Isten Igéje életet ad

„Krisztus az Egyház egyetlen alapja” (vö. 1Kor 3,11)

Kr. u. 50-ben Pál Korintusba ment. Ez a nagy görög város kereskedelmi kikötőjéről volt híres, és sokféle szellemi irányzatnak adott otthont. Az apostol tizennyolc hónapig hirdette itt az evangéliumot, egy virágzó keresztény közösség alapjait teremtve meg ezzel. Utána mások folytatták az evangélium hirdetését. Az újonnan megtért keresztények viszont hajlottak arra, hogy inkább a Krisztus üzenetét hordozó emberekhez ragaszkodjanak, mint magához Krisztushoz. Így pártoskodás ütötte fel a fejét közöttük: „én Pállal tartok” – mondták egyesek, amíg mások: „én Apollóval tartok”, „én Péterrel”, a számukra kedves apostolra utalva. A közösséget zavaró megosztottság láttán Pál határozottan megállapítja, hogy az Egyházat – melyet egy épülethez, pl. templomhoz hasonlít – sokan építik ugyan, de csak egyetlen alapon nyugszik: élő alapköve Jézus Krisztus. Ebben a hónapban, a keresztények egységéért végzett imahét alkalmával az Egyházak és egyházi közösségek együtt idézik fel, hogy egyedüli alapjuk Krisztus, és hogy csak akkor juthatnak el a teljes és látható egységre maguk között, ha Hozzá csatlakoznak, és megélik az egyetlen evangéliumot.

Krisztusra építeni életünket azt jelenti, hogy egy vagyunk Vele, úgy gondolkodunk, ahogy Ő, azt akarjuk, amit Ő, úgy élünk, ahogy Ő élt.

De hogyan építsünk Rá, hogyan verjünk Benne gyökeret? Hogyan legyünk egy Vele? Úgy, hogy valóra váltjuk az evangéliumot. Jézus az Ige, Isten megtestesült Igéje; Ő az Ige, aki magára vette az emberi természetet. Mi is akkor leszünk igazi keresztények, ha olyanok leszünk, akiknek egész életét az Isten Igéje alakítja. Ha éljük igéit, sőt, ha igéi életre kelnek bennünk, olyannyira, hogy átalakítanak „élő igévé”, akkor egy vagyunk Vele, szorosan Hozzá tartozunk. Akkor nem az „én” él többé vagy a „mi”, hanem mindannyiunkban az Ige él. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy valóra váljon a keresztények közötti egység. Ahogy a testnek lélegeznie kell, hogy éljen, ugyanúgy a léleknek is élnie kell Isten Igéjét, hogy éljen. Az első gyümölcsök egyike, hogy Jézus megszületik bennünk és közöttünk. A gondolkodásmódunk megváltozásához vezet ez: Krisztus lelkületét oltja szívünkbe a körülményekkel, az egyénekkel vagy a társadalommal kapcsolatban, legyünk akár európaiak, ázsiaiak, ausztrálok, amerikaiak vagy afrikaiak.

Ez volt egyik első társam, Giuglio Marchesi tapasztalata is. Előbb mérnökként dolgozott egy nagy iparvállalatnál, majd egy másik fontos cég igazgatója lett Rómában. Munkahelyi és társadalmi tapasztalatai alapján az a lehangoló vélemény alakult ki benne, hogy mindenütt az önzés a mozgatórugója az emberek cselekedeteinek, ezért, itt a földön a boldogság nem is lehetséges. Amikor aztán olyan emberekkel találkozott, akik élték az élet igéjét, érezte, hogy minden megváltozik benne és körülötte.

Mivel ő is elkezdte élni az evangéliumot, rátalált szívében a teljesség és az öröm érzésére.

Így írt erről: „Megtapasztaltam az életige egyetemességét. Igazi forradalmat indítottak bennem, megváltoztatták kapcsolatomat az Istennel és a felebarátokkal: mindenkit testvéremnek láttam, az lett a benyomásom, hogy mindig is ismertem őket. Megtapasztaltam Isten irántam való szeretetét is, elég volt kérnem Őt. Egyszóval, szabaddá tett a megélt ige!” És ilyen maradt élete utolsó éveiben is, amikor tolószékbe kényszerült.

Valóban, a megélt ige megszabadít a korlátozó emberi tényezőktől, örömet, békét és egyszerűséget ad, teljes életet, fényt. Azért van így, mert az ige által Krisztushoz csatlakozunk, az Ige pedig lassan-lassan átalakít minket, hogy másik Ő legyünk. Van viszont egy ige, amely magában foglalja az összes többit: a szeretet, az Isten és a felebarát iránti szeretet. Jézus szerint ebben áll „az egész törvény és a próféták” (Mt 22,40). Minden ige Isten Igéje, még ha más és más módon van is kifejezve, más-más emberi szavakkal. És mivel Isten a Szeretet, ezért minden Ige szeretet.

Hogyan éljünk tehát ebben a hónapban? Hogyan zárkózzunk fel Krisztushoz, aki „az Egyház egyetlen alapja”? Úgy, hogy szeretünk, ahogy Ő tanított minket. „Szeress, és tégy, amit akarsz” – mondta szent Ágoston, szinte összefoglalva ezzel az evangéliumi élet törvényét. Mert ha szeretünk, nem tévedünk, és egészében teljesítjük Isten akaratát.