Az én Jókaim – mozaikkockák az író 200. jubileuma kapcsán

Olvasási idő: 5 perc

Első találkozásaim Jókaival

Gyermekkoromban – a ’80-as években- több filmet is láttam a televízióban, melyeket Jókai műveiből készítettek.  Első számomra, ami jól az emlékezetembe vésődött a Melyiket a kilenc közül? – címet viselte. 1957-ben Szőts István rendezte, főszereplője Bihari József és Ajtay Andor volt. A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon 1957-ben elismerésben részesült. A szegény özvegy, de kilenc gyermekkel élő csizmadia – egyik gyermekét örökbe fogadná az emeleten kilenc szobában, de magányosan élő háziúr. Máig előttem van, amint sorba állítja gyermekeit, s felsorolja melyiket miért is nem adhatja: Sándor jó tanuló, lányokat nem kért a háziúr, Ferenc már segít a mindennapi munkájában, Jánost az ő nevére keresztelték, Józsi teljesen az anyjára hasonlít, Pali volt az anyja kedvence, a két kicsivel mit is kezdhetne! Megható történet volt ez számomra az igaz szeretetről.

Másik nagy kedvencem volt az 1985-ös Szaffi című mese, mely a Cigánybáró című regényből készült Dargay Attila rendezésében, forgatókönyvét részben Romhányi József írta. Neves színészek kölcsönözték hangjukat: többek között Kern András, Pogány Judit, Zenthe Ferenc és Hernádi Judit. Természetesen nagyon tetszettek a Pannónia Filmstúdió munkatársai által rajzolt-színezett figurák, és képsorozatok.

Vajon ki nem tudná feleleveníteni az Egy magyar nábobból Bessenyei Ferenc és Darvas Iván alakját, párbeszédét a fogadóban azon az esős és mulatós estén? Vagy ki ne emlékezne a Várkonyi Zoltán rendezte Fekete gyémántokra Huszti Péter főszereplésével, melyben izgulhattam, hogy vajon sikerül-e eloltani Berend Ivánnak a bányatüzet. A legszimpatikusabb az volt számomra, hogy munkásaival, munkatársaival együtt dolgozik, és a szegény embert embernek tekinti.

Voltak kötelező olvasmányok is abban az időben, de meg kell mondani őszintén, hogy nem voltam elég érett hozzájuk! Biztosan nem volt kötelező, de gróf Benyovszky Móric hihetetlen kalandjait elolvastam, sőt filmen is megnéztem. Nagyon megragadott viszontagságos élete, menekülése Lengyelországba, egy álomvilágként tetszett nekem kalandozása.

Miért nehéz olvasni műveit?

1845 és 1960 között a legolvasottabb írók között tartották számon. Könyveit több nyelvre is lefordították, s ezt ő maga is tudatosan előmozdította. Egyik regényét Otto von Bismarck porosz államférfi is olvasta. Ennek volt köszönhető, hogy az a kancellár, aki elzárkózott az interjúk elől, 1874. február 19-én Jókainak mégis nyilatkozott.

A Hon című folyóiratban március 3-án megjelent beszélgetés 21 nap alatt bejárta az egész földkerekséget, és eljutott New Yorkba is.

Mit történt hát, 1960 óta? Újabb nemzedékek nőttek fel.

Jókai olvasásához sokrétű képzettségre van szükség, vagy egy mobil internetre.

Néha ismerni kell a mitológiát, a teológiát, az irodalmat, a nyelvi árnyalatokat. Gazdag szókincsre is szükségünk van, hiszen Jókai tudatos szótárgyarapító volt: szenvedélyesen gyűjtötte a szavakat, de a szakmák szavait, a tájnyelv szavait is.  Kiss Gábor a Tinta Kiadónál megjelent Jókai-enciklopédiájában 74 regény és kisregény feldolgozása után 28 850 címszót gyűjtött össze és 1150 személyről ad információt!

Vajon etnográfus volt-e Jókai?

Az én Jókaim bizony etnográfus-néprajzos volt, s nem is akármilyen! Bár jogi vizsgáján kívül másik diplomát nem szerzett. Kedves elbeszélés számomra a Népdalok hőse című írása, melyben Angyal Bandi történetét ismerhetjük meg, azokkal a népdalokkal együtt, amiket még életében róla énekeltek. Jókai hosszú élete folyamán tízezer anekdotát gyűjtött össze a nép ajkáról, melyeket vagy regényeibe dolgozta bele (pl. Egy magyar nábob), vagy megjelentette az általa szerkesztette újságokban. A Sárga rózsa című elbeszélését nem olyan régen hallottam a Rádióban. Ez is életképekkel teli leírás a pusztai életről, a betyárokról, szerelemről és összetartozásról. Akár egy néprajzi gyűjtőpályázatra is beadható lenne.

