Köztünk élő barátaink – nyelvrokonaink Magyarországon

Október harmadik hete immár sok éve a nyelvrokonságot ünneplő Rokon Népek Hete – Észtországban zászlós ünnep, Magyarországon pedig általában egyetlen nap szokás róla megemlékezni. Az idei Rokon Népek Napjának ünnepsége éppen ma, október 18-án lesz Budapesten a Reguly Társaság szervezésében (a programról részletes tájékoztatás itt érhető el). A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik (a nyelvcsalád közkedvelt neve a finnugor), azon belül is közelebbről az ugor nyelvek közé soroljuk a manysi és a hanti nyelvvel együtt. A nyelvcsalád azonban számos más rokon nyelvet magába foglal: közülük a legismertebb idehaza a finn és az észt, illetve talán még a számi.

Markku Nikulin az ELTE Finnugor Tanszékén dolgozik finn lektorként. Jelena Vegyernyikova mari anyanyelvi lektor, szintén a Finnugor Tanszéken. Szigiljetov Vitalij a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének hanti munkatársa a Schmidt Éva Archívumban. Anna Obrazcova a Balassi Intézet hungarológiai programjának hallgatója, udmurt népművészettel, kézművességgel foglalkozik.

Honnan érkeztetek Magyarországra?

Markku Nikulin: Finnországból érkeztem, pontosabban Finnország legrégebbi városából, Turkuból, ahol most már több mint 20 éve élek a tengerpart közelében. Eredetileg keleten születtem és a keleti, „karjalai” finn nyelvjárást beszéltem. (Ez jelentősen eltér a turkui dialektustól, de az irodalmi finntől is – a szerk.)

Szülőföldem, Finnország egy északi ország a skandináv országok és Oroszország között. Ez a köztes helyzet a történelmében is tükröződik, ugyanis Finnország gyakran volt egy olyan határterület, ahol dúltak a háborúk, és az éhínség sem volt ritka.

_{Ősz Turkuban, Finnországban (fotó: Andrei Niemimäki/Wikimedia Commons)}

Milyen ma Finnország?

Markku: A mostani, modern Finnország pedig egy csendes és szép, nagy, tavakban és erdőkben gazdag állam. Skandináv típusú, az élet eléggé nyugodt és ahol az emberek szeretnek a természet közelében élni. A tavakon kívül van egy hosszú tengerpartunk is, úgyhogy a víz, a hajók stb. sokat jelentenek a finneknek. Az ország középső részére a tavak és az erdők jellemzőek, északon pedig a tundra és a kopár hegyek, a „tunturik”. Ott élnek a rénszarvasok és a Télapó is. Mifelénk négy évszak van: egy hideg és hosszú tél, egy nagy erővel beköszöntő és szép tavasz, egy változóan meleg és világos nyár (a nap nem nyugszik le) és egy sok színben tündöklő ősz. Én is szeretem az évszakok változását, bár néha nagyon kellemes, hogy itt, Magyarországon a tavasz korábban érkezik, az ősz pedig hosszabb és melegebb. Néha olyan, mint a finn nyár.

Finnországban kényelmes az élet, és ezt az is elősegíti, hogy sok minden az interneten keresztül működik és nagyon könnyen elérhető: pl. a hivatalok, a könyvtárak stb. szolgáltatásai.

Lena, mesélnél te is egy kicsit a szülőföldedről?

Jelena Vegyernyikova (Lena): Oroszországból származom, de a szülőföldem az Orosz Föderációban található, kb. 670 000 lakost számláló Mari Köztársaság. Fővárosa Joskar-Ola, ami azt jelenti, „vörös város”. A köztársaság területén keresztülfolyik a Volga folyó. A magyarral rokon nyelvet beszélő marik a lakosság mintegy 40%-át adják. Mariföld mérsékelt, de hideg éghajlatú, nálunk ugyanúgy négy évszak van, mint Magyarországon, de jóval hidegebb, és hamarabb is kezdődik a tél. Én egy kis faluban, Kugengerben születtem.

_{A kivilágított Joskar-Ola (fotó: Azmanova Natalia/Wikimedia Commons)}

Vitalij, te vahi hanti nemzetiségű orosz állampolgár vagy. Hová valósi vagy pontosabban?

Szigiljetov Vitalij: Az északnyugat-szibériai Nyizsnyevartovszkban születettem, mely a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben – Jugrában található. A gyerek- és kamaszkoromat egy kis keleti hanti közegben töltöttem Püh-juh-puhel falu környékén, nagyapám mellett, aki a vahi hantik szellemi világának nagy tudója, különleges képességű, szakrális vezetője volt.

