1945: egy falu zsidók nélkül

Mint ahogyan a cím is árulkodik, 1945-ben járunk, egy kis magyar falucskában. A lakók éppen a jegyző fiának esküvőjére készülnek. Minden képkockával, a cselekmény lassú folyásával és a már-már western hangulattal egyre erősebben jeleníti meg a múlt kimondatlan bűneinek cinkos kacsintásait. Az idilli készülődés üvegfala csak akkor kezd el repedezni, amikor megérkezik a déli vonat és két szikár zsidó férfi száll le róla egy koporsóval. Nem tudunk róluk semmit és ők némán mennek át a falun. A lakókban pedig elkezd ébredezni a félelem és a bűntudat, ugyanis a deportált zsidók házaiban és birtokain most ők élnek. Török Ferenc rendező ennek a jelenségnek a pszichológiáját és lélektanát járja körbe:

egy kis közösséget látunk, ahol egy aprócska dolog miatt kártyavárként dől össze minden.

Az 1945 letisztult falusi ballada, amit Ragályi Elemér fekete-fehér, sallangoktól mentes, gyönyörű képein keresztül láthatunk. Leginkább Pawel Pawlikovski Ida c. filmjéhez hasonlítható, nem csak a bűntudat lélekölő erejének bemutatása, hanem a 4:3-as méretarány és a fekete-fehér kivitelezés miatt is. A rendező több interjúban is említette, hogy Zimmerman Délidője volt rá igazán nagy hatással, innen tehát a western feeling, de míg Zimmerman pálcát tör (ítéletet mond?) a lakók felett filmjében, addig Török Ferenc nem teszi ezt, csak elmesél egy történetet. Nála hős sincs, a falu a bűntudat olvasztótégelye lesz. A zsidók deportálásában a lakók közül többnyire mindenki vétkes, de a rendező a nézőkre bízza az ítélet meghozatalát. A feszültség pedig percről percre nő és egyre-másra roskadnak össze az emberek saját lelkiismeretük terhe alatt. Olyan ez a falu, mint egy tó, amibe kavicsot hajítanak (a kavics jelen esetben a két zsidó) nem számít, hogy mi a dobás célja, a tó vízét akarva-akaratlanul felkavarja.

A film gerincét a történeten kívül – ami Szántó T. Gábor elbeszélése nyomán készült – a színészi alakítások által adott karakterrajzok alkotják. A falu jegyzőjét Rudolf Péter alakítja, aki szinte rutinból játssza el a szerepét.

Karakterébe belesűríti a háború utáni magyar történelem minden „uralkodóját” – Rákosi Mátyástól talán egészen korunk politikai vezetőiig.

Egy ember, aki nagyobbnak képzeli magát, mint amekkora valójában és ezen illúziója a szemünk láttára hullik darabokra. A film elején fenyegető még a jelenléte, de az idő előrehaladtával fény derül kicsinyes emberi mivoltára, ahogyan lassan mindenki összeroppan körülötte. Elsőként strómanja majd szép sorjában mindenki, még saját fia és annak menyasszonya is. Szabó Kimmel Tamás és Sztarenki Dóra alakította pár kapcsolatát végül balladai homály fedi. Mind izgalmas karakterek, de a szikár keret és a feszes tempó miatt nem is baj, hogy csak villanásokat kapunk az ő sorsukból is.

Az 1945 nem zsidókról, nem a holokauszt borzalmairól szól, hanem rólunk, magyarokról…

https://www.youtube.com/watch?v=ZbeYA8A03Sw