Ma van Boldog Chiara Luce Badano emléknapja

Ki ez az erős fiatal lány? Honnan volt ereje elviselni az elviselhetetlent? Ki vagy mi segítette megőrizni az Istenbe vetett hitét, egy olyan helyzetben is, amikor érthető módon miértekkel ostromoljuk az eget? Hogyan tudott támasza lenni édesanyjának és édesapjának, akiknek ő volt az egyetlen gyermeke?

Chiara Badano szüleinek az egyetlen, régóta várt gyermeke volt, aki a kamionsofőr édesapa 11 évnyi állhatatos imája után született meg épp 50 évvel ezelőtt, 1971. október 29-én, Sassellóban. Ő volt a tágabb család szeme fénye: szerető szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik vették körül. Életvidám, kedves fiatal lány volt, a baráti társaság középpontja, aki a számára oly kedves sport, a tenisz közben érezte meg először, hogy nincs minden rendben. Fájt a válla, de ki gondolna ilyenkor a legrosszabbra? Ő se gondolt rá.

Amikor már világos volt, hogy a betegség legyőzi a szervezetét, Chiara Luce felkészülten várta a Jézussal való találkozás pillanatát, olyan örömmel, ahogy a menyasszony készül az esküvőjére.

Előre kiválasztotta a szentmise olvasmányait, énekeit, sőt, még azt a szép, egyszerű, hosszú, fehér ruhát is (rózsaszínű övvel), amibe az utolsó útjára majd felöltöztetik.

Chiara Luce a „fény” jelentésű Luce nevet a Fokoláre Mozgalom alapítójától, Chiara Lubich-tól kapta: „mert a Te szemeidben ott látom a Szentlélek fényét”.

^{Chiara kiválasztja a szentmise énekeit}

Október a Szűzanya hónapja. A Badano család életében az emlékezés, az ünnep és a gyász hónapja:

1960. október 16-án házasodtak össze szülei, Ruggero és Maria Teresa.

1971. október 29-én született Chiara: a boldog szülők 11 év várakozás után ölelhették magukhoz a kislányt.

1990. október 7-én (a Rózsafüzér Királynéjának ünnepén) hajnali 4 órakor halt meg Chiara.

2018. október 13-án ment át az Örök Hazába 83 éves korában az édesapa, Ruggero Badano.

Chiara kilencévesen vett részt először Fokolár találkozón: az 1980-as Familyfesten volt ott a családjával Rómában. 1981-ben írta Chiara Lubich-nak, a mozgalom alapítójának az első levelét, amelyet aztán még sok további levél követett. 1983. november 27-ei levelében ezt írta a 12 éves lány: „Felfedeztem, hogy az elhagyott Jézus az Istennel való egység kulcsa, és azt szeretném, hogy Ő legyen az első jegyesem az életben, szeretnék felkészülni arra, amikor eljön. Őt választom mindenekelőtt!”. Nem egészen hét évvel később Jézus eljött érte, és ő felkészülten várta. Olyannyira, hogy az ő helytállása, ereje és öröme öntött lelket a családjába, barátaiba, ismerőseibe is.

Azért ez nem volt minden pillanatban könnyű és ennyire egyértelmű. Édesanyja, Maria Teresa mesélte el, hogyan fogadta Chiara Luce, amikor az orvos a lány kérésére kendőzetlenül elmondta, hogy fájdalmas kezelések következnek, a kemoterápia miatt ki fog hullani a haja, és igazából semmi reményt nem látnak a gyógyulásra…:

„Még ma is látom magam előtt, ahogy a kert felől érkezett, zöld kabátjába burkolózva. Földre szegezett tekintettel közeledett, mintha ott sem lenne, belépett a házba. Megkérdeztem, mi volt. Mire ő: »Most ne, most ne beszélj!«. Ledőlt az ágyra, behunyt szemmel. Huszonöt perc telt el így. Úgy éreztem, belehalok, nem tudtam, mit csináljak.

Az egyetlen mód, ahogy mellette tudtam lenni, az volt, hogy hallgattam, és vele szenvedtem. Igazi harc volt, amit Chiarának meg kellett vívnia.

Aztán megfordult, és rám mosolygott: »Most már beszélhetsz.« Megtette. Újra kimondta az igent. És többé nem fordult vissza.”

