Elfeledett magyar boldogok

November 13-án, a domonkos rendben 6-án ünneplik Magyar Boldog Ilona domonkos apácát (1200 k. – 1270 k.), Árpád-házi Szent Margit egykori nevelőjét. Misztikus, Krisztusnak adott szerzetesi élete során számos csoda történt: testén megjelentek a stigmák, ima közben a levegőbe emelkedett, prófétai és gyógyítói ajándékokat kapott, és bensőséges viszonyban állt a szentekkel és Jézussal – az eukarisztiával. A veszprémi kolostor elöljárója volt, haláláról pedig följegyezték, hogy Jézus és más szentek jöttek el a lelkéért személyesen. Holtteste csodás módon épen maradt a koporsóban, Veszprém török ostromakor viszont a templommal együtt a tűz martalékává vált.^[1]

Árpád-házi Boldog Jolán (1235 k. – 1298. június 11.) kaliszi és gnieznói hercegné és húga, Boldog Konstancia, halicsi hercegné (1237 – 1276) sem annyira híresek, mint szentté avatott testvéreik: Szent Kinga és Szent Margit. Egészen különleges, hogy IV. Bélának és Laszkarisz Mária görög hercegnőnek négy szentéletű (és nem vértanú) lánya is lett, és talán nem is tudunk hasonló uralkodói családról. Jolán és Konstancia mindketten férjhez mentek, Jolán Lengyelországba került, és három lánya született, Konstancia pedig Gácsországba (Halicsba), és három gyermeket szült férjének. Mindketten példás, állhatatos feleségnek bizonyultak. Jolán mindenben engedelmeskedve férjének, Boleszlávnak, sok türelemmel és szelídséggel viselte még a politikai megpróbáltatásokat is, szeretetteljes kapcsolatban élt vele, kölcsönösen tisztelték egymást. Boleszláv halála után Jolán szétosztotta vagyonát és belépett a klarisszák közé. Konstanciát sokat gyötörte a férje, Leó, akit nehéz természetűnek írnak le, nem volt könnyű házassága, és valószínűleg nem javított a helyzetén, hogy nem vált pravoszlávvá a férje kedvéért. Az ilyvói (ma Lviv) katolikus Keresztelő Szent Iván templom építtetésének hátterében a magyar hercegnőt szokták említeni. Miután a két nővér megözvegyült, mindkettő az ószandeci (Stary Sącz) kolostorba vonult vissza testvérükkel, Kingával együtt. Kinga és egyesek szerint Konstancia is itt halt meg, Jolán pedig innen Gnieznóba költözött, ahol apátnőként ért véget élete. Jolánt június 15-én ünnepeljük. Konstanciát 1674-ben kanonizálta X. Kelemen pápa, de neki nincs külön ünnepnapja.

_{Árpád-házi Boldog Jolán és Konstancia}

A leghíresebb szentjeink egyike IV. Béla húga, Árpád-házi Szent Erzsébet. Rajta kívül két másik Erzsébetet is tisztelhetünk a boldogok között az Árpád-házból: Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegyet, szerb királynét (1255 k. – 1313 k.) és Árpád-házi Boldog Erzsébet apácát (1292 – 1338). Sokkal többet és biztosabbat tudunk a fiatalabbik Boldog Erzsébet életéről és a korabeli viszonyokhoz képest jól dokumentált életszentségéről. Anyja a lengyel Fenenna hercegnő volt; III. András utolsó Árpád-házi király egyetlen életben maradt leányaként kilencévesen lett árva. Kilátástalan helyzetben találta magát – kérők és kényszerházasságok lehetőségei közepette a bécsi udvari „fogságban” –, majd tizenhárom évesen a rossz nyelvek szerint szintén apáca mostohaanyja, Habsburg Ágnes kolostorba kényszerítette. Ami biztos, hogy az Istennek szentelt életet saját döntéssel is megerősítette, és egész további életét a svájci Töss domonkos kolostorában töltötte, hazájától távol. Tössi tartózkodása alatt szinte végig betegeskedett, rengeteget szenvedett, de a vezeklő szenvedésben is Krisztust választotta. Legendák és közbenjáró csodák kísérték őt halála után is, épen maradt teste pedig később egy protestáns támadásban a kolostorral együtt megsemmisült, akárcsak Boldog Ilonáé a török vészben. Hivatalosan sohasem kanonizálták, de a domonkos rendben boldogként emlékeznek meg róla május 6-án.

