Ez az esztendő alkalom számunkra, hogy zarándoklatot tegyünk akár Rómába, akár más zarándokhelyre, hogy új reményre kapjunk, felszabaduljunk. Megerősödhet türelmünk, kiengesztelődhetünk és gyógyulhatunk. Közben fontos szem előtt ...
Hogy felépüljön az új város...
1980. április 18-án hunyt el Igino Giordani, katolikus író, újságíró, politikus, a Fokoláre Mozgalom társalapítója, aki 1959-től haláláig az olasz Città Nuova folyóirat igazgatója volt. Alábbi írásával emlékezünk rá, melyben a keresztények szerepéről ír a társadalom megújításában.

Isten földi városának építői mi vagyunk. Az örök Szeretet terve szerint és annak bölcsességével építjük, de emberi építőanyagot használunk: a gondolkodást, hogy feljussunk a hit magaslataiba, a művészetet, hogy megtapasztaljuk a szépséget, a tudományt, hogy a kozmosz csodálatos világát kifürkésszük, és a technikát, hogy kiaknázzunk minden erőforrást, melyet a Teremtő rendelkezésünkre bocsátott. Minden munkánkkal, amit ezzel a szándékkal végzünk, mennyei javakat „termelünk”, s az Egyház épüléséhez járulunk hozzá, mert imává válik. Amikor a megtestesülés egy személyben egyesítette az istenit és az emberit, felértékelte az emberit az isteniért, szinte megszentelte azt: alapanyaggá tette Isten országának felépítésében. A verejtékes fizikai és a fáradságos szellemi munkát, az édesanya otthoni áldozatos munkáját, a szerzetesnő csöndjét a kolostorban, a politikát, a gazdaságot, a fájdalmat és magát a halált is megszentelte. Lényegében ebben áll mindannyiunk királyi papsága.
A testvérekkel való kapcsolatunkban mi mindannyian Krisztust idézzük, Krisztust adjuk, és Krisztus növekedését segítjük elő emberi szerepeink gyakorlása közben. Kereszténnyé tesszük a társadalmat, és fénnyel járjuk át azt a környezetet, ahol dolgozunk. A kívülállók az ilyen embert látva, apostolkodásának a gyümölcseiből – melyek elsősorban életéből fakadnak, és nem a beszédéből – megértik, s felismerik Krisztust. Ahol keresztények csoportjai így tevékenykednek, ott az új várost építik, s a világ – ahogy azt Jézus előre megmondta – hinni fog. Az ókori világ is megtért, mert látták a megkereszteltek csoportjainak ténykedését a pogány városban. Olyan élet ez, mely a társadalmi kezdeményezések közepette a lelkek eggyé olvadásából születik, ahol teljessé válik a társadalom egysége. Olyan élet ez, mely az egyéni áldozatvállalásokból épül, ugyanakkor jellemzője az együttműködés a misztikus testben. mikor benne mi, egyenként eltűnünk, nem egy szent kerül előtérbe, hanem a Szent: Jézus. Akkor majd a tömeg, miután néppé formálódott, egyházzá fejlődik, s a társadalom valamiképpen egybeesik magával Krisztus misztikus testével.
„Új eget és új földet láttam” – mondja János apostol. Ennek a látomásnak részese volt az isteni kalandban társa, Szent Péter is Krisztus sírjánál. Ő is látta az új eget és új földet, „ahol az igazság lakozik”. Jézus lakik ott, aki a szeretet. Következésképpen az igazságosság is, mely a szeretetből származik.
Ez a társadalmi reform alapelve: nem akarunk sem individualizmust, sem kollektivizmust – mert az előbbiben felaprózódik a társadalom, az utóbbiban pedig a személy tűnik el –, hanem közösséget.
Ez szolgálja, hogy közösbe tegyük lelki és anyagi javainkat, miután leromboltunk minden akadályt, és önzésünk korlátait. A közösség arra is szolgál, hogy az emberi együttélés viszonyait egyházi szintre helyezzük át, ahol – Nagy Szent Gergely tanítása szerint – egymással, egymásért és egymásból élünk. Az Egyházban, Krisztus testében, az Ő tagjaként részesülünk istenségében, hasonlóan a szentostya egységéhez, melynek minden apró darabja Krisztus. A valódi együttélés, a „legbőségesebb élet” a szentháromsági élet, a három isteni személy közösségének mintájára, mely a földön is megjelenik, három személy között: Isten, a testvér és én közöttem. Amíg közöttünk áramlik a szeretet – a Szentlélek –, addig a testvérben és bennem Isten élete áramlik: Isten jön hozzánk, aki az élet. Ha hiányzik a szeretet, akkor az élet lelassul vagy megáll, és a halálba torkollik. Ezért van, hogy a szeretetben foglalható össze ennek az emberi és isteni együttlétnek a törvénye.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Città Nuova archív
Forrás: A cikk eredetileg az Új Város 2006/9. számában jelent meg.
Fordította: Lisztovszki Tünde