Aki vezet, nem csak irányít

Politikamentes írás egy politikusról: Jacinda Ardernről. Három éves miniszterelnöksége alatt csak olyan hírekbe botlottam róla, amely emberileg és szakmailag számomra messze kiemelik napjaink politikusai közül.

aki-vezet-nem-csak-iranyit

A koronavírus híreit követve a világon, újra és újra a legpozitívabb kontextusban bukkant fel a neve. Három éves miniszterelnöksége alatt hazájában folyamatosan nő a népszerűsége. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy amiért Ardern újra és újra a látókörömbe kerül, az teljesen független a politikai nézeteitől, így azokkal nem szeretnék foglalkozni, nem releváns az írásom szempontjából.

 

Elsőként a professzionális, és hiteles megnyilvánulásai miatt figyeltem fel rá még megválasztása évében, 2017-ben. Kommunikációs végzettsége miatt is nagyon jól megérteti magát mind a sajtóval, mind az emberekkel.

Közvetlen, nem beszél félre, meghallgatja, amit mondanak neki. A christchurchi terrortámadás és a koronavírus körüli megjelenéseit kivéve általában nyitott, sokszor mosolygós személyisége dominál.

Nagyon jól koