Az udmurtföldi Votkinszktól a világhírig – 185 éve született Csajkovszkij

Olvasási idő: 4 perc

Fehér törzsű nyírfák, zöld gyep, tágas, virágos kert. A barátságos kerítésen túl karcsú fasor, mögötte egy széles tükrű víztározó. A kerítésen innen a villaépület szépen felújított, rendezett. A helyszín Votkinszk (udmurtul Votkakar) városa. Ebben a házban született 1840. május 7-én Pjotr Iljics Csajkovszkij, és itt is töltötte legszebb gyermekéveit. Votkinszk híres iparvárosnak számít a térségben, de 185 évvel ezelőtt egy elmaradott, Isten háta mögötti vidéki település volt csupán, ahol Pjotr Iljics édesapja, Ilja Petrovics Csajkovszkij a Káma-Votkinszki Acélöntő Üzem vezetőjeként dolgozott.

Személyes élmények fűznek a votkinszi Csajkovszkij-birtokhoz, ugyanis kétszer is jártam itt. Először akkor, mikor 2015-ben az Izsekvszkben, Udmurtföld fővárosában tartott udmurt nyári egyetem programjaként látogattunk el az úgy 50 km-re fekvő Votkinszkba. Eléggé megdöbbentem, hogy egyik kedvenc zeneszerzőm éppen erről a vidékről származott. Most is emlékszem a minket korhű ruhában kalauzoló idegenvezető-nőre és hangjára. Maradandó élmény volt, így később, 2019-ben feleségemmel is ellátogattam a Csajkovszkij-házból kialakított múzeumba. A színvonalas kiállításon a zeneszerző korai évei elevenedtek meg, és későbbi nagy műveinek inspiráló mesefigurái, szereplői.

A tehetős család jómódban élt. Pjotr Iljics szülei harmadik gyermeke volt, majd még három kisebb testvére született, illetve volt egy nővére apja első házasságából. A hét gyereket taníttatták, az apa ódzkodása ellenére még zenei nevelést is kaptak. Elzászból származó francia nevelőnőjükhöz, Fannyhoz a művészt szoros kapcsolat fűzte, évekig leveleztek is, azonban a szülőkkel meglepő módon – az idegenvezetők elmondása alapján – a korabeli nevelési szokások szerint szinte csupán röpke félórát–órácskát látták egymást közös étkezés, teázás alkalmával. A kis Csajkovszkij érzékeny lelkű gyermekként nehezen viselte az érzelmi távolságtartást, amelyet szigorú apja tanúsított irányában, és eközben a fiúcska rajongott édesanyjáért. Valóságos csapás volt számukra, mikor az édesanya, Alekszandra Andrejevna Asszijer 1854-ben elhunyt. Ekkor már nem Votkinszkban élt a család, Pjotr Iljics nyolcéves volt, mikor Moszkvába, majd Szentpétervárra, onnan pedig Alapajevszkbe költöztek. A votkinszki évek mégis meghatározók maradtak számára…

_{A Csajkovszkij család. Balszélen Pjotr Iljics (fotó: Wikimedia Commons)}

Csajkovszkij valódi őstehetségnek számított a zenében. Kiskorától kezdve tanult zongorázni, majd a jogi képzés elvégzése után viszonylag későn, 22 éves korában beiratkozott Anton Rubinstejn frissen megnyitott konzervatóriumába, és elkezdett komolyan foglalkozni a zeneszerzéssel. Pályája innentől fölfelé ívelt, mígnem sikerei az egyik legismertebb oroszországi zeneszerzővé tették.

Csajkovszkij borús lelki alkat volt, sokáig depresszióval is küzdött. Számos darabja szól a reménytelenségről, a reménytelen szerelemről – egy rosszul sikerült, rövid életű látszatházasság és a nyilvánosság előtt titkolt homoszexualitása is meghatározhatták ezt a labilitást. Ugyanakkor mintha visszanyúlt volna a votkinszki gyermekévek történetiehez, különösen szerette is a mesék, mondák világát, amely visszatérő motívum szerzeményeiben. Három híres balettja – a Hattyúk tava (1875–1876), a Csipkerózsika (1889), valamint a Diótörő (1892) – mind mesén alapszik, de több gyermeki témájú művet is szerzett, például az Album pour enfants (Album gyermekeknek) huszonnégy darabos zongoraszerzemény 1878-ból. Ausztráliától Alaszkáig karácsonykor bizony a Diótörő dallamai is föl szoktak csendülni még mindig!

Mai napig az egyik legkedvesebb darabom tőle b-moll zongoraversenye (№1 Op.23), amelyet gyerekkoromban is unhatatlanul hallgattam, főként az első tételt. Varázslatos erdei folyót képzeltem el a zenére zúgókkal, vízesésekkel, körülötte erdei állatokkal és tündérekkel. Muzsikája élettel teli, valóban varázslatos hangulatú és nagy volumenű.

Sok fülbemászó motívumot szerzett, amelyeket a mai napig világszerte előszeretettel játszanak a koncerttermekben, operaházakban.

Felnőtt fejjel szembesültem azzal is, hogy több elhíresült zenei téma az ő kompozíciója, például a Disney Csipkerózsikájának főcímdala is a Csajkovszkij-balett dallamára épül. Egyházzene iránti szenvedélye szintén megmutatkozott, legutóbb éppen a szent három nap alatt hallgattam Aranyszájú Szent János liturgiája című, 1878-as kórusművének Kerub-ének tételét.

Tizenkét operát írt, ezek közül az Undine (Ungyina) befejezetlen, illetve A cárnő cipellője a korábbi Vakula, a kovács átirata. Leghíresebbjei talán a Jevgenyij Anyegin, a Mazeppa, a Pikk dáma és a Jolánta. Magyarországon még nem mind a tizenkettőt láthatta a közönség.

A Csajkovszkij család a mai Ukrajna területéről származott, a Vakula, a kovács pedig kifejezetten ukrán tematikájú opera. A zeneszerzőnek anyai ágon francia felmenői is vannak, ez pedig visszaköszön az Undine, a Jolánta vagy Az orléans-i szűz francia közegében is. Azért is érdemes nem orosz, hanem oroszországi szerzőként emlegetni, mivel munkássága nem kizárólag az orosz nemzeti romantikában értelmezendő, hanem gyakran más kultúrákhoz kötődő művei miatt is az emberiség egyik kiemelkedő, nagy hatású zeneszerzője.

_{A Csajkovszkij Múzeum bejárata Votkinszkban, Udmurtföldön (fotó: Wikimedia Commons)}

Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez a világviszonylatban elismert, méltán híres művész a még Moszkvától is távol eső, a nyugati világban szinte ismeretlen Udmurtföldről, ebből a csendes villából, ebből a festői környezetből indult. Általa pedig Votkinszk is fölkerült a művelt, zenekedvelő emberek mentális térképére, és továbbra is vonzza a látogatók, rajongó zarándokok hadát. Igaz, a háború miatt most főleg csak Oroszországból. Én mindenesetre bízom benne, hogy harmadszor is eljuthatok Csajkovszkij szülőhelyére!