Az itt megélt örömök, barátságok egész évre erőt adnak

Rita (20) és Lóci (24) a tábor két főszervezője, először őket kérdezem: mi ez a tábor, ahol most vagyunk, és kik a T4U tagjai?

Lóci: A T4U a Teens for Unity (Gyerekek az Egységért) rövidítése, a Fokoláre Mozgalom tizenéves fiataljait tömörítő közösség, ahol a mozgalom belső körének fiatal generációja, az úgynevezett Genek a barátaikból, ismerőseikből egy virágzó közösségi életet szerveznek, hogy minél több fiatallal megismertessék azokat az értékeket, amelyeket ők magukénak vallanak. Ilyen értékeink többek között a felebaráti szeretet, az egység és a kölcsönösség.

Nagyságrendileg 120-130 gyerek jött most itt össze a soproni gyermek- és ifjúsági táborban, ők milyen korosztályhoz tartoznak?

Rita: Igazi tinédzserek, a 13-18 éves korosztály van most itt velünk a táborban, a szervezők pedig 18-tól felfelé vannak itt, jellemzően a huszonéves korosztály, köztük Genek, fiatal házasok, és a háttérben néhány idősebb felnőtt is.

Mi a célja ennek a tábornak, miért jöttetek össze?

Lóci: Ez a tábor a T4U-mozgalom csúcsa, ahol nemcsak találkozási lehetőséget biztosítunk az egész országból, sőt, még határon túlról is érkező fiataloknak, de sok értékes programon keresztül egy igazi közösséget építünk fel velük együtt, és olyan értékeket adunk át nekik, mint például az önzetlenség, a saját akaratom feláldozása, alkalmazkodás a másik igényeihez, vagy a közösségért való munkálkodás iránti vágy megalapozása. Itt mindenki beleadja a saját részét a tábor sikerébe, segítjük egymást a lelki életünk alakulásában.

Rita: Odafigyelünk a másikra, megpróbáljuk őt elsőként szeretni: ez a tábor nagyon sok lehetőséget ad arra, hogy ezt megtanuljuk, jobban elmélyítsük. Itt tényleg adódnak olyan helyzetek, ahol könnyen fel tudunk figyelni a másik szükségleteire, és arra, hogy hol tudunk segíteni, hol tudunk tenni egymásért, a táborért.

Miben gyökerezik az, hogy ti elsőként akartok szeretni, és át akarjátok adni a többi fiatalnak is ezt a mentalitást?

Lóci: Mi – hála Istennek – úgy nőhettünk föl, hogy a Fokoláre lelkiségben ezeket az ideálokat szívtuk magunkba gyerekkorunktól, és van bennünk egy hívás arra, hogy amit mi megtapasztaltunk, ezt a hatalmas ajándékot, ezt a kincset megismertessük másokkal.

Rita: Főleg manapság, amikor már nagyon nehéz az árral szemben úszni, minden fiatalnak szüksége van arra, hogy lássa azt, körülötte többen vannak úgy, mint ő, többen érzik ugyanezt, többen akarnak így élni, többen akarnak elsőként szeretni. Ha át tudjuk nekik adni, hogy mi is így élünk, mi is tudunk ezzel előre menni, akkor a legtöbben bátorságot kapnak, illetve megpróbálják ők is követni ezeket az értékeket.

Lóci: A mai vallástalan világban sok fiatalnak az iskolában, az osztályban, a mindennapi közegében egyedül kell helytállnia, nem igazán vannak mellette olyan társak, akik hasonló elvek szerint élnek. Ez a tábor egy lehetőség arra is, hogy az ember megerősítse magát és a többieket abban, hogy nincs egyedül, hogy érdemes a hitéért, a hitéből fakadó értékekért küzdeni. Ez a tábor egyben egy feltöltődés is, minden szempontból, nemcsak lelkileg, de testileg is.

