Hogyan képezi bennünk Szűz Mária Jézust?

Szent Ágoston Szűz Máriát Isten élő formájának nevezi, forma Dei, mert egyedül ő benne alakult ki az Istenember, anélkül, hogy az istenségnek vagy emberiségnek egyetlenegy vonása hiányoznék belőle. Azért az ember is csak egyedül ő benne alakulhat át, Jézus Krisztus kegyelmével, Istenhez természeti hűséggel hasonló teremtménnyé, amennyire az emberi természet erre képes.

A szobrász szobrot vagy képet kétféle módon alakíthat természeti hűséggel: vagy kemény, alaktalan anyagból vési azt ki, miközben egész ügyességét és tudását állítja be, és a legjobb eszközöket veszi használatba a mű megalkotásánál, vagy pedig egyszerűen formába önti a folyékonnyá tett anyagot. Az előbbi munka hosszadalmas, nehéz és sok eshetőségnek van alávetve, sokszor egyetlenegy hibás ütés a vésővel vagy kalapáccsal elrontja az egész munkát. Az utóbbi gyorsan, könnyen, szelíden és minden különös fáradság nélkül folyik, hacsak a forma pontosan és természeti hűséggel adja vissza a képet, és az anyag, melyet felhasználnak, elég folyékony és ellenállás nélkül öntődik.

Szűz Mária Isten fenséges formája, melyet a Szentlélek készített, hogy benne az Istenembert az isteni és emberi természetnek a Fiúisten egy személyében való egyesítésével természeti hűséggel alakítsa. Ebből a modellből valóban az istenségnek egy vonása sem hiányzik. Aki tehát ehhez a formához simul, és ellenállás nélkül alakíttatja magát általa, az magába felveszi Jézus Krisztus minden vonását, és pedig könnyű, kellemes módon, mely megfelel az emberi gyengeségnek. Nagy küzdelem és nyomasztó fáradság nélkül hasonló lesz Krisztushoz, és emellett a csalódásnak minden veszélye is ki van zárva, mert az ördögnek nincs útja Szűz Máriához, és nem is lesz. Ó, mily különbség van az olyan lélek között, mely szobrász módjára saját erejére hagyatva fáradsággal törekszik átalakulni Krisztusba, és a hajlítható, magától megvált, önzetlen lélek között, mely önmagában nem bízva egészen Szűz Máriában vész el, és ott a Szentlélek keze által alakíttatja magát! Ó, mennyi folt és hiány, mennyi káprázat és önámítás, mennyi természetes és emberi vonás marad meg oly könnyen az elsőben; mily biztosan, gyorsan és fáradság nélkül jut el a másik a hasonlósághoz Krisztussal! Nincsen teremtmény és nem is lesz, melyben Isten jobban megdicsőül, mint a legszentebb Szűzben, Máriában; a Kerubokat és Szeráfokat sem veszem ki.

Szűz Mária Isten paradicsoma, az ő titokzatos világa, melybe az Istenfia belépett, hogy ott mindenhatóságának és bölcsességének csodáit művelje, azt sértetlenül megőrizze, és benne örökké kedvét lelje.

Isten alkotott egy világot a vándorló ember számára, ti. a földet, melyen lakunk, és egy világot teremtett, melyet Máriának nevezett el. Ismeretlen ez majd minden halandó előtt itt e földön, felfoghatatlan még az ég angyalai és szentjei előtt is. Csodálattól elragadva, hogy Isten dicsőségét és felségét Szűz Máriában szemlélik, ámulattal és örömtől ujjongva szünet nélkül kiáltják: Szent, szent, szent.

Boldog, ezerszer boldog a lélek itt a földön, melynek a Szentlélek kinyilatkoztatja Szűz Mária titkát, és megnyitja ezt a zárt kertet, melyet odaenged ehhez a lepecsételt forráshoz, hogy abból a kegyelem élő vizeit mentse és teli szájjal igyék belőle! Szűz Máriában, ebben a szeretetre legméltóbb teremtményben, nem talál a lélek földi gyengeségeket, nem talál emberi gyarlóságokat. Egyedül Isten lakozik benne, a végtelenül szent és fölséges, aki egyúttal végtelenül leereszkedő és kegyes is. Minthogy Isten mindenütt jelen van, azért őt mindenütt meg is lehet találni, még a pokolban is kinyilvánítja hatalmát és igazságosságát. De nincs hely, melyen jobban közelednék az emberhez, leereszkedőbben simulna gyengeségéhez és világosabban nyilatkoztatná ki magát, mint Szűz Máriában, akihez ez okból leszállott.

Máshol mindenütt mint az erősek és angyalok kenyere, Szűz Máriában azonban mint a gyermekek tápláléka adja magát eledelül.

Nem szabad azért azt hinni, mint némely felvilágosodott véli, hogy Szűz Mária, mint teremtmény, akadálya az egyesülésnek a Teremtővel; nem Szűz Mária többé az, aki él és életet ad nekünk, hanem Jézus Krisztus, hanem egyedül Isten, aki benne él és működik. Szűz Mária átváltozása Istenbe végtelenül meghaladja Szent Pál benső átalakulását és más szentekét, még jobban, mint amennyire az ég felülemelkedik a föld fölött. Szűz Mária csak Isten számára van teremtve. Távol áll ő attól, hogy a lelket, mely magát őreá bízza, visszatartsa önmagának, ellenkezőleg, azon van, hogy az elmerüljön Istenben, és annál tökéletesebben egyesüljön Istennel, minél tökéletesebben egyesül ő vele. Szűz Mária Istennek csodálatos visszhangja, melyből csak „Isten” hangzik vissza, ha „Szűz Máriát” kiáltunk, mely csak Istent dicsőíti, ha Szent Erzsébet szavával magasztaljuk őt.