„Petya vala!” – így üdvözlik egymást és a hozzájuk érkező vendégeiket a vahi hantik, akik a Közép-Ob, valamint annak számtalan folyója és mellékfolyója mentén élnek. Ez a kb. 500 000 km²-nyi terület Jugra keleti része, amelynek több mint két Magyarország nagyságú a területe, a különböző keleti hantik mindössze 5000 képviselőjének ad otthont. Nyelvjárásaink annyira különböznek egymástól, hogy nem értjük egymást, amikor találkozunk, például halászat közben az Ob folyón.

Hogyan képzelhetjük el az ottani hétköznapjaitokat?

Vitalij: Jelenleg az őslakosok egy jelentős része ősi földjeiken, nemzetiségi településeiken vagy szálláshelyeiken lakik. A tipikus hanti település egy rönkfaházból és szokás szerint a mellette álló, tárolásra szolgáló „lábasházból” áll (hanti nevén labaz). Ugyanilyen labazok állnak a vadászatok helyszínén és a szálláshelyeken is. A raktárhelyiségekben élelmiszert és különféle árukat tárolnak, valamint a vadászathoz szükséges eszközöket, puskaport, fegyvereket. A keleti hanti társadalom közéleti központjai elsősorban a Szurguti és a Nyizsnyevartovszki járások városi típusú települései, ahol a halászok leadják a halakat, a vadászok eladják a vadászzsákmányt, az idős emberek orvosi ellátásra járnak, a fiatalok pedig itt szerzik be a szükséges okiratokat.

_{Nyizsnevartovszk behavazva (fotó: Roman Gostev/Wikimedia Commons)}

Az ilyenfajta központoknak egy másik, praktikus oldala is van: az áruk cseréje, pótalkatrészek vásárlása a csónakmotorokhoz, motoros szánokhoz, valamint tartós élelmiszerek vásárlása a szálláshelyen folytatott élet megszokott életszínvonalának fenntartása érdekében. A rokonságom egy része jelenleg is a hagyományos életforma szerint él, tajgai vadászok, halászok és gyűjtögetők.

Anja, te az Orosz Föderációhoz tartozó Udmurt Köztársaságból jöttél ide azért, hogy magyarul tanulj. Hol van Udmurtföld, és mit kell róla tudni?

Anna Obrazcova (Anja): Európa keleti felében található, a fővárosa Izsevszk. Biztos, hogy nem sokan hallottak a szülőföldemről, mivel Udmurtföld kicsi és ráadásul a mi népünk sem nagy. De úgy írhatnám le a hazámat, hogy ez egy fenyőerdős, mezőkkel tarkított, különleges kis világ, nagyon gyönyörű és békés. Számomra ez olyanfajta egyszerű, szerény, elbűvölő szépség, ami csak ott létezik.

Az udmurt zene, népművészet és tradíciók rendkívül érdekesek, még sokan őrzik a hagyományokat. Nagyon szeretem, és mindenkinek ajánlom kóstolásra az udmurt hagyományos ételeket!

_{Izsevszk nyáron (fotó: Antal M. Gergely)}

Mióta éltek Magyarországon, és mivel foglalkoztok itt, nálunk?

Markku: Mint finn lektor 2022-ben érkeztem Budapestre, amikor épp vége kezdett lenni a koronavírus-időszaknak. A tanítást az ELTE Finnugor Tanszékén még a távoktatásban, 2021 őszén kezdtem.

Anja: Én is még csak a harmadik évemet töltöm Budapesten. 2022-ben volt szerencsém beiratkozni a Balassi Intézet képzési programjába, a hungarológiai csoportba. Többek között magyar nyelvet és kultúrát, magyarságismeretet tanulunk.

Lena: Kollégák vagyunk Markkuval, szintén a Finnugor Tanszéken dolgozom, mari lektorként most már körülbelül három éve. A mari nyelv mellett oroszt is oktatok a Szláv és Balti Filológiai Intézetben.

Vitalij: Én már 2016 óta Magyarországon élek, először egy évig a Balassi Intézetben tanultam magyar nyelvet és hungarológiát. Később letettem a felsőfokú magyar nyelvvizsgát, majd a Budapesti Gazdasági Egyetemen a Stipendium Hungaricum ösztöndíj keretében turizmus-vendéglátás alapképzési szakot is elvégeztem magyarul. 2022 elejétől egy több éven át tartó fontos és nagy volumenű projektben veszek részt, amit a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nyelvtudományi Kutatóközpont, közösen indított el. Ennek keretében a Szibériában munkálkodó néhai nyelvész és néprajzkutató, Schmidt Éva hagyatékát dolgozzuk fel.

