Mindig csak előre! – emlékezés Christian Krause evangélikus püspökre

Christian Krause püspök úr halálhíre éppen akkor ért el hozzám, amikor egy Zoom konferenciahíváshoz csatlakoztam a különböző egyházak püspökeivel, akik a Fokoláre Mozgalom barátai. Christian Krause püspök úr maga is sok éven át volt hűséges útitársunk ebben a tapasztalatban. Tudtunk arról, hogy az egészségi állapota megromlott, és sokat imádkoztunk érte, így önként adódott, hogy együtt mondjuk el a Miatyánkot, megköszönve Istennek a köztünk való prófétai és bátorító jelenlétét. Nagy szíve és széles látóköre sokak számára jelentett ajándékot.

„Püspökök színes közössége”

Sok mindent lehetne mondani Christian püspök úrról. A cikk írása közben előttem van egy fénykép, amelyen Vlk prágai bíboros úr (Csehországból), Kriengsak bangkoki bíboros úr (Thaiföldről), Dr. Mor Theophilose Kuriakose, a Szír-malankár Ortodox Egyház főpásztora (Indiából), Christian püspök úr és jómagam (katolikusként Írországból) együtt sétálunk a svédországi Lund belvárosa felé, mindannyian egyházi öltözékünkben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából tartandó ünnepségre a város székesegyházához igyekezve. Az ökumenikus esemény házigazdája a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) volt, és Ferenc pápa is részt vett. Ez volt az első alkalom, hogy a katolikusok és evangélikusok globális szinten együtt emlékeztek meg a reformációról.

A fénykép azt is eszembe juttatta, hogy Christian püspök úr milyen nagy szeretettel nevezte „püspökök színes közösségének” a különböző egyházak püspökeit, akik a Fokoláre Mozgalomhoz kötődtek. Szenvedélyesen hitt a sokféleségben és a sokszínűségben való egység tapasztalatában, amelyet az egység karizmája és lelkisége inspirált, és amelyet a Fokoláre, egy túlnyomórészt laikus mozgalom is hirdet. Színes egyházi öltözékünk jól szimbolizálta a különböző egyházak püspökei által 1982 óta folytatott életpárbeszéd során adott és kapott ajándékok mély gazdagságát – e párbeszédet Klaus Hemmerle püspök és Chiara Lubich kezdeményezte, II. János Pál pápa áldásával.

Történelmi nap

Bár Christian püspök úr már az 1980-as években megismerkedett a Fokoláre Mozgalommal Hemmerle püspök úr révén, az 1999. október 31-i találkozás Chiara Lubich-kal különleges pillanat volt számára. A találkozóra egy olyan esemény kapcsán került sor, amely kétségtelenül kulcsfontossággal bírt az életében: ezen a napon írta alá a Lutheránus Világszövetség nevében a megigazulás tanáról szóló közös nyilatkozatot a római katolikus egyházzal, a németországi Augsburg városában. Az évek során Krause püspök úr többször megosztotta velünk ennek az eseménynek a jelentőségét, hangsúlyozva, hogy milyen fontos volt e dokumentum aláírása a 21. század küszöbén. Gyakran felidézte, hogy éppen ekkor történt azt is, hogy az evangélikus és katolikus mozgalmak és közösségek alapítóinak és vezetőinek egy csoportja összegyűlt a Fokoláre Mozgalom ottmaringi városkájában, hogy elindítsa az „Együtt Európáért” projektet. A Chiara Lubich-kal való találkozás megnyitotta előtte az utat egy olyan ökumenikus tapasztalathoz, amelynek prófétai lehetőségeit és következményeit talán sokunknál mélyebben megértette.

Széles látókör

Amikor 2013-ban püspökké szenteltek, sokkal szorosabb kapcsolatba kerültem Christian püspök úrral a Fokoláre Mozgalom különböző egyházakhoz tartozó püspök barátainak körében. A lundi esemény után többen közülünk havonta online hívásban tartottuk a kapcsolatot. A Christian püspök úrral való találkozás mindig nagyszerű módja volt a látókörünk kiszélesítésének, mert ő szerette a dolgokat nagyobb összefüggésekben látni. Humorérzéke a szeme ragyogásán és kedves mosolyán keresztül is megmutatkozott.

Christian Krause püspök úr szenvedélyesen rajongott az egyházért, az egyház egységéért és az előrehaladás szükségességéért. Számára az élet soha nem az egyhelyben álldogálásról szólt. Ha javítani akarunk a jövőn, késznek kell lennünk felforgatni a jelent! A Fokoláre püspök barátainak körével kapcsolatban Christian püspök úr arra buzdított minket, hogy bővítsük ki a közösségünket, és kötelezzük el magunkat az élő párbeszéd köreinek előmozdítása mellett a globális dél különböző egyházainak püspökeivel. Hihetetlenül boldog volt, amikor 2021 szeptemberében, a covid-járvány közepén sikerült megszerveznünk egy online találkozót a világ 70 egyházának 180 püspöke számára. Csodálatos három napot töltöttünk együtt.

A remény magvai

Nemrégiben meglátogattam püspök urat az idősek otthonában, ahol élete utolsó heteit töltötte. Beszélgetésünkre sokáig emlékezni fogok. Kifejezte a háláját, amiért találkozott a Fokoláre karizmájával, és amiért olyan sok támogatást és barátságot élhetett meg. Mivel az „ébredés” (pietista) hagyományában nevelkedett, a mozgalommal való találkozása összhangban volt személyes meggyőződésével a jámborság, a spiritualitás szükségességéről.

Nem rejtette véka alá az időnként érzett fájdalmát, amiért úgy tapasztalta, hogy a világban veszni látszik az a jövőbe tekintő reményteli látásmód, amely az 1960-as éveket jellemezte, amikor a globális misszió és a béke távlata elérhetőnek tűnt. Ugyanilyen fájdalmas volt számára az is, hogy a katolikus egyházban még mindig nem részesülhettek szentáldozásban a protestánsok.

Elmesélt nekem egy történetet is a kilencvenes évekből, amikor Chiara Lubich nem volt jól. Egy találkozó alkalmával Miloslav Vlk bíboros szólt neki, hogy tartson vele, és röviden telefonáljanak Chiarával. Mivel tényleg szűkre kellett szabni a beszélgetést, Christian püspök egyszerűen megkérdezte Chiarát: „Mondanál nekünk egy mondatot?”. Chiara habozás nélkül válaszolt: „Mindig csak előre!” Christian püspök urat nagyon megérintette ez a gondolat. „Mindig csak előre!” – Innentől Christian püspök úr is mindig ezzel bátorított minket. Amikor a halálra való felkészüléséről beszélt nekem, erős hitről tett tanúbizonyságot, mert tudta, hogy reménykedve kell a jövőbe tekinteni, beleértve a halált is. Megosztotta velem Dietrich Bonhoeffer egyik híres verséből vett imáját, amely inspirálta őt életének eme utolsó időszakában: „A kegyelmi erők által oly csodálatosan megóvva, bizalommal várva, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, tudjuk, hogy Isten velünk van éjjel és reggel, és minden egyes nap ismét köszönt minket”.