Karácsonyi szokások Oroszországban és Szerbiában

Néhány ortodox egyház továbbra is a julián naptárt használja, így január 7-én ünneplik karácsonyt. Amint a Gergely-naptárt használó egyházakban, itt is épp 9 hónappal az angyali üdvözletről való megemlékezés után, amit a mi március 25-i Gyümölcsoltó Boldogasszonyunknak megfelelően ezekben az egyházakban, országokban április 7-én tartanak. Karácsony ünneplését egy 40 napos böjti időszak előzi meg, mely november 28-án kezdődik.

„Történelmi okokból – meséli Szergej Jarcev, a Fokoláre Mozgalom moszkvai származású ortodox tagja –, az 1917-es forradalomtól a 90-es évekig nem lehetett Oroszországban a karácsonyt megünnepelni. Helyette bevezették az újévet, a faünnepet és a Gyed Marózt (Дед Мороз – Fagy apó).

Magam is csak akkor hallottam először a karácsonyról és magáról a megváltás művéről, mikor megismertem a Fokoláre Mozgalmat. Akkor még nem voltam megkeresztelve, úgyhogy a mozgalommal való találkozásom egybeesett az Istennel való találkozással. A karácsony előnapján – oroszul: Szocselnyik – a legszigorúbb a böjt. Ezt szerényen ünnepeljük meg. Amíg meg nem jelenik az első csillag az éjszakai égbolton, semmit nem lehet fogyasztani, csak vizet és úgy nevezett szocsivót (ebből jön a szocselnyik szó), ami búzával, hajdinával vagy rozzsal főtt kása, mézzel és dióval, mogyoróval keverve. A böjt végét azzal jelezzük, hogy elénekeljük a karácsonyi himnuszt, és meggyújtunk egy gyertyát, ami a betlehemi csillagot jelképezi”.

Szintén orosz származású Nyina Vjaszovetszkaja orvos, de mivel, mint mondja, szülőhazáját illetően ő is Szergejhez hasonló tapasztalatokról tud beszámolni, most az immár 11 éve neki otthont adó Szerbia karácsonyi szokásairól mesél:

„Szerbiában viszont sok hagyomány, egyedi rituálék élnek tovább. Ezek részben a keresztény kultúrába, részben pogány szokásokba gyökereznek. A karácsonyt megelőző 3 vasárnapot a gyerekeknek, majd az anyáknak, végül az apáknak szentelik, akiket megkötöznek, és szimbolikus „váltságdíj” ellenében engednek szabadon. Karácsony előnapját, január 6-át szerbül badnji dannak nevezik. A badnjak egy levelekkel teli fiatal tölgyfaág. A hagyomány szerint a család legidősebb tagjai hajnalban kimennek az erdőbe, és búzaszemeket visznek magukkal.

^{(oldeuropeanculture.blogspot.com)}

Kiválasztanak egy badnjakot, mintha egy személy lenne, jó reggelt-tel köszöntik, és minden jót kívánnak neki. Ezután kelet felé fordulva megszórják búzamaggal, és levágják, majd hazaviszik, és a ház előtt hagyják. Szalmát is készítenek mellé, amely egyrészt Jézus befogadását szimbolizálja, másrészt a kenyérre és a búzára utal, melyek ősi pogány szimbólumként az emberiség fenntartására emlékeztetnek. Este beviszik a szalmát a lakásba, és az ünnepi ebéd asztala alá teszik. Közé kevernek diót, édességeket a gyerekeknek, A tölgyfaágat a kályha mellé teszik, majd az előesti rituálé fő elemeként ezt a badnjakot a kályha tüzébe dobják. A hagyomány keresztény magyarázatában ez azt a tüzet jelképezi, amit a betlehemi barlangistállónál raktak a pásztorok, hogy a Kisded és családja bemelegedjen. Maga a badnjak a keresztet is jelképezi, amire Krisztust fel fogják feszíteni, az általa táplált tűz melege pedig az emberi nem üdvösségének szimbóluma. Napjainkban a városlakók általában a parasztoktól veszik meg a faágat, hazaviszik, majd szenteste a templom előtt gyújtott tűzre dobják az esti szertartás keretében, énekek és imák kíséretében. Ez számomra egyedülálló és emlékezetes rítus.”

^{A belgrádi Szent Száva templomnál szerb ortodox pap január 6-án, Szenteste tűzbe dobja a badnjak-ot. (wikipedia.org)}

„A karácsony napja – folytatja Nyina – igazából január 7. A szerb ortodoxok így kívánnak egymásnak boldog karácsonyt: Hristos se rodi! (Krisztus megszületett), amire a Vaistinu se rodi! (valóban megszületett) formulával kell válaszolni. Az ünnepi szent liturgiát éjfélkor vagy hajnalban tartják. Karácsony napjának egyik legfontosabb része a reggeli, melynek megkezdése előtt egy fiatal fiú vagy kisfiú a badnjak előző napról megmaradt felső részét is beviszi a házba, rádobja a tűzre, és annyi kívánságot fogalmaz meg, ahány szikrát vet a tűz. A karácsonyi ebéd is tradicionális: olyan fogásokból áll, ami az évnek csak ezen a napján kerül asztalra. Ilyenek a karácsonyi malacsült (egy egész malacból), és a diós-mézes, rétestészta alapú csesztica, melybe szerencsepénz van elrejtve.”

„A hagyomány újraéledése ellenére Oroszországban sokak számára továbbra sem létezik a karácsony. – tér vissza az oroszországi helyzetre Szergej – Gyakorlatilag teljesen »kilakoltatták« Jézust az életükből. Ehhez a nyugatról a kommunizmus bukásakor berobbant fogyasztói társadalom is hozzájárult.

Ezért teszünk olyan sokat nap mint nap azért, hogy minél többen rátalálhassanak erre a Kisdedre, akinek a születését a napokban ünnepeljük.  Úgy próbálunk élni, hogy láthassák közöttünk élni a kölcsönös szeretetünk által (Mt 18,20).

Az a jókívánságom erre a karácsonyra, hogy mi keresztények legyünk képesek Jézust adni a világnak az evangéliumi szeretet által, és így elvigyük Őt az emberek közé.”

Boldog Karácsonyt! С Рождеством! Hristos se rodi! Ezt kívánjuk mindazoknak az ortodox keresztény testvéreinknek és nővéreinknek is, akik a kopt egyházhoz, a jeruzsálemi egyházhoz, a macedón, az ukrán, a grúz egyházhoz, és néhány görögországi egyházhoz tartoznak.

És íme még néhány gondolat az ünnep és az ortodox karácsonyi ikon kapcsán, Demeter Márton tollából.