Miért pont tömjént és mirhát?

A keresztény hagyomány szerint az újszülött Jézust Keletről érkező bölcsek látogatták meg, akik a Megváltót hódolattal köszöntötték és megajándékozták. Ajándékaik az arany, a tömjén és a mirha voltak. Szent Ireneus magyarázata szerint a királynak (arany), az Istennek (tömjén), és a keresztfán szenvedő embernek (mirha) szóltak.

A három király Dél-Arábiából érkezett, ahol nagy népszerűségnek örvendtek ezek a fűszerek, amellett, hogy az ország gazdagságának forrásait is jelentették.

A tömjén a fűszerszagú növények rendjébe tartozó tömjénfa mézgás gyantája. A tömjénfa egy csenevész, nem feltűnő fa, ami Arábia és Kelet-Afrika száraz területein nő. Bemetszésre a váladék kibuggyan a fából és megszárad. Gyantát, gumit, bassorin-nyálkát és illóolajat tartalmaz. A tömjén angol nevét (frankincense) eredeztetik a latin incensum szóból (meggyullad, lángra lobban) de az ófrank franc szóból is, ami pedig szegényt, szabadot vagy bőséget jelent.

_{„Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát” Mt 2,11 (Fotó: Canva – Marilyna)}

A mirha szintén gumigyanta, mely balzsamos illatú, kesernyés ízű sárgás vagy vörhenyesbarna váladék. A myrrha görög szó és az arab keserű szóból ered. Hasonlóan a tömjénhez fája külsőleg jelentéktelen, azonban vonzza a kecskéket. A kecskék kedvelik a szúrós cserjés vidéket, szakállukon hozzák ki onnan a mirhagömböcskéket. Ezeket aztán kifésülik és onnan kerülnek piacra. Mind a mirha, mind a tömjén kedvelt tápláléka a kecskéknek és a tevéknek. Régészeti leletek igazolják, hogy Kr.e. 2 ezer évvel Palesztinában és Szíriában már használtak füstölőszereket és számos lelet bizonyítja a füstölőszer-kereskedelmet.

A gyantákat főként Egyiptomba, Perzsiába, Babilonba, Asszíriába, Görögországba és Rómába szállították. Hérodotosz görög történész írásaiból az derül ki, hogy évente ezer talentum (kb. 50 ezer kg) tömjént szállítottak adóként Babilóniába, ahol Baal tiszteletére emelt templomban égették el. Szíriában a sportversenyeken mirhával és tömjénnel töltött edényeket vittek körbe, mialatt a vendégeket illatos vízzel locsolták. Egyiptomban is felhasználták a tömjént és mirhát számos szertartáshoz. Az istentiszteleteken való alkalmazáson és az illatszerként való használaton kívül gyógyászati célokra is használták. Egyiptomban pedig a mirhát a mumifikáció során tartósítószerként is alkalmazták. Rómában az arénákban a sok egyéb mellett ezekkel az aromákkal ellensúlyozták a döglött állatok bűzét.

Manapság pedig a divatossá vált aromaterápia is alkalmazza a mirhát és tömjént, melynek fertőtlenítő hatása igazolt.

A cikk először az Új Város 2001. decemberi számában jelent meg.