Mit mondanak nekünk ma, évszázadokkal később ezek a valaha hús-vér, bűnös emberekként járó-kelő nők?

Hiszen ők nem olyan hatalmas, nagy volumenű tetteket vittek végbe, mint a náluk híresebb szentek, hanem a környezetükben, családjukban és közösségükben élték a szeretet parancsát.

Boldog Ilona megkapta a stigmákat, egyike volt az elsőknek, akiken megjelentek Krisztus sebei. A stigma egy jel, egy pecsét, amely nem mindenkinek adatik meg. Én milyen stigmát, jelet kaptam Krisztustól? Ha nem is konkrétan az ő sebeinek jelét, van személyesen nekem szánt pecsétje, amelyen keresztül megerősíti a velem való kapcsolatot. Akár a hitem fölvállalása, akár a Jézus nevéért való megvetés vagy hátrányos megkülönböztetés is minduntalan elkísér ebben a szekularizált világban. Boldog lehetek, ha az Ő nevéért üldöznek és vádolnak, mert ezzel még inkább kifejezhetem az Isten iránti szeretetemet.

Képes lennék-e lemondani a hírnévről, a pozícióról, a megbecsültségről, és a háttérbe visszahúzódva, a csendes szolgálatnak átadni magam? Nem mindenkit hív szerzetesi életre a Szentlélek, de a saját, hétköznapi munkámban, a családi életemben vagy a társadalmi szerepemben hányszor szembesülhetek azzal, hogy már megint büszke, öntelt, számító, önző vagy csak egyszerűen „sok” voltam a többiek számára? Jézus a szolgálatra hívta meg a tanítványait. „Aki a legnagyobb akar lenni közületek, legyen mindenkinek a szolgája”… Vajon menekülök a szenvedés, a kereszt elől, vagy szembenézek vele, fölveszem és viselem? Krisztusért, aki nálam végtelenül súlyosabban szenvedett. Boldog Erzsébet visszavonult a világ elől, a csendes szolgálatot választotta és vállalta az életén át tartó testi szenvedést a betegségekben, a fizikai kiszolgáltatottságban. Ő is, akárcsak Boldog Ilona, kitartó és elmélyült volt az imában. Amikor az ember leginkább megéli tehetetlenségét, kicsiségét, akkor nem marad más, csak az Istennel való kapcsolat, a teljes ráhagyatkozás.

_{A veszprémi kolostor romjai}

Gyakran nehéz azokat szeretnem, akikkel együtt élek? Igazságtalanok velem szemben, még azok is, akiket szeretek? Széthúzás, nézeteltérések vesznek körül? Boldog Jolán igazi békességszerző volt, aki teljes engedelmességet fogadott a férjének, még akkor is, amikor az intrikák miatt megsérült a köztük lévő szeretetkapcsolat. Biztosan nagyon fájdalmas és összetört lehetett a szíve, amikor az, akit szeretett, és akinek hűséget esküdött, alaptalanul vádolta meg őt valamivel. Boldog Konstancia is bizonyára sokat szenvedett a férje szeszélyes természete miatt, mégis megmaradt a türelmes, alázatos szeretetben, nem tört meg a hite. Ha tőlem nem is azt várja Isten, hogy mindenben vessem alá az akaratomat másoknak, akkor is törekedhetek arra, hogy a veszekedés vagy megbántottság közepette ne szítsam tovább a békétlenséget és elsőként nyissak a kiengesztelődésre. Az előzékeny, jézusi jóindulat a legdacosabb hadakozókat is meghunyászkodásra késztetheti. Isten pedig még a legsúlyosabb, legelhagyatottabb helyzetben sem hagy magamra.

Katolikusként nem azért tiszteljük a szenteket, mert valamiféle pogány istenségeknek tartjuk őket. Éppen ellenkezőleg, nagyon is emberek ők, akik példát mutattak a keresztény élet viszontagságairól. Mivel nincs két egyforma ember, úgy a szentek is különféle utakon jutottak el az Atyához. Mi is meg vagyunk hívva nap mint nap az életszentségre. Ahogy ezek a szent életű nők sem hatalmas tetteket vittek végbe, „csak” szerettek és szolgáló életet éltek, úgy mi is lehetünk a hétköznapok Krisztus-követői!

^[1] Mivel Boldog Ilona nem annyira ismert, csak kevesen kutatták az életét, ám 2010-ben a lengyel Piotr Stefaniak magánkiadásban egy teljes, kétnyelvű könyvet szentelt neki A titkos szentség címmel.