Nagyböjti meghívás – járjunk a szinódusi úton!

Az idei nagyböjtben nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Ferenc pápa meghívott bennünket egy szinodális útra, melynek három kulcsszava van: közösség, részvétel és küldetés. Annak az imának a szellemében éljük meg ezt a szinódust, amellyel Jézus esdeklően fordult az Atyához övéiért: „Hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21). Erre kaptunk meghívást: az egységre, a közösségre, a testvériségre, mely annak átérzéséből fakad, hogy Isten egyetlen szeretete ölel át bennünket.

A szent emlékű Congar atya emlékeztetett: „Nem másik Egyházat kell csinálni, másfajta Egyházat kell csinálni” Ez a kihívás áll előttünk! Egy „másfajta Egyház” érdekében, mely nyitott az Isten által sugallni akart újdonságra, buzgóbban és gyakrabban hívjuk a Lelket, és alázatosan kezdjük hallgatni őt, együtt járva, ahogyan ő, a közösség és a küldetés teremtője, kívánja: tanulékonyan és bátran.

Jelen elmélkedésben arra keressük a választ: Hogyan tudjuk Krisztus örömhírét legjobban átadni annak a világnak, amelyben élünk? – Küldve vagyunk, hogy apostolkodjunk! Szeretni Istent és szeretni a felebarátot. Ahhoz, hogy kimutassuk szeretetünket Isten iránt, kölcsönösen szeretnünk kell egymást, ahogyan Ő szeretett minket.

Mindenkit, akivel összetalálkozunk, úgy kell szeretnünk, ahogyan Isten szereti őt.

A természetfeletti szeretet nem tesz különbséget: mindenkit szeret, megkülönböztetés nélkül. Nem enged személyválogatást: őt igen, őt nem. Rokonszenves és ellenszenves, szép, vagy csúnya. Úgy szeretni a másikat, mint önmagamat: ha éhes, én vagyok éhes, ha tanácstalan, én vagyok az… Szükséges, hogy kifejezetten megálljunk, meghallgassuk, együtt érezzünk a testvérrel. Eggyé kell válnunk vele, amíg magunkra nem vesszük fájdalmas terhét… „Sírni a sírókkal, örülni az örvendezőkkel”. Eggyé válni a felebaráttal Jézus iránti szeretetből, teljesen megfeledkezve önmagunkról.

Chiara Lubich ezt is mondja: Ha nem tudsz beszélni velük, látogasd meg őket otthonukban. Menj el valamilyen ürüggyel és a szeretetben mindig teremtsd meg az egységet. Ha nem tudsz semmit sem mondani, vigyél valamit. De cselekedj, mozdulj, ne veszítsd el a kapcsolatot. Isten adta neked azokat az embereket. Aki mellettem van, azt Isten ajándékul teremtette nekem. Engem pedig annak teremtett ajándékul, aki mellettem van.

Apostolkodásunkra jellemző kell, hogy legyen, hogy tanúságot teszünk a kölcsönös szeretetről, az egységről. „Nézzétek, hogy szeretik egymást!”

Jézus iránti szeretetből hagyd, hogy a testvér birtokba vegyen, hagyd, hogy megegyen téged, mert egyfajta Eucharisztia vagy számára. Állj teljesen szolgálatába: Istent szolgálod ezzel, és testvéred hozzád jön majd és szeretni fog téged. És akkor a szeretet, amit a Szentlélek a szívünkbe árasztott, megfertőzi a többieket, és elvezeti őket az Istennel való kapcsolatra.

Ez nem könnyű lecke, igazi nagyböjti gyakorlat, sokszor áldozattal, lemondással jár. Sokszor nehezebb – az adott pillanatban – mint egy nagyböjti jócselekedet, lemondás, imádság…

Küldetés, apostolkodás… a szeretet az, ami ilyenkor kisugárzik.

Nagyböjtben ezen a téren is lépjünk ki komfortzónánkból! Nézzünk körül, ki az, aki tőlünk várja a jó hírt?

Saját templomunkban sok pozitív példa van arra, hogy odalépünk egy-egy ismeretlenhez, megszólítjuk, és elindul vele egy kapcsolat. Persze negatív változat is előfordul. Volt, aki egy éve várta, hogy valaki megszólítsa… Mikor végre ez megtörtént, kapcsolódott közösségünkbe. Munkahelyi, baráti, rokoni együttlétek is alkalmasok a kisugárzásra, apostolkodásra, a „Mester hol lakol? Gyertek, nézzétek meg!” megélésére, megtapasztalására.

Kötetlen programok, kirándulás, házassági felkészítés, az internet (honlapunkon találnak ránk), stb. is segítenek, hogy láthatóvá tegyük Jézus jelenlétét – tanúságtételek által is.

Iskolában, munkahelyen, ahol néhány keresztény együtt dolgozik, és tudatosan figyel a „ketten, hárman összejönnek az én nevemben” igére, megszületik és láthatóvá lesz köztük Jézus és vonzást gyakorol. Erre is vannak szép példák.

A Szentatya azt is akarja a szinódusi úton, hogy nyíljunk meg a Szentlélek indítására, és vállaljuk fel azt a küldetésünket, amely minden megkeresztelt emberé, vagyis felelősségünket az evangéliumért, a misszióért, az egész Egyházért. Így lehetünk aktív részesei az Egyház életének.

Jöjj, Szentlélek! Te, aki új nyelveket támasztasz, és életadó szavakat adsz ajkunkra, óvj meg attól, hogy múzeumegyházzá váljunk, mely tetszetős, de néma, melynek sok múltja, de kevés jövője van! Jöjj közénk, hogy a szinódus megélése során ne engedjük, hogy csalódás uralkodjon el rajtunk, hogy ne vegyük el a prófécia erejét, és ne egyszerűsítsünk mindent meddő vitákra! Jöjj, szeretet Lelke, nyisd meg szívünket a figyelmes hallgatásra! Jöjj, szentség Lelke, újítsd meg Isten hívő szent népét! Jöjj el, teremtő Lélek, újítsd meg a föld színét! Ámen. (Ferenc pápa)