„Chiara csak egyszer kérdezte meg, miért van ez a fájdalom. Az első műtét után felkiáltott: »Jézusom, miért?« Néhány pillanat múlva magától válaszolt: »Ha ezt akarod, Jézus, akkor én is ezt akarom«.”

Minden próbatételt így fogadott ezután, így az őt látogató genek (ejtsd: ’dzsenek’, a Fokoláre Mozgalom fiataljai), akik azzal a szándékkal mentek a betegágyhoz, hogy lelket öntsenek bele, segítsenek neki, megajándékozottnak érezték magukat, amikor távoztak tőle. A család, a barátok, az orvosok, ápolónők: mindenki azt mondta, hogy mellette öröm volt minden pillanat.

^{„Mosolyával és nagy, fénylő szemeivel azt bizonyította, hogy a halál nem létezik. Csak az élet létezik.”}

Egy évvel halála előtt Chiara Luce ezt írta egy fogalmazásban:

„Valójában… az egyetlen idő, amelynek az ember birtokában van, az a jelen pillanat, amelyet belsőleg kell megélni, teljesen kihasználva. Ha így él, az ember természetesen szabadnak érzi magát, hisz nem nyomja össze a múlt bánata és a jövő miatti aggodalom. Természetesen nem könnyű elérni ezt a célt, mely állandó erőfeszítést kíván… értelmet adni minden kisebb vagy nagyobb cselekedetünknek… a többiek javára.”

A többiek javára: ő halála előtt is másokra gondolt.

Édesapjának, aki lánya közeledő halálát látva rettenetesen szenvedett, Chiara Luce ezt javasolta:

„Igyekezz a jelen pillanatot élni. Mindig egy kis darabka időt kell megélned, mindig egy-egy pillanatot. Élj minden percet Jézussal közösségben. Aztán Isten kegyelme a segítségedre siet”.

Édesanyjához ez volt az utolsó mondata: „Légy boldog, mert én is az vagyok”.

És neki köszönhetően kapott teljesebb életet két fiatal, akik halála után megkaphatták a szaruhártyáit – „az egyedüli még átültethető szerveit, amelyeket sem a rák, sem a kemoterápia nem tett tönkre”.

^{Ruggero és Maria Teresa Badano tanúságtétele. Felirat: Egy szent szülei}

Chiara Luce Badanót 2010. szeptember 25-én avatták boldoggá. A boldoggá avatás feltételeként előtte bizonyítottan az ő nevéhez kötötték egy trieszti kisfiú csodás gyógyulását – orvosilag lehetetlennek tartották, hogy a gyermek felépül az agyhártyagyulladásból, mégis így történt.

Chiara Luce élete elsősorban a fiatalokat nyűgözte és nyűgözi le azóta is, a boldoggá avatásán 13000 fiatal vett részt: mind az öt földrészről érkeztek a szertartásra.

Az életéről könyvet írtak, egy egész estés musical is készült dalokkal, tanúságtételekkel (a darab címe: Élet, szeretet, fény), szüleit a világ sok országába meghívták, hogy meghallgathassák visszaemlékezéseiket.

Édesapja már nem él, de nem csak az anyukája őrzi Chiara Luce emlékét, hanem sok-sok fiatal is, és mindazok, akiknek példa és fény tud(ott) lenni az útjukon.

^{A 9 éve felszentelt Chiara Luce-emlékhely – Budapest, Rózsafüzér királynéja templom}

Ma, Chiara Luce születésnapján este 18 órakor szentmisével emlékeznek rá a szülővárosában, Sassellóban, a közvetítést a chiarabadano.org oldalon követhetik az érdeklődők. Utána ugyanezen a weboldalon megtekinthető lesz a “Chiara Badano: una vita di luce” („Chiara Badano: egy fénnyel teli élet”) című film, benne eddig kiadatlan interjúkat láthatunk, amelyekben a szülei mesélnek róla és a család életéről.

Holnap, 30-án 12 órakor pedig a temetőből, Chiara Luce sírja mellől közvetítik a Timeout imádságot: ebben egy perc csendet tartanak a világ békéjéért könyörögve.

Jó tudni, hogy Budapesten, a Rózsafüzér Királynéja templomban is van emlékhelye Chiara Luce Badanónak: ma este 6 órakor tart ünnepi szentmisét a plébános, Nagy Károly atya.

/A Mindenem megvan és a 15 nap imádság Chiara Luce gondolataiból című könyvekből idéztünk./