_{Szigiljetov Vitalij hagyományos hanti viseletében}

Finnországban mindenki tudja, hogy a finn és a magyar nyelv rokonok. Markku, te miért kezdtél el magyarul tanulni?

Markku: A magyar kötelező része volt az egyetemi finn és finnugor tanulmányaimnak. Azt, hogy a finn és a magyar rokon nyelvek, szinte minden finn tudja. A magyar nyelvnek a tanulásában ez azonban nem sokat segít, különösen nem az elején, mivel a két nyelvnek a rokonságtól függetlenül nagyon sok eltérő vonása van, és a szókincsük is nagyrészt más. A nyelvtanulás előrehaladtával azonban jobban észrevehetőek mind a nyelvtani hasonlóságok, mind pedig a rokon szavak. Én mindig úgy szoktam mondani, hogy egy magasabb, „metaszinten” nagyon is sok a közös a finnben és a magyarban – mint a többi morfológiailag gazdag nyelvben is. A magyar nyelvvel én 1991-ben kezdtem megismerkedni, de mindig is szerettem a nyelveket, valami újat akartam tanulni.

A nyelvtanulás folyamata nekem elég hosszú ideig tartott. Először meg kellett tanulni a nyelvtan alapjait és a szókincset – ezeket az egyetemen tanultam egy nagyon jó anyanyelvi tanárnőtől. Beszélni és a beszédet megérteni viszont nagyrészt akkor tanultam meg, amikor történelem szakos hallgatóként Magyarországra jöttem. Egy hónapig nyári régészeti ásatáson dolgoztam Székesfehérváron, ezalatt tárult fel számomra, hogyan is működik „használat közben” ez az érdekes nyelv.

Az utolsó és egyben a leghosszabb fázisát az irodalmi nyelv gyakorlása jelentette, hogy tudjak újságokat, cikkeket és regényeket olvasni. Azt szoktam mondani, hogy

ebben az egészben az olyan régi magyar filmek, mint például a Meseautó, vagy az olyan tévésorozatok, mint a Szomszédok, jó tanítóim voltak.

Végül pedig a magyar nyelvű újságok, képregények és regények segítettek a nyelvtudásom fejlesztésében.

Oroszországban kicsit más a helyzet, de a kisebb rokon nyelvű népeknél szintén köztudott, hogy melyik nyelvek tartoznak a nyelvcsaládba. Volt-e hozzá köze a nyelvrokonságnak, hogy a magyar nyelvvel kezdtetek ismerkedni? Mennyire nehéz megtanulni magyarul?

Anja: Gyerekkorom óta az volt az álmom vagy inkább meggyőződésem, hogy egy másik finnugor nyelvet kell tanulnom. Így diákként is már néhányszor próbáltam jelentkezni finnországi és észtországi diákcsereprogramokra, mivel ezekről többet tudtam. Nem mondhatom, hogy ez a próbálkozás teljesen sikertelen volt, mert 2019-ben az egyik motivációs levelemen keresztül kaptam állásajánlatot Észtországba rajztanárként egy finnugor filmfesztivál táborába. Az ott szerzett tapasztalatok csak megerősítették a külföldi tanulás iránti vágyamat. A magyarországi tanulás lehetőségéről jóval később értesültem, de nagyon örülök, hogy sikerült bekerülnöm a hungarológiai programba.

Mivel ez már a harmadik évem, és én pedig még mindig nagyjából a magyar alapszint elsajátításánál tartok, mondhatom, hogy nekem nem igazán könnyű… Valószínűleg ezért van az, hogy minden alkalommal, amikor találok legalább valami hasonlót az udmurt és a magyar nyelv között, nagyon boldog vagyok, hogy legalább ebben az ici-pici dologban a tanulás könnyebb lesz a számomra!

