150 éve született Kis Szent Teréz

Tanúi lehettünk, ahogy a Szentatya, II. János Pál pápa ünnepélyes keretek között egyházdoktorrá avatta Lisieux-i Kis Szent Terézt.

Már egy ideje számítottunk rá. Néhányan kételkedtek, hogy ez valóban bekövetkezhet-e, hiszen e szent semmiféle egyetemi munkássággal nem rendelkezett, írásaiból hiányzott az „Isten dolgainak tudományos igénnyel való megközelítése” és gondolkodásmódja is lefegyverzően egyszerű.

Márpedig az egyházból soha nem hiányzó Bölcsesség úgy döntött, hogy Kis Szent Teréz lesz az egyház 33. egyházdoktora.

Nagy megtiszteltetés, felbecsülhetetlen megtiszteltetés! Ha eddig több mint 500 kiadásban adták ki életrajzát, akkor ez a szám most csak növekedni fog. Az emberek még inkább tudni akarják, mi is a rendkívüli ebben a fiatal karmelitában.

Úgy gondolom a Szentatya beszédében felfedte e lélek rendkívüliségét.

Teréz nagyságát látta ebben a felfedezésében is:

„Édesanyámban, az Egyházban, én a szeretet leszek”.

Nagyon szeretett volna több hivatást is betölteni: pap, misszionárius, stb. akart lenni. De nem ez volt számára Isten akarata. A Lélek világossá tette neki, hogy mi az ő sajátos feladata Krisztus Jegyesében, az Egyházban: szeretet lenni.

Nemcsak egy felfedezés volt számára hogy szeretet legyen; ez volt az élete. Ezt tanúsítják az életszentségét bizonyító vallomások.

Én is meglepődtem, amikor megállapíthattam, hogy rövid élete mennyire tele volt a szeretet tetteivel. És nem csak Isten iránt, ismert és csodálatraméltó végtelen bizalma Benne, hanem a felebarátok felé is.

Teréz tehát megtalálta helyét az Egyházban. Úgy tűnik azonban, hogy amikor ujjongó örömben megértette e hivatását, akkor nem volt számára teljesen világos, milyen nagy horderejű, amit a Szentlélek számára kinyilatkoztatott.

Szeretetnek lenni az Egyházban, feltehetően nem csupán Teréz hivatása. Ez az a hivatás, mely napjainkban minden keresztény nő számára előtérbe kerül.

Ma az Egyház – bizonyos, főleg a kereszténység más területein fellépő jelenségek miatt – szükségét érzi, hogy pontosítsa állásfoglalását, mely Krisztus gondolata a nők papságáról.

A nők, ahogy Teréz is, szívükben egyre erősödő meggyőződéssel értik meg, hogy ami az életük igazi értelmét adja, az nem más, mint maga a szeretet.

A mai nőnek ebben a sajátos hivatásában – Krisztus követésében – van a gyökere annak az eredeti géniusznak, melyet a Szentatya, II. János Pál pápa a „nő géniuszának” nevez. Talán Teréz e felfedezése is közrejátszott abban, hogy őt ma egyházdoktorként tisztelhetjük.

Tény, hogy nem csak személyre szóló, hanem általános, minden nőre kiterjedő meghívást fogadott el a Lélektől és ezzel kihangsúlyozta a keresztény tanítás és élet egy sajátos vonását.

Mivel pedig Teréznek ez a felfedezése nem más, mint az Egyház máriás profiljának megnyilatkozása (melynek modellje Mária) – s amit férfiak és nők ma különösen is hivatottak megélni – ezért ez a hivatás egyetemes.

A szeretet, ez a nagyszerű elem, melyet a Szentlélek a szívünkbe öntött, ez részesít bennünket az isteni életből!

Teréz hivatását, szeretettel kapcsolatos meglátásait és gondolatait szemlélve –  ő a szeretetben látja minden keresztény hivatás lényegét – eszembe jut egy nagyszerű, a szeretettel kapcsolatos keleti mondás, melyet Athenagorasz pátriárka éppen a Szentlélekkel kapcsolatban többször is elismételt nekem.

Azt mondta: „A Szentlélek nélkül Isten távoli, Krisztus a múlté, az Evangélium halott betű, az Egyház egyszerűen csak szervezet, a tekintély uralkodás, a misszió propaganda, az imádat szellemidézés és az emberi élet rabszolgasors. De Vele, a Szentlélekkel, Krisztus él, itt van, az Evangélium szentháromsági küldetés, a tekintély felszabadító szolgálat, a misszió Pünkösd, a liturgia emlékezés és elővételezés, az emberi élet pedig istenivé válik.”

Így, a Belőle áradó szeretet nélkül minden értelmét veszti.

Ezt tudta, ezt tanítja nekünk a Gyermek Jézusról nevezett Kis Szent Teréz egyházdoktor.