Könnyű-e fiatalnak lenni?

„A fiatalság nem annyira az életkor függvénye, mint inkább a lélek és az életmód milyenségéé.” Ezeket a szavakat egy nagyon bölcs ember mondta nekem, az Örmény Egyház feje I. Karekin katholikosz. Akkor már elmúlt 65 éves, felelősségteljes és sok elkötelezettséggel járó küldetéssel bírt egyházában.

„Komoly, felelősségteljes és elkötelezett…”

Ez a három jelző, úgy tűnik, nem igazán felel meg a felnőttek ifjúságról alkotott elképzeléseinek: többnyire komolytalannak, felelőtlennek látjuk őket, akik igyekeznek kibújni a megkötöttségek alól.

Ha az idős pátriárka példájából, energikus és örömteli életviteléből ítélünk, azt kell mondanunk, hogy az öreg pátriárka megőrizte a fiatalságát. Megrögzött optimista volt, a pesszimizmust a keresztény hittel összeegyeztethetetlennek tartotta. Bármit tett, mindent lelkesedéssel, sőt valamiféle fiatalos lendülettel csinált.

Az egyik kedvenc kifejezése az elkötelezettség volt. „A fiatalság elkötelezettséget jelent; Jézus, a megtestesült Isten pedig elkötelezte, eljegyezte magát az emberiséggel” – mondta Őszentsége.

Teljesen idegen volt tőle az a megközelíthetetlenség, ami szinte minden ilyen vagy olyan hatalommal rendelkező vezetőre jellemző. Ami azt a formalizmust illeti, amely a közéletben (főleg az egyházban) számos fontos személyt megkülönböztet, nem bírta elviselni. Nyitott és barátságos volt, könnyen kommunikált mindenkivel.

_{I. Karekin pátriárka}

A világ bármely táján, ahol csak megfordult, rengeteg igazi és odaadó barátra talált, akikre számos elfoglaltsága ellenére mindig talált időt. A barátokkal való kapcsolattartás, beszélgetés különösen fontos volt számára. Az élete valójában sokkal aktívabb, érdekesebb és örömtelibb volt, mint nagyon sok életkora szerint fiatal emberé.

Mikor vagy fiatal? Ha úgy érzed, hogy még minden előtted áll, amikor őszintén hiszed, hogy még sokat tehetsz az életben.

Akkor vagy fiatal, ha nem félsz a nehézségektől, ha készen állsz olyan nehéz feladatokra is, amelyek meghaladják az erődet. Ha meg akarod változtatni a világot és úgy érzed, hogy biztosan sikerülni fog, ha bízol abban, hogy nyomot hagysz magad után ezen a földön. Amikor nem kezdesz el azon gondolkodni, hogy talán már késő még egy idegen nyelvet is megtanulni…

Az úgynevezett felnőtt életben maszkot hordunk, mindannyiunknak be kell tartania a társadalmi etikett szabályait, ami saját, a társadalom által meghatározott szerepünket jelöli ki. Ebben pedig az improvizáció elfogadhatatlan.

Amikor például egy fiatal ügyvéd, aki egész nap a bíróságokat járja, s késő este tér haza, már alig tud állni a lábán, de szégyell leülni a metró mozgólépcsőjére, pedig azt diák korában gyakran megtette. Hátha valaki meglátja a kollégák közül…

Amikor egy fiatal tanár számára kínossá válik, hogy a diákjaival gitározzon az egyetem bejárata előtti parkban, az azt jelenti, hogy már felvette a maszkját: meg van határozva a társadalmi státusza, szerepe. De azt is jelenti, hogy a fiatalság elszállt.

Könnyű fiatalnak lenni? Egy fiatal számára többnyire nem meghatározó mások véleménye, nem befolyásolja annyira a tetteit; nem igazán érdekli, hogy mások – főként a felnőttek – mit gondolnak az öltözködéséről, a hajviseletéről…

Minél inkább sikerül felháborítania a közízlést a viselkedésével, beszédstílusával, annál jobb. A fiatalok szeretik a függetlenséget, a szabadságot. Én mindig csodálkozom, amikor olyan tinédzsereket látok, akiknek egyetlen álma, hogy megvegyenek egy „menő, márkás szerelést”, vagy az okostelefon legújabb modelljét. Szomorú vagyok miattuk: túl korán érkezett el a felnőttségük ideje.

A fiatalok szabadságszeretete abban is megnyilvánulhat, hogy kevésbé ragaszkodnak az anyagi javakhoz, mint a felnőttek. Sokkal könnyebben alkalmazkodnak a változó életkörülményekhez, képesek változtatni szokásaikon, felülvizsgálni álláspontjukat, kritikusak tudnak maradni nem csak másokkal, de önmagukkal szemben is.

A személyiség formálódása rendkívüli és csodálatosan összetett folyamat. Az életnek ebben az egyszerre legszebb és legnehezebb időszakában szükség van nagy eszmékre, merész célokra, nehéz feladatokra. Vajon a világ utánam ugyanaz marad, mint előttem volt?

_{Giovanni atya szolgálat közben}

Egyetlen fiatal lány és fiú sem törődhet bele abba, hogy az életének értelme csak a tanulásban, az álláskeresésben, a házastársválasztásban, a gyerekvállalásban rejlik… Persze ez mind csodálatos, önmagában is, de ahhoz, hogy valami újat adjunk a világnak, többre kell törekednünk.

Szükség van magasztos ideálokra, amelyeket talán az első pillanatban elérhetetlennek tartunk.

De a fiatalok nem szeretik a félmegoldásokat, a mércét magasra állítják.

A jó tanárok tudják, hogy nem csak lehet, hanem kell is követelni a fiataloktól. A fiatal lélek rejtelmeit jól ismerte az egyik legbölcsebb tanár, pontosabban az emberiség történetének legbölcsebb tanítója, aki 2000 évvel ezelőtt élt: a Názáreti Jézus. Figyelemre méltó tanítását három evangéliumi történet is őrzi:

Egy napon egy fiatalember felkereste Jézust tanácsért. Nagyon jómódú és gazdag családból származott, hívő volt, templomba járt, tisztelte szüleit, betartotta a törvény hagyományait és erkölcsi normáit; de ahogy az lenni szokott minden idők és népek fiataljainál, belső elégedetlenség gyötörte.

Feltette magának a kérdést: Mi hiányzik az életemből? Jézus nagyon magasra emelte a mércét: „Menj, add el mindenedet, amid csak van, és add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jöjj, kövess engem, és vedd fel a keresztet.” (Мk 10,21)

Ez a fiatalember azonban nagyon gazdag volt, s nem tudott megválni a gazdagságától. Mind a három evangélista leírja, hogy szomorúan távozott.

Fiatalon én is úgy éreztem, hogy hiányzik valami az életemből. Kinyitottam a Bibliát, pont ezen az oldalon. Ez meghatározta az egész további sorsomat…