Miért vállaltátok a szervezői feladatokat, mi motivált benneteket ebben? Szabadidőtöket áldoztátok fel azért, hogy hónapok óta készítsétek elő ezt a tábort, vizsgaidőszak mellett, államvizsga mellett, esküvőre készülés mellett…

Rita: Egyrészt szeretek szervezni, másrészt, amikor visszagondolok az első T4U-táboraimra, amikor még csak sima résztvevő voltam, emlékeszem, hogy nekem ezek a táborok egy évre elég feltöltődést adtak, egy éven keresztül tudtam ezekből az élményekből meríteni. Alig akartam a tábor végén végén hazamenni: szeretném ezt az élményt átadni azoknak, akik most kezdenek bekapcsolódni ebbe a közösségbe, most látnak először ilyet, vagy akár nem is hallottak még rólunk. Szeretném megmutatni, hogy mi máshogy élünk, de ez a másként élés nagyon vonzó is tud lenni.

Egy éve vettük át a főszervezői feladatokat, nekem ez a munka jelentette a kikapcsolódást a vizsgákra készülés, az egyetem mellett.

Lóci: Én is úgy érzem, hogy adnom kell. Volt idő, amikor engem segítettek, nekem adtak át tudást, hitet, különböző értékeket, de most úgy érzem, hogy én léptem abba a szakaszba, ahol nekem kell ezeket visszaadnom az utánam következő generációknak. A célom ezzel az egész táborral az, hogy megmutassuk: a kereszténység nem egy halott vallás, ami túlhaladott, elmúlt, kiöregedett és már nem releváns a mai kor fiataljai számára, hanem igenis ez egy élő Isten-kapcsolaton alapuló, élő közösséget építő, emberközeli és élhető dolog.

Mi a tábor idei programja, mivel készültetek a gyerekeknek?

Lóci: Nagyon változatos program lesz, értékes előadásokkal, csoportbeszélgetésekkel, sportprogramokkal, túrával, közös szórakozással, tánccal, játékokkal. Itt mindenki megtalálhatja azt, ahol ő kibontakozhat, ellazulhat, ahol jól érezheti magát.

Hogyan próbáljátok átadni az előbb említett keresztény értékeket?

Rita: A különböző előadások, a fórumok nyújtják erre a legjobb lehetőséget, ugyanis mi sokszor halljuk azt vissza, hogy „milyen jó előadást, milyen érdekes gondolatokat hallottunk”! Fontos megemlíteni azt is, hogy itt minden nap van szentmise, lesz imaestünk és dicsőítő-estünk, van egy imaösvény, ahol a hét során mindenki egyénileg elmélyülhet, és dolgozhat magában azokon az ajándékokon, gondolatokon, tanításokon, amiket kapott. Fontos, hogy legyen idő arra, hogy mindezeket csendben elraktározzuk, feldolgozzuk magunkban, átgondoljuk, hogy mit viszünk el mindezekből. Próbálunk arra figyelni, hogy minderre legyen idejük a gyerekeknek.

Lóci: Nagy hangsúlyt fektetünk a kiscsoportos beszélgetésekre is, kisebb körben ugyanis hatékonyabban tudják feldolgozni az előadások témáját, így például a hivatást, önmagunk megismerésének kérdéskörét, a párkapcsolatok témáját, de beszélgetnek a békéről, és az Isten-kapcsolatukról is. Nagyon személyes és aktuális témákkal foglalkozunk, olyanokkal, amelyek a mai fiataloknak is húsbavágó kérdések.

Világos a különbség egy világi vagy egy másmilyen értékrendű táborral szemben. Itt az egyszerű, hétköznapi eseményekben is lehetőség van arra, hogy ez a szellemiség átformálja az embert.

A táboron kívül, az év során vannak még más találkozási lehetőségeitek?

Rita: Igen, év közben sikerült összehoznunk négy találkozót is, volt egy after-partink, volt adventi lelkigyakorlatunk, minden évben van farsangunk, illetve egy sportnap a „Run for Unity”-hez csatlakozva.

Ti már rutinos T4U-résztvevők vagytok, mit gondoltok, mit ad ez az egy hét a gyerekeknek? Miért szeretnek idejönni, miért jönnek vissza évről évre?

Lóci: Ezt az élő közösséget szeretik, ami barátságokat és élményeket ad, megerősít, értéket ad, tudással és évről-évre megújuló erővel ruházza fel az embereket.