_{Jókai rózsái között}

Érdemes megemlíteni, hogy kecskeméti tanulmányai alatt Gyenes Mihálynál volt koszt-kvártélyon, s innen járt református főiskolára jogot tanulni.  Mihály olvasott, művelt ember ügyvéd-mérnök-erdőfelügyelő volt, és az Alföld fásításának a programja, valamint a település első közparkjának megteremtése is nevéhez fűződik.  Jókai bejárta vele a határt, és mivel jó megfigyelő volt, rengeteg természetrajzi ismeretet szerezett. Testi fogyatékosságát így örökítették meg: „Aki nem látott még görbében egyenest, nézze meg a kecskeméti bírót, Gyenest.”

Mikszáth Kálmán tanulmányában így ír ezekről az évekről: „De ami többet ért stúdiumoknál, tornánál, éneknél, táncnál, azok a gyakori kirándulásai voltak, melyeket házigazdájával, a mérnökkel tett az óriási határban, annak hivatalos foglalkozása révén. Parasztszekéren elkóboroltak egész a Tiszáig, a Szikra-csárdáig, a Fehértóig. Ami mind szokatlan és megkapó volt a fogékony komáromi ifjúnak, a váltakozó dombok és völgyek helyett a nyitott rónaság, a dunai malmok helyett a szélmalmok a város végén, a tanyák, a csárdák, a karámok, vándorló cserények, halásztanyák. A mérnök nagy népbarát volt, mindenkit ösmert, mindenütt megállott, beszélt a hadnagyokkal, akik a betyárokat üldözték és komázott a betyárokkal, akik a hadnagyok elől bujdostak, betért a juhászhoz, a halászhoz, meghált a cserényben a bundán, bogrács tüze mellett, pásztorok társaságában töltvén az estét.”

Miért szeretem Jókait?

• Szeretem, mert műveiben váratlan fordulatokra találok, meseszövése telis-tele van meglepetésekkel.
• Jókai ifjú korában festészettel is foglalkozott. Bár remek festményei készültek, portrék, tájképek és csendéletek is, ezzel mégis felhagyott. A festészetet a regényeiben folytatta. Szeretem Jókait, mert tájleírásaiban elém varázsolja a Szent Anna-tavától a Fertő tóig, eljuthatok a Magas Tátrába, vagy egy bánya mélyére.
• Szeretem, hogy nem csak egyetlen napot, nem csak egyetlen szereplőt mutat be, hanem egyszerre többfelé elkalandozik, cselekményei több szálon futnak. Időnként vissza-vissza kell térni a kiindulóponthoz.
• Szeretem Jókait történelmi regényei miatt, melyek fontos elemet játszottak saját korában is. Amikor a szabadságharc vérbefojtása (a szabadságharc nem bukott el!) után sokan félelemmel, és reménytelenséggel telve nem találták a kiutat, ő utat mutatott. Új eszményeket, ideálokat állított az elkeseredett, nehéz igát húzó népnek, mindezt a régiből merítve. Ez még akkor is igaz, ha a cenzúra nem is engedett volna mást. 1850-ben meghirdette, hogy mindenkinek a maga helyén kell tennie a dolgát!
• Szeretem Jókait, mert humoros író, olyannyira, hogy korának egyik legszínvonalasabb élclapját is ő szerkesztette.

Mi lesz hát vele?

Minden korban lesznek a nagy írófejedelemnek rajongói. Nem olyan régen a Duna Televízió Delta című műsorában a mesterséges intelligencia segítségével „életre keltették” alakját. Ebben az esztendőben számtalan programot, megemlékezést, felolvasó estet szerveznek országszerte, és határainkon túl is. A Kossuth Rádióban esténként hallgathatjuk a Rádiószínház műsorát. Régi és újabb felvételeket tűznek műsorra – az archívum kincseiből – Jókai regényeiből, novelláiból. Időnként a műsor előtt a Kulissza című műsorban Völgyi Tóth Zsuzsanna érdekes beszélgetéseket folytat szakértőkkel, akikkel elbeszélget az aktuális műsorról, rádiójátékról és azok titkairól, érdekességeiről. Így volt ez több alkalommal Jókaival kapcsolatban. Itt hallgathattuk meg Az új földesúr című elbeszélésből készült rádiójátékot, Egy hírhedt kalandort a XVII. századból címűt, vagy A hulla férje című drámát és ismerhettük meg hozzájuk kapcsolódó fámákat, mende-mondákat, vagy éppen igaz történeteket.

_{Ürmös Péter linómetszete}

A Magyar Írószövetség kezdeményezésére február 18-a, vagyis Jókai születésnapja lett a Magyar Széppróza napja. 2003 óta a 90370-es aszteroida őrzi a nevét, mely csak 5 km átmérőjű, és a Földet 4,5 évente körülkerüli. A 2. számú Jókai Mór Cserkészcsapat 1990-ben alakult a Szlovákiai Magyar Cserkésszövetség részeként.

Így, hát Jókai élni fog míg szeretjük, olvassuk, ajánljuk…