Az örök és visszavonhatatlan hűség Isten szeretetének egyik legfőbb tulajdonsága: Ő minden emberi teremtmény Atyja, aki elsőként és örökre odaadóan szeret. Hűsége mindnyájunkra vonatkozik, és lehetővé teszi, hogy őrá vessük minden ...
Szent Ferenc Naphimnuszának születése
Ma Assisi szülöttjével, Ferenccel elmélkedünk. Cikkünk két aktualitása: a jelenlegi teremtés hónapja, mely az ő emléknapján, október 4-én zárul, illetve hogy ebben az évben ünnepeljük a Naphimnusz keletkezésének 800. évfordulóját, amelyben lírai módon láthatjuk Ferenc kiengesztelődését Istennel és a teremtéssel, de még önmagával is.

Olvasási idő: 5 perc
2025. január 11-én a Naphimnusz 800. jubileumi esztendejét a különböző ferences rendek vezetői Assisiben, a San Daminano-templomban nyitották meg: azon a helyen, ahol a Naphimnusz, vagyis A teremtmények dicsérete (Cantico delle creature) megszületett.
Keletkezésének története, előzményei
Szent Ferenc megtérésének idején lemond minden szülői kötődésről. Nemcsak az apja tagadja ki őt, hanem ő is az apját. Ez lelkében állandó fájdalom és seb egész további életén keresztül. Talán éppen ezért szólítja meg imádságaiban, műveiben gyakorta az Atyát, a Legfölségesebbet, a Mindenhatót. Egyik korai műve a Buzdítás Isten dicséretére, melyben a Szentírás és a liturgia szavaival szólítja fel a teremtett dolgokat, élőlényeket a Mindenható Atyaisten imádására. Ez a dicséret tekinthető a Naphimnusz előfutárának.
A Naphimnusz imádság: a Legfölségesebbet szólítja meg.
Így kezdődik: „Altissimu, onnipotente, bon Signore…”, „Mindenható, fölséges és jóságos Úr…”. Első nyolc strófája 1225 áprilisában született, és talán Ferenc legnépszerűbb és legismertebb műve, melyet a „Naptestvér énekének” is szokás nevezni.
Születésének körülményeit a Perugiai legenda mutatja be számunkra. Szent Ferenc mélyponton volt: kiújult szembetegsége, egyéb testi problémái, betegségei kínozták. Sem éjjel, sem nappal nem tudott imádkozni, de még pihenni sem. Abban a viskóban, ahol meghúzódott, annyira sok egér háborgatta, hogy nem tudott megnyugodni. Nem volt képes semmire sem koncentrálni. Ekkor döbbent rá, hogy mi vár rá majd az Úrnál. Milyen boldogságban lesz majd része. Ezért úgy határozott, hogy hálát ad a Mindenható Atyának, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek mindazért, amit már eddig kapott, s az örökkévalóságban kapni fog. Ezért költötte ezt az éneket az Úr dicséretére és saját maga vigasztalására. Műve azóta is az olasz irodalom umbriai dialektusban megírt első emléke. A szöveg lefordítása nagy gond elé állít minden szakembert. Például ezek a sorok: „Laudato sie, mi’ Signore, cum tucte le tue creature…, Laudato si’, mi’ Signore, per sora luna e le stelle…”, „Áldott légy Uram, minden alkotásoddal… hold nővérért és a csillagokért” „Áldott légy Uram, minden alkotásodért… hold nővérért és a csillagokért”, vagy „Áldott légy Uram, minden alkotásod által” – melyik a helyes? Hogyan kell fordítani az eredeti szövegben szereplő latin cum, majd a következő sorokban szereplő per elöljáró szót? A teremtmények dicsérik a Teremtőt, vagy a teremtés műve magasztalja az Urat?
Találkozásaim Szent Ferenc énekével
Szécsényben a noviciátusban megkaptuk Szent Ferenc műveinek kis könyvét, melyet rendszeresen olvasgattam is. Sőt, azóta is többször előveszem egyes részeit, újra és újra elolvasom, mert minden élethelyzetben mást és mást üzen számomra.
2008. augusztus 28-30-án meghívást kaptam a SZIN-re, vagyis a Szegedi Ifjúsági Napokra. A Dóm plébániájának ifjúsága egy evangelizációs sátor felállítását tervezte a fesztiválon. Itt kellett nekem az egyik program részeként a Naphimnuszról és az ökoteológiáról előadást tartanom. Akkor arról beszéltem – többek között –, hogy Ferenc nem volt állatvédő, környezetvédő.
Nem akart egy-egy környezeti hibát kijavítani, inkább az emberiség által feje tetejére állított világszemléletet mellőzve, a talpára visszaállított szemszögből szemlélte a világot, a teremtett dolgokat és az embereket.
Ő már meg volt róla győződve, hogy hol a helyünk a teremtés rendjében, és mit cselekedett az Atya értünk! A három ifjú jól ismert helyzetével és énekével állította párhuzamba magát, és szólította meg nem a kozmoszt, hanem az emberi lelket, lelkeket.
Szent Ferencnek már keveset mondtak a lovagregények, s azok ideáljai, tervei, nem is akarta eljátszani az alázatos embert, hanem el akarta érni a legtöbbet: az Istennel való találkozást.
Másik találkozásom a Naphimnusszal Mátraházán történt. Soós Ányos rendtársam 2001-ben állította fel a Naphimnusz parkot. Ekkor már beteg volt. Megműtötték, és a műtét másnapján kerestük a kórházban, de mondták, hogy nincs már ott, saját felelősségére hazament. Valóban otthon volt, ugyanis sürgős dolga akadt! A park oszlopait és az oszlopokhoz tartozó táblákat kellett összeállítsa, szövegrészleteket kellett kifaragja. Már korábban felkérte Várkonyi Manréza mátrafüredi keramikus művészt, hogy a költemény egyes strófáit készítse el színezett kerámiából. Ekkor már állt Fenyvesi László mátrafüredi fafaragó díszes kapuja. Minden állomáshoz tartozik egy kis kiülő rész, mely arra buzdítja az arra járót, hogy pihenjen meg, és gondolja át, hogy mit látott, mit olvasott, mire érdemes figyelnie a természet rendjében. Szent Ferenc 1224-ben elvonul Alverna hegyére és szeptember 14-én, vagy akörül megkapja Krisztus sebeit. Ennek állít emléket a park stációi közé beillesztett Szent Ferenc sebeinek kápolnája. A kápolna 2003-ben készült el, Tengely Sándor tervei alapján, és benne szintén Várkonyi Manréza szoborkompozíciója kapott helyet, mely a keresztre feszített Krisztus és Ferenc találkozását ábrázolja.
Egy különösen aktuális gondolat
„Laudato si’, mi’ Signore, per sor’aqua, la quale è multo utile et humile et pretiosa et casta.” „Dicsértessél, én Uram, Víz nővérért, / ki oly hasznos és alázatos, és drága és szűzi tiszta.”
Ennek az évszázadnak legnagyobb kincse a víz, már eddig is háborúk dúltak birtoklásáért. Egyes helyeken még mindig pazarolják, máshol pedig alig-alig jut még ivásra vagy főzésre is. Európában is megfigyelhető egy bizonyos fokú éghajlati változás, melynek része a csapadékban szegény tavasz és nyár, sőt talán már a tél is, valamint a szeszélyes időjárás.
A víz már a Biblia első lapjain is megjelenik: „Isten lelke lebegett a vizek fölött” (Ter 1,2). Az életünkhöz nélkülözhetetlen, de csak akkor vesszük észre, mikor éppen nem elérhető.
A remény kapuja
A költeményben Ferenc minden teremtményt testvérnek tekint. Saját maga is több más helyen úgy szól önmagáról: „Én, Ferenc testvér”. Miután Jézus Krisztus személye által mindannyian testvérek vagyunk, tudjuk együtt dicsérni az Istent, a Mindenható Atyát, új szemmel nézhetünk a világra, embertársainkra, lehetünk a béke igazi közvetítői, amely Jézus Krisztus ajándéka az emberiség, minden testvér számára. Erre a reményre fájdalmasan szomjazik minden teremtmény, teljes szívvel vágyunk rá, hogy reményünk meg nem csalatkozik.
Néhány forrás, ahol a cikk tartalma elmélyíthető:
– Buzdítás Isten dicséretére
– Naphimnusz
– Perugiai legenda XLIII. fejezet. Szent Ferenc súlyos fájdalmak közepette megírja a Naptestvér énekét. XLIV. fejezet. Szent Ferenc még egy versszakot költ a Naphimnuszhoz, és ezzel kibékíti a püspököt és a podesztát.
– A Naphimnusz jubileumának megünneplése
– Massimo Fusarelli OFM, rendünk generálisának levele
– A Naphimnusz 800. jubileumi évének megnyitója 2025. január 11-én Assisiben, a San Damiano-templomban
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: Kezdőkép: São Paulo-i Állatkertben található szobor Szent Ferencről, Többi fotó: Mátraházai Naphimnusz Park fényképei, Szent Ferenc Sebei kápolna szoborcsoport részlet , Hegede László Naphimnuszról készített nyomtatványa.