Teremtésvédelem a tornazsákban

A katolikus egyházban régóta megjelenik az Isten által teremtett világ csodálata, tisztelete és mindezekből következően védelme. Az utóbbi években a természet évmilliós rendjének megbomlását érzékelhetjük, ami szerencsére nemcsak aggodalmakat, hanem tettvágyat is szül sokakban.

A mai katolikus értelmiség számára szinte önazonosságig mélyülő személyiségjegy a túlterheltség. Mindig fáradtak vagyunk, hiszen hivatásunk és célunk van, emberek vesznek körül minket, és megtesszük azt a bizonyos „még egy lépést”. Ebben az alaphelyzetben képtelenség a másodlagos tárgyi világ védelmének is figyelmet szentelni. Pedig van, akinek az olyan „úri huncutság” is belefér, mint a madáritatás, a szemétszedés, a biciklizés és mások bátorítása. Azért kérdeztük a háromgyerekes Kugler-Bedő Imolát a magasztos teremtésvédelem hétköznapi apróságokig ható megéléséről, mert könnyedsége és állandó mosolya hitelesíti szavait.

Mesélnél róla, hogy ti hogy fogtatok bele a környezettudatos életmódba, és melyek a tapasztalataitok? Talán kezdjük kintről! Milyen a kert, amiben jól érzitek magatokat?

Egy budai kertes házban lakva sokáig magától értetődőnek vettük, hogy a kert akkor szép, ha a gyepet akkurátusan gyomláljuk, öntözzük, nyírjuk. Aztán befészkelte magát a fejünkbe a „lusta-kert” ötlete. Azóta hagyjuk a kertet úgy alakulni, ahogy szeretne, nem tekintünk megoldandó problémaként a gyomokra és nem is öntözünk. A gyep – vagy most már inkább rét – fajösszetétele átalakult, alkalmazkodott a csapadékviszonyokhoz, de ugyanolyan zöld most is és azt tapasztaljuk, hogy mezítláb futkosni rajta ugyanolyan jó így is. A lombot sem gyűjtjük nejlonzsákokba ősszel, és nem csak azért nem, mert az elszállításuk környezetterhelő, hanem mert a talajnak szüksége van a rendszeres tápanyag-utánpótlásra. Korábban tartályba gyűjtöttük az esővizet, de az eszközök elöregedtek és már nem használhattuk őket. A rendszeres aszályos időszakokat érezve éppen most pályáztunk újakra – szerencsére az önkormányzat támogatja a környezettudatos kertészkedést.

Érdemes az esővízzel vesződni?

Egyszerű módszerekkel is sok vizet tudunk megfogni, akár egy szemerkélő eső is gyorsan megtöltötte a 300 literes edényt. A csapadékhiány miatt a növények mellett a madarakat is itatjuk, télen-nyáron. Két odú is van a kertben, amelyekben rendszeresen költenek. Olyanokat választottunk, hogy a mókusok ne férjenek hozzá a tojásokhoz – inkább egyék az ablakpárkányra külön nekik kihelyezett magokat.

Folytatódik a szemlélet a kerítésen kívül is?

A kertünk egy természetvédelmi terület pufferzónájába esik, ezért is fontos itt ez a hozzáállás. A környező erdőkben a nemzeti park rengeteg ide nem illő, betelepült és a természetes növényzetet kiszorító özönnövényt irt ki. Ezzel kapcsolatban, sokszor engem is megtalálnak a környékbeliek kérdései, hogy miért vágják a fákat. Ilyenkor el kell mondani, hogy csak azokat vágják, amelyeknek nincs itt a helye, ezzel segítik, hogy az őshonosok fejlődhessenek. De ha már a környék zöldterületeiről beszélünk, akkor kikívánkozik belőlem, hogy nagyon zavar az eldobált szemét, mert a szemét szemetet vonz! A gyerekekkel sokszor felvesszük a szétszórt hulladékot és elvisszük a szemetesig. Közben gyakran nevetünk azon, hogy vajon mit ér az energiaital, ha az elfogyasztása után nincs erő elvinni az üres dobozt a kukáig!

A családoknál mindig neuralgikus kérdés a közlekedés. Van zöld megoldás?

Nálunk csak részben, mert nem tudunk teljesen kiszakadni a felgyorsult, városi életből. Az óvoda, iskola és az edzések, különórák reálisan nem menedzselhetőek tömegközlekedéssel. Ugyanakkor a férjemmel a hétköznapokban is szeretünk biciklivel járni. Ebből aztán az lett, hogy a kiöregedő második autónk a végén már szinte sose mozdult. Nem is pótoltuk, inkább most még egy kicsit többet tekerünk. De az igazi előrelépés az lesz, ha a gyerekek már egyedül tudnak közlekedni!

Hulladékkérdés?

Azt látom, hogy a háztartást lehet nagyon környezettudatosan vezetni és nagyon pazarlóan is. Nálunk a zöldhulladékot elnyeli a komposztáló, és ami alul kijön belőle, az maga a csoda. Olyannyira működik, hogy minden balkonládába ezt teszem és a virágok láthatóan jól érzik magukat. Szerencsére ma már egyre több helyen vannak közösségi komposztálók is, így sok városi család számára elérhető ez a megoldás. Az ételmaradékot a szomszédságban élő rászorulóknak szoktuk felajánlani. A kenyér pedig nálunk nemigen tud megöregedni. A közeli pékségben vesszük, ahol kovásszal, hagyományos módon sütnek, így akár egy hétig is fogyasztható marad.

A műanyaggal hogy küzdesz meg?

Ha csak tehetem, csomagolás és zacskó nélkül vásárolok: a mérés után egyszerűen ráragasztom az egyik paradicsomra az árcédulát. A kukát látva viszont még így is nagyon sok a műanyag szemetünk… Szerencsére a papírhulladék mennyiségét sokkal jobban sikerült csökkenteni. A postaládára kiírtuk, hogy nem kérünk reklámot, és mivel a szomszédok is hasonlóan tettek, a kihordók már be se kanyarodnak az utcánkba!

Környezettudatos ruházkodásra van ötleted?

Igyekszünk jó minőségű ruhákat venni – jellemzően használtan –, aztán addig hordjuk őket, amíg tönkre nem mennek. A gyerekruhák terén pedig összefogtunk néhány családdal és belenövési sorrendben továbbadjuk egymásnak a kinőtt ruhákat. Az olyan szentimentális anyukáknak, mint amilyen én is vagyok, örömöt okoz, hogy a ruha, amihez a saját családunkban sok élmény kapcsolódik, egy másik gyereken „él” tovább, és gyűjti tovább az élményeket.

^{A gyerekek húsvéti tojáskeresés közben}

De mosni azért csak kell néha!

Korábban saját magam kevertem mosószappanból, mosószódából a mosószert, de be kell valljam: belefáradtam és mostanában bolti mosószert használok. Viszont a szárítógépet nem rutinból indítom, csak indokolt esetben kapcsolom be, például, ha télen törülközőt vagy ágyneműt mosok. Egyébként a szabadban szárad a ruha. Jól is esik kicsit lelassulni a teregetéshez. Ez az én „slow life”-om!

Van lehetőséged a tapasztalataid megosztására?

A cserkészközösségben, ahova gyerekkorom óta tartozunk, fontos a természetbe simuló élet. A közös nyaralások jó alkalmat és elég időt adnak az apró-cseprő ügyek, tapasztalatok kicserélésére. Emellett az óvodai, iskolai szülői találkozások során és a környék zöldterületein végzett önkéntes munka alatt is gyakran kanyarodik a beszélgetés a környezettudatos élet felé – bár a teremtésvédelem szó ritkán szokott elhangozni. Hiszek abban, hogy a jelentéktelennek tűnő legkisebb erőfeszítések is számítanak!

Ha egy bögre kávéval a kezedben rátekintesz az életed teremtésvédelmi szeletére, elégedett vagy?

Igen, mert a gyerekeken azt látom, hogy természetes nekik a szemlélet, amit képviselünk. A szúnyogot és poloskát leszámítva harmóniában élünk a természeti környezetünkkel, amit Isten tökéletesre teremtett. A mi feladatunk, hogy ehhez a teremtett világhoz tökéletesedjünk hozzá! Ugyanakkor van még feladat is bőven. Például mindennapos bosszúságot okoz, hogy ivóvízzel locsolunk és húzzuk le a wc-t. Az is a vágyam, hogy nemcsak családilag, hanem nagyobb léptékben is lehessen ezen változtatni.