Vitalij: Én még az iskolában hallottam az uráli népekről, nyelveikről, kultúráikról, és az összes nyelv közül a magyar tetszett meg a legjobban, mert az órákon belehallgattunk egy-egy nyelvbe. Magyarországra való érkezésem előtt, 2012 és 2016 között a Jugrai Állami Egyetemen tanultam Hanti-Manszijszkban környezetvédelem alapszakon. Már az egyetem elején is az volt a vágyam, hogy bölcsészkarra mehessek, és pl. finnugor nyelveket, ezen belül magyar nyelvet tanulhassak. Egyetemi tanulmányaim során kerültem kapcsolatba hanti származású kutatók, tudósok, tanárok és aktivisták köreivel, ahol rengeteg támogatást és segítséget kaptam, többek között a manysi projektvezetőmtől, Gyina Vasziljevna Geraszimovától. Az elejétől kezdve ő mondta nekem, hogy a hanti nyelvet, kultúrát finnek és magyarok kutatták a legtöbbet. Biztatott,

ha valóban szeretnék többet tudni a népemről, tanuljam meg a magyar nyelvet, és utazzam el Magyarországra, ahol egyben a legfontosabb irodalmi források is vannak.

Így ezt az utat választottam.

Közismert, hogy a hanti és manysi legközelebbi rokonnyelvei a magyarnak. Mikor elkezdtem tanulni, észrevettem, tényleg mennyi közös van a nyelveinkben. A legelején nekem is jóval könnyebb volt tanulni a magyar nyelvtant a hasonló nyelvtani rendszer, az alapszókincsünk sokféle egyezése, és a magyar és hanti közti hangok egymáshoz való hasonlóságának és különbözőségeinek szabályossága miatt.

Lena, te hogy állsz a magyar nyelvvel? Nehéznek találod a marihoz képest?

Lena: Valóban, nem olyan nehéz megtanulni magyarul, viszont a mari nyelvben például kevesebb nyelvtani eset van, mint a magyarban. Azonban

a nyelv több aspektusa tényleg könnyebben érthető számomra, mivel az én anyanyelvem is egy uráli nyelv.

Én azért szeretnék magyarul megtanulni, hogy jobban, nehézségek nélkül tudjak kommunikálni a körülöttem lévő magyarokkal (kollégákkal, barátokkal, ismerősökkel). Szeretném továbbá a magyar irodalmat eredetiben, és nem fordításban olvasni. Az is jó lenne, ha a tanítványaimat magyar nyelven keresztül tudnám oktatni nemcsak marira, oroszra, hanem más kurzusokon is tudnám munkanyelvként használni.

_{Lena Vegyernyikova és a cikk szerzője (fotó: ELTE Finnugor Tanszék FB oldala)}

Van valami hasonló a magyar kultúrában, ami nálatok is jellemző? Először Vitalijt kérdezem, fölfedezhető-e valami közös?

Vitalij: Mivel – bár nem értjük meg egymást – de a magyar és a hanti nyelv közeli rokona egymásnak, a közös szókincset vizsgálva egy részletesebb kép rajzolódik ki a néhány ezer évvel ezelőtti civilizációról.

Az utóbbi időkben felfigyeltem arra, hogy milyen történelmi, gazdasági, környezetvédelmi és ökológiai ismeretekkel gazdagíthatjuk az életünket, ha az őseinkkel kapcsolatos tudás a birtokunkban van! Úgy érzem, a következő időszak arról fog szólni, hogy a magyar barátaim szülővidékét újból felfedezzem.

Mi a helyzet a finn–magyar viszonylatban?

Markku: Nehéz kérdés. Az olyan dolgok, amik fontosak a finneknek és a magyaroknak is, mint például a család, a természet, igazából bárhol a világon mindenkinek fontosak.

Nyelvi szempontból talán azt a példát említhetném, hogy mindkét országban fontos az anyanyelv megőrzése a nagy európai nyelvek mellett. Mind a magyarok, mind a finnek érzik, hogy a nyelvük egy különlegesség az európai nyelvek között. Emiatt nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a nyelv megmaradjon, és hogy legyenek finn, illetve magyar szavak az új jelenségekre is.

A marik és az udmurtok azonos kultúrkörbe tartoznak – talán a mari és az udmurt kultúra mégis közelebb van kicsit a magyar népi kultúrához, mint a hanti vagy a finn. Lena, Anja, mit gondoltok?

Lena: Két dolgot emelnék ki, ami feltűnik nekem. Egyrészt látok valamennyi hasonlóságot a magyar és a mari konyhaművészet között, például a marik is készítenek hurkát, amit mi szoktának hívunk. Másrészt mikor magyar népzenét hallgatok, néha nagyon emlékeztet a mari népzenére. Vannak olyan magyar népdalok, amelyeknek van mari szövegű párja, bár nem ugyanaz a kétféle változat mondanivalója.

_{Anna Obrazcova}

Anja: Lehet, hogy ez csak az én véleményem, de a kultúráink nagyon eltérő hangulatúak. Számomra az udmurt kultúra olyan, mint egy introvertált ember, és a magyar kultúra inkább extravertált. Ráadásul, mint Domokos Péter néprajzkutató megjegyezte, az udmurt kultúra inkabb nőközpontú, míg a magyar kultúra ferfiközpontú. Mindkettő nagyon sokoldalú és mély.

Talán az a közös, hogy az udmurtok és a magyarok is nagyon értékelik a kultúrájukat, és igyekeznek gondoskodni arról, hogy ne tűnjön el…

– persze lehet, hogy sikerült pont olyanokkal összetalálkoznom, akiknek ez fontos… A másik közös vonás talán a természet és a pékáruk szeretete.

Mi az, amit szerettek itt, Magyarországon? És van-e olyan jelenség, amit nehéz volt megszokni?

Anja: Nekem nagyon tetszik, hogy itt minden héten van sokféle táncház, és nem csak félévente egyszer, mint nálunk, otthon. Tetszik, ahogy a magyarok nemzeti hőseiknek, költőiknek, orvosaiknak, sportolóiknak próbálják megőrizni az emlékét. A városok utcáinak, tereinek nagy része a nevüket tükrözi.

Hogy egy nehézséget mondjak, számomra még mindig lehetetlennek tűnik, hogy a bankok és sok más hivatalos szolgáltatás legfeljebb este ötig tartanak nyitva. Olyan, mintha csak azoknak az embereknek dolgoznának, akik nem tanulnak vagy nincs munkájuk napközben…

Markku, te már jó 30 éve kapcsolatba kerültél Magyarországgal… Neked mi a benyomásod róla?

Markku: Ahogyan Finnországban, Magyarországon is szeretem a természetet, a különböző tájakat. Így többek között nagyon tetszik az Észak-Dunántúli hegység, a Balaton és a Dunakanyar – hogy csak néhányat említsek. Ezen kívül szeretem a magyar ételeket, pl. a pörköltet galuskával, a lecsót és a brassói aprópecsenyét. A Túró Rudi is egyedülálló finomság. Az itteni érett gyümölcsöknek az íze is nagyon finom. A harmadik dolog, amit történészként nagyon szeretek, az a történelmi időszakok sokrétegűsége Magyarországon. Az, hogy például Budapesten sok különböző korból származó emlékeket lehet látni egymás mellett: a római, a középkori és török kori műemlékeket. Ez teszi a várost sokszínűvé és érdekessé, ugyanúgy, mint az itt látható építészeti stílusok is.

_{Markku Nikulin}

Nem tudok így hirtelenjében olyan dolgot említeni, ami nehéz volna, hiszen a kapcsolatom Magyarországgal már olyan régi, hogy elég sok dolgot már megszoktam. Egy kivételével, és ez a nyári kánikula. Én ebben annyira finn vagyok, hogy bár kibírom a 30 fok feletti meleget, szeretni annyira nem tudom. Nekem az ideális nyári meleg még mindig a 24–26 fok közötti…

Lena: Ehhez csatlakozni tudok, én is talán csak a hosszabb ideig tartó nyári 30+ fokra mondhatnám, hogy nehezemre esik megszokni fizikailag. Nálunk Mariföldön ennél azért hűvösebb szokott lenni… A hőséget leszámítva Magyarországon nagyon otthonosan érzem magam, kényelmes a számomra az itteni élet.

És neked Vitalij, nyolc hosszú év alatt mennyire sikerült beilleszkedned?

Vitalij: Sok segítséget kaptam magyar barátaimtól és ismerőseimtől, akiknek hála jobban megismertem a magyar kultúra és lélek sajátosságait, melyek gyökerei hasonlóak az enyémhez. Az évek során olyan emberekkel találkoztam és olyan helyeken jártam itt Magyarországon, ahol máig szoros szellemi-lelki összefonódásban dolgozunk együtt. Ennek köszönhetően a kultúráink, rítusaink, szokásaink és szertartásaink összehasonlításával ezek mélyebb feltárása révén, új módon fedezzük fel őseink, népeink már meglévő tudását és tapasztalatait. Ezt pedig át tudjuk emelni az élet minden területére és a modern ember mindennapjaiba. Az őseimtől kapott tudást itt Magyarországon is használom és legjobb képességeim szerint igyekszem átadni másoknak.