gyönyörű, napsütéses kora tavaszi délelőtt. Szinte pattanásig feszülnek a rügyek a fákon, madárdal hangzik szerteszét, már nyílnak a virágok a kertekben. De sehol egy lélek. Egy tágas park, a templomtér szélén állok. Máskor jönnek-mennek az emberek, a templom előtt autók, a játszótéren élet, most semmi. A „veszélyhelyzet” miatt egy árva lélek nem jár erre. A gyerekzsivaj eltűnt. Sírni tudnék a belém hasító fájdalomtól. Pedig milyen szép a természet! A madarakat nem zavarja semmi, a fákat sem. Tavasz van, a természet éli az életét

Ahogy állok szemben a templommal, sírás helyett imádkozni kezdek. Máriához. Aki itt, ezen a kegyhelyen – Máriaremetén – számtalan csodát tett az imameghallgatások révén. Kérem Őt, oltalmazzon minket. Kérem, hogy szóljon Jézusnak, mint a kánai menyegzőn. Mert most is baj van. Nagyobb, mint akkor… Érzem, ahogy megvigasztal.

Bizalom költözik belém. Minden rendben lesz. Megyek, és teszem a dolgom.

Először is felhívom az egyik idős ismerősömet, aki a beteg testvérével él együtt, őt gondozza. Meglepően vidáman szól bele a telefonba – nem erre számítottam. Elmondja, a környékükön megszervezték, hogy a fiatalok vásárolnak az időseknek. Így ők nem járnak ki, állandóan otthon vannak. Hogy telik el a napjuk? Gyorsan elvégzi a szükséges házimunkákat, és utána „mi egész nap imádkozunk, és nem félünk. Teljesen jól vagyunk. Jézus itt van velünk. Mindenkiért imádkozunk. Érted is.”  Ezen meghatódok. És megköszönöm.

Egy másik barátom, aki egyedül él, eleinte nagyon félt a betegségtől. Fiatalabb szomszédai vásárolnak neki. Egyszer, amikor nagyon rátört a félelem, felhívta az egyik társát a plébániai ima-csoportból.  Szóltak a többieknek is, és azóta ugyanabban az időben, mindenki otthon, de mégis együtt imádkoznak. Ez erőt ad mindnyájuknak és segít abban is, hogy kialakuljon egy napirend.

A gyerekek eleinte örültek, hogy nem kell iskolába menni, de pár nap után már kezdtek hiányozni a barátaik. Persze nem unatkoznak, a pedagógusok zsenialitását dicsérendő hamar beindult az online oktatás: verset mondanak fel videón, írásbeli feladatokat küldenek vissza időre, testnevelés és ének feladatokat végeznek, sőt, online zongoraórán vesznek részt. Az óvodás korosztállyal nehezebb, az ő mozgásigényüket nehéz kielégíteni. Logisztikai csúcsot valósítanak meg a kisgyerekes anyukák, akik egyszerre óvónők, tanítónők, akármilyen szakos tanárok, háziasszonyok és home office munkavállalók… A feszültségeiket úgy tudják levezetni, ha esténként megosztják egymással a problémáikat – telefonon, vagy akármin. A magányos öregek értük is imádkoznak. Talán a legbizonytalanabbak az ebben a tanévben érettségizendők. Az már biztos, hogy a ballagás elmarad. Még jó, hogy a legtöbb iskolában szép és ünnepélyes volt a szalagavató a télen. Lesz-e érettségi? Mikor? Hogyan? Nagyon hiányoznak egymásnak, csak virtuálisan találkozhatnak, akár a többi diák.

Sokan, ahogy igyekeztünk eleget tenni a „maradj otthon” felhívásnak, rájöttünk, hogy a kapcsolatok mennyire fontosak számunkra.

Korábban természetes volt, hogy itt-ott találkozunk ismerősökkel, meglátogatunk valakit, vagy beugrik hozzánk egy barát. Ez most, egyelőre, a múlté. Mit tegyünk, hogy „fenn” maradjunk? Álljon itt néhány jótanács:

1. Adjunk hálát, hogy eddig nem lettünk betegek. Imádkozzunk a betegekért és gyógyítóikért, az elhunytakért és szeretteikért, az állami vezetőkért stb. Imádkozzunk azért is, hogy vége legyen a járványnak. Ahogy Jézus lecsendesítette a tengert, le tudja csendesíteni a járványt is, ha nagyon kérjük, és ha úgy látja jónak.

2. Használjuk ki a – kényszerből – együtt töltött időt! Most sajnos több a lehetőség a súrlódásokra, s ahogy megy az idő, ez egyre jobban előjön, mert feszültebbek leszünk, belefáradunk. Az együtt játszás, az együttes élmény növeli az összetartozás érzését, „feldob”, jó kedvre derít. Játsszunk a gyerekekkel, szedjük elő a sok félretett társasjátékot.

3. A mozgás lehetősége lecsökkent, ezért célszerű otthoni tornagyakorlatokat végezni, akár együtt.

4. Emellett mindenkinek szüksége van arra is, hogy egy kicsit egyedül legyen. Persze, ezt egy szűk lakásban nehéz megvalósítani, de az illúzióját megtehetjük. Találjunk olyan időpontot, pl ebéd után, amikor a kicsik alszanak, a többieknek legyen „szabad foglalkozás”. A szülőknek is. Ilyenkor olvassanak, barkácsoljanak, nézzenek meg filmet, a nagyobb gyerek „kütyüzhet”, stb.

5. Néhány ember nagyon örül az „online” miséknek. Az internet segítségével ellátogathat az ország bármely részére. Persze nincs ott a saját közössége, de részt vehet püspöki miséken, vagy a szerzetes közösségek ünnepi miséin – ez más, mint az eddigi megszokott.

6. Csábít a jó idő, hogy kimenjünk a szabadba. Találjunk olyan helyet, ahol nincsenek sokan. A kedvelt kirándulóhelyek némelyikére a Budai-hegyekben néha ki lehetne írni a „megtelt” jelzőt. Aki teheti, menjen egy kicsit messzebbre, vagy kevésbé felkapott helyekre.

7. Minden nap találjunk 10 pozitív dolgot, ami történt velünk vagy körülöttünk – ahogy annak idején Placid atya javasolta. Ez majd örömmel tölt el bennünket, ami a kedélyünkre és az egészségünkre is jó hatással van.  Este együtt megbeszéljük, kiderül, ki a legkreatívabb.

8. Végül – de nem utolsósorban – ápoljuk a kapcsolatainkat! Az ember közösségi lény, nem magányosnak teremtetett. Szerencsére egyben leleményes is: szinte minden korosztály elsajátított mostanra kommunikációs lehetőségeket valamilyen kütyün. Éljünk ezekkel!