Itt a nyár! Testi-lelki pihenésről

Milyen jelentőséget tulajdonítunk általában mi keresztények a testünknek?
VI. Pál megállapítja: „…az emberi test (…) szent. (…) Igen, hiszen az isteni lakozik benne. (…) Az emberi életet Isten elképzelése járja át. Az ember az Ő képmása.
Sőt ennél is többről van szó: amikor a kegyelem megszenteli az embert, teste nem csupán a lélek eszköze és fizikai megnyilvánulása lesz, hanem egyben a Szentlélek titokzatos temploma. (…) Ezzel mintha az emberi test új értelmezése tárulna fel szemünk előtt – folytatja VI. Pál –, amely egyáltalán nem torzítja el a fizikai és biológiai létünkről alkotott képet; sőt, megvilágítja, új vonzerővel tölti el azt. (…) ¹

Ha így tekintünk testünkre, akkor milyen magatartás következik ebből?
Először is szóljunk néhány szót az egészségről.
Korunk társadalmában – ez egyébként a múltban is így volt – az emberek néha túl sokat törődnek testükkel. Sokan például azért, hogy a korszellem szépségideáljának megfeleljenek, helytelen táplálkozási szokásokat vesznek fel, amelyek súlyos betegségekhez vezethetnek.
És hogyan bánunk testünkkel mi, elkötelezett keresztények? Általában egy jellemző hiba figyelhető meg: az aktivizmus, mely mindig lesben áll, még a pihenésre szánt napokon is. Ennek pedig egészségünk látja kárát.
Ha ugyanis nem törődünk kellőképpen testünkkel, akkor megbomlik az egyensúly aközött, amennyit szellemileg, lelkileg elhasználunk, és amennyit testünk regenerálására fordítunk.

Vigasztalhat, de nem szól mentségünkre, hogy gyakran maguk a szentek is – gondolok itt például Loyolai Szent Ignácra – tönkretették egészségüket, bár számukra ez aztán tanulságul szolgált, hogy követőik életét másképp rendezzék be.
Történetünk folyamán ezek a gondolatok gyakran aggodalommal töltöttek el minket is és többször is beszélgettünk arról, hogy a nyaralásnak igazi kikapcsolódásnak kell lennie. Ehhez jól meg kell szervezni a napot, és csupa olyan programmal megtölteni, ami jót tesz az egészségnek, hogy a munkavégzés kísértésébe ne essünk. Feledve szokásos feladatainkat kiránduljunk a hegyekben, fürödjünk a tengerben, tornázzunk vagy evezzünk, játsszunk a szabadban és este az asztal körül; nézzünk meg egy dokumentumfelvételt, vagy egy jó stílusú, szórakoztató filmet…
Mindent rendezetten tehát, elegendő alvással és nem túl kötött napirenddel; tápláló és kielégítő étkezéssel egybekötve.

Fontos, hogy közben élőn tartsuk, és egyre növeljük kapcsolatunkat Istennel, hogy tisztán hallhassuk hangját, amellyel arra kér, hogy vigyázzunk erre a testre, amíg ez az Ő akarata, és készek legyünk átnyújtani Neki, amikor majd elhív.”²

De mindennél jobban segít egészségünk megőrzésében egy nap mint nap betartott, rendezett életvitel. Példaképeink, a szentek is így vélekedtek. A Giuseppini Murialdo Társaság jelenlegi szabályzatában ez áll: „A közösségi élet kiegyensúlyozottságához hozzájárul (…) az a bölcs szervezettség, mely mindenki számára időt biztosít az imára, a munkára, a tanulásra és a kikapcsolódásra.”³

Ez a lehetőségünk nekünk is megvan, mindannyiunknak, ha akarjuk.

[1]    VI. Pál tanításai, I. Tipografia Poliglotta Vaticana. 1963, 141. old.
[2]    Vö. CH. LUBICH: Napló, 1968. 8. 4.
[3]    Regola, Direttorio, 15. Roma, 1984.