Rita: A kapcsolatok minősége is itt tartja őket. Akik itt összeismerkednek, megbarátkoznak, azok – függetlenül attól, hogy melyik városban laknak – olyan szoros kapcsolatba kerülnek, ami akár egy éven át is kitart, és amikor újra visszatérnek, ott folytatják, ahol tavaly abbahagyták. Szerintem ez is nagy motivációt ad nekik, hogy találkozzanak, hogy újra élőben együtt lehessenek, és hogy olyan dolgokról halljanak közösen, amikről máshol nem. Ilyenkor sokszor kiderül, hogy ugyanazzal küzdenek, ugyanazok a nehézségeik vagy ugyanazokat élték meg. A tapasztalatok megosztása is nagy mozgatórugó, megtartó erő tud lenni.

Másodikként Csamangó Endrével ülök le beszélgetni, aki azon fokolarino-k egyike, aki a kezdetektől lelkes támogatója és résztvevője a T4U-táboroknak.

Milyen emlékeid vannak a korábbi táborokról?

Endre: Mi a Fokoláre Mozgalomban sokáig kerestük, hogy hogyan lehet a fiatalok számára olyan programot csinálni, amit magukénak éreznek és nem kényszerként, fölülről rájuk erőltetett eseményként élnek meg. 2002-ben elvittünk néhány gyereket Rómába, a Gen3 (13-18 éves korosztály) kongresszusra, ahol olyan élményben részesültek, hogy úgy érezték, ezt kellene folytatni Magyarországon is. Még abban az évben szerveztünk egy sporteseményt és egy farsangot, az első nyári tábort pedig 2004-ben rendeztük meg. Leültünk a Gen3 fiúkkal és lányokkal, és megkérdeztük, hogy szerintük milyen tábor lenne az, ahová szívesen mennének, és ahová meghívnák a barátaikat is. Elmondták, hogy mit szeretnének, és ezt közösen megcsináltuk. A szabályokat, a programot teljes egészében a gyerekekkel együtt találtuk ki. Jól sikerült az első táborunk, ezért aki az első évben ott volt, az utána már hívta a barátait is. Így lettünk egyre többen és többen.

Idén a tábort tizen- és huszonéves fiatalok szervezték meg, szinte teljesen önállóan. Te miért tartod fontosnak, hogy továbbra is itt legyél, velük legyél?

Endre: Az utóbbi években már nem nekünk, idősebb felnőtteknek kell megszervezni az egész tábort, mert talpraesett fiatalok megteszik ezt helyettünk. Nyilvánvaló, hogy egy huszonévesnek nincs akkor tapasztalata, mint az idősebb korosztálynak, tehát folyamatosan ott kell lenni, akár támogatni is, de a legfontosabb az, hogy kéznél legyünk. Nem mi mondjuk meg, hogy mit csináljanak, de ha bármi szükségük van tanácsra, segítségre, akkor kéznél vagyunk. És van is sok olyan helyzet, hogy kérdeznek minket. Nem mindig könnyű ez, de nekünk korábban is világos volt, hogy mi nem ’megmondóemberek’ akarunk lenni, hanem együttműködő partnerek.

Milyen lehetőségek rejlenek abban, hogy ennyi keresztény fiatal összejön, hogy egy teljes hetet együtt töltsön?

Endre: A mai fiatalokhoz nagyon sok információ jut el, sokszor romboló információ is, és mi ebben hoztunk egy újdonságot. Itt ugyanis prioritás, hogy a közösség tagjai fontosabbnak tartsák a közösség programjait és követelményeit, mint az egyéni igényeket. Ma sajnos sok helyen a fiataloknak pont az ellenkezőjét tanítják: azt sugallják nekik, hogy az én mindig fontosabb, mint a közösség igényei. Ez a hamis idea gyakorlatilag a közösség széteséséhez vezet. Sokszor azt sulykolják beléjük, hogy „ha neked nincs belőle hasznod, hagyd ott az egészet.” Itt a T4U-táborban értettem meg, hogy egy ilyen együttlét alapvetően közösségformáló a gyerekek számára. Itt átélik annak az örömét, hogy milyen jó együtt lenni, milyen jó, hogy nem vagyok magányos. Olyan barátságok születnek, ahol a kérdéseiket, gondjaikat meg tudják osztani egymással, segítenek egymásnak.

A legnagyobb veszély, ami a mai tizenévesekre leselkedik az, hogy nem találkoznak igazán tartós, örök értékekkel. Azt szokták mondani – pontosabban azt tanítják nekik, Einstein után szabadon –, hogy „minden relatív”. De ez egyáltalán nem igaz! Einstein képletében (E=mc2) a c-betű egy óriási konstans, ami sosem változik! Tehát ha Einsteinre hivatkozva azt mondjuk, hogy minden viszonylagos, akkor ez egy butaság, ezt nem szabad elhinni. Azoknak az üzeneteknek kell hinnünk, amelyeket egy ilyen közösség nyújt, mert ennek a közösségnek van ereje. Itt vannak igazi, állandó értékek, és ezek működnek.

Melyek ezek az értékek, tudnál mondani néhány konkrét példát?

Endre: Beszélgettem egy fiúval, aki nem vallásos, de minden táborba eljön már évek óta. Nem sokat szólt hozzá, de mindent végighallgatott. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy nem vallásos létére miért jön el mindig ebbe a táborba. És azt mondta, hogy főleg azért, mert ha végiggondolja, amiket itt hall, akár erkölcsi, akár gyakorlati tanításokat, akkor be kell lássa, hogy ezek igazak, és ő se csinálná másként. Itt találkozik ezekkel az igaz értékekkel, máshol sajnos nem.

Egy másik történet: egy osztálytársa meghívására volt itt egy nehéz életű fiatal lány, aki nehéz körülmények közül, nagyon negatív környezetből jött. Éveken át járt a táborba, majd megszakadt vele a kapcsolat. Egyszer összetalálkozott vele valaki a vonaton, és ő elmesélte, hogyan alakult a további élete: megismerkedett egy fiúval, hamar összeköltözött vele, majd kicsivel később már a házasságkötést tervezték, de azt érezte legbelül, hogy valami nem stimmel a kapcsolatukban. Annak a fiúnak – úgy érezte – mindig sokkal fontosabb volt önnön maga, mint a kapcsolatuk. Már majdnem összeházasodtak, amikor feltette magának a kérdést: én ezzel a fiúval akarom leélni az életemet? Azzal, aki sokkal többet foglalkozik magával, mint velem? Vagy lehetséges olyan kapcsolat, ahol férj és feleség kölcsönösen szeretik egymást és a férfi nem használja ki a nőt? Abban a pillanatban bevillant neki az egyik T4U-tábor, ahol voltak segítő házaspárok is, és ő tanúja volt az egyik ilyen házaspár vitájának: teljesen nyugodtan leültek, megbeszélték azt az ügyet, ami miatt vita támadt köztük, és úgy mentek tovább, hogy együtt megtalálták a megoldást. Ez a lány pedig ekkor ismerte fel magában, hogy igen, létezik olyan házasság, ahol az egyik fél nem arra törekszik, hogy érvényesítse a saját akaratát, lenyomja a másikat, hanem az a közös céljuk, hogy együtt jó megoldásokat találjanak a problémáikra. Amikor ezt végiggondolta, akkor úgy döntött, hogy nem megy hozzá ahhoz a fiúhoz… szakított vele, és utána rátalált arra, akiben felismerte ezt a nyitott és elfogadó, a másikra odafigyelő hozzáállású férfit.

Számomra az a megdöbbentő, hogy puszta jelenlétünkkel olyan kisugárzásunk lehet, ami megváltoztatja emberek egész életét. Életek, sorsok jöhetnek rendbe azáltal, hogy a gyerekek évekkel később visszaemlékeznek a táborban történt egy-egy eseményre, pillanatra.

Mit vársz az idei tábortól? Mi tenne boldoggá?

Endre: Én már most boldog vagyok. Annyiszor láttam már, ahogy felépülnek itt a kapcsolatok, hogy biztos vagyok a végeredményben, abban, hogy a gyerekek számára élmény lesz az idei tábor is. Azt az igényt látom a fiatalokon, hogy akarnak lelkileg épülni, és ha ez az igény megvan, akkor itt minden program ezt szolgálja. Nagy örömmel és azzal a bizonyossággal fognak hazamenni, hogy lehet ezt így is csinálni, és ezt a bizonyosságot egész életükben vinni tudják tovább!

Végezetül néhány résztvevőt is megkérdeztünk, ki milyen elvárásokkal, reményekkel jött a táborba.

Piroska (13): Most vagyok itt először, de rengeteg helyről hallottam, hogy nagyon jó a tábor közössége, és igazi lelki feltöltődést ad – ami augusztus végén, suli előtt nagyon jól jön mindenkinek. Én úgy jöttem ide, hogy rengeteg embert nem ismerek, és jót fog tenni a lelkemnek, hogy új emberekkel fogok megismerkedni, beszélgetni.

Balázs (14): Én egészen messziről, Csíkszeredából jöttem ide a barátaimmal, mert már egy éve a Genekhez tartozom, és ott nekünk az a jelmondatunk, amit Jézus mondott: „Legyetek egyek, amint én az Atyával egy vagyok!”, illetve „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”. Amikor a Fokolárról hallok, mindig a szeretet jut eszembe, ezért amikor mondták, hogy van ez a tábor, akkor én már tudtam, hogy ez egy jó hely lesz, mert itt erősödni tudok a szeretetben.

Julcsi (17): Én az első táboromban nagyon sok barátot szereztem, akikkel egy társasággá alakultunk, és folyamatosan támogatjuk egymást év közben is. Nagyon egymásra tudunk hangolódni, lelki értelemben is feltöltődés együtt lenni velük. Én nem járok más keresztény közösségbe, nekem az, amit itt kapok, egyévnyi táplálékom, úgyhogy én tényleg elmondhatom, az itt megélt örömök, barátságok, az egész következő tanévre erőt adnak.

.

Misi (19): Én azért szeretek ide járni, mert mindig meg tud lepni a T4U tábor! Általában egy kis szkepticizmussal jövök, hogy milyen lesz, mindig más feladattal jövök, de a végére mindig van négy-öt olyan élmény, amit el tudok vinni magammal, és ami elkísér hosszabb távon is.

Beszélgetésünk idején még eléggé a tábor elején járunk, de volt már olyan élmény, amit biztosan magatokkal tudtok majd vinni innen, Sopronból?

Piroska: Eddig önismereti témájú előadások voltak, ott kaptunk tanácsokat, hogy hogyan lehet feldobni a napunkat, és ez tök jól fog jönni azokra az időkre, amelyek nehezebbek lesznek. De már az is nagy élmény, hogy van egy ilyen közösség, ami ugyanolyan emberekből áll, mint amilyen én is vagyok, és ezért át tudom érezni, hogy nekik milyen lehet az életük, ez tényleg nagy örömmel tölt el.

Balázs: Mióta a Genekhez járok, azóta jobban próbálom gyakorolni a szeretetet, a családban is és bárhol, ahol vagyok, de nem mindig jön össze. Úgyhogy minden olyan témának, előadásnak, programnak örülök, amelyek segítenek abban, hogy megerősödjek a szeretetben, jobban szeressek. Én így szeretnék majd hazamenni innen.

Julcsi: Nagyon sokat segít ez a tábor az önismeretben, abban, hogy megismerd magadat, illetve, hogy közelebb vigyen Istenhez. A témák megerősítenek az Isten-kapcsolatomban. Nagyon jók a fórumok, főleg olyan témákat érintenek, amelyek fontosak a fiataloknak.

Misi: Az egyik előadáson elhangzott három igeszakasz, ami a kísértésről szólt, és ez azért fontos, mert ha ismerem magamat, akkor hatékonyabban ellen tudok állni a kísértéseknek. Úgy éreztem, hogy ez nekem is szól: az önismeretben erre is törekednem kell. Rácsodálkoztam arra, hogy ha én ismerem magamat, tudom a gyenge pontjaimat, akkor képes lehetek azokra különös figyelmet fordítani.