Nem akadt közöttük szűkölködő

Olvasási idő: 2 perc

^{Kép a Chiara Lubich – A szeretet mindent legyőz c. filmből.}  

Az első keresztények életéről ezt olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben: „A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt… Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, és az apostolok lába elé tették. Ebből aztán mindenkinek adtak, kinek-kinek szükségéhez mérten”.

E szentírási szakasz első tanulsága, hogy a szív és a lélek egysége a kölcsönös szeretetből születik. Ennek közvetlen következménye az anyagi javak közössége. Ugyanez történt a mozgalmunkban a felesleg összegyűjtésével előbb a fokolarinák között, majd egész közösségünkben. (…)

Az első jeruzsálemi hívek nagyon intenzíven élték a javak közösségét, annak ellenére, hogy senkire nem volt kötelező.

Úgy látom, hogy a mozgalom tagjai is egyre jobban elsajátítják az első keresztények gondolkodásmódját és nagylelkűségét, és mind teljesebb közösség megvalósítása felé tartanak az anyagiakban, bár senki nem kötelezi őket sem. Már a kezdet kezdetétől voltak, akik arra kaptak meghívást, hogy mindent közösbe tegyenek, míg mások a lehetőségeik szerint adtak. Hinnünk kell, hogy nem utópia visszatérni korszerű módon az első keresztények lelkületéhez. Ez nagyon lényeges, hogy megvalósíthassuk célkitűzésünket: „Legyenek mindnyájan egy.” (vö. Jn 17,21) (…)

A vagyonközösségről szólva világosan kitűnik az Apostolok Cselekedeteinek szövegéből, hogy az első keresztények nem azért váltak meg javaiktól, mert a szegénységet akarták választani, vagyis hogy személyes aszkézist folytassanak. Nem, a vagyonközösség célja az egység volt. Úgy érezték, a szükséglete szerint kell adni mindenkinek, hogy ne szenvedjen hiányt senki. (…) Az idézett szöveg alkalmat ad a következő megfigyelésre:

az első keresztények vagyonközössége rendezett keretek között folyt.

Először is mindent az apostolokhoz vittek, akik a maguk részéről gondoskodtak arról, hogy a javakat a szükségleteknek megfelelően osszák szét. (…) Az első keresztények vagyonközössége révén megvalósult a mindenkire kiterjedő testvériség és egyenlőség. Ezzel bebizonyították, ami az evangéliumban olvasható: „Ti ne hivassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Mt 23,8). Pál apostol is egyértelműen felhív az egyenlőségre, melyet mindig közvetlen kapcsolatba hoz a vagyonközösséggel. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek.” (2Kor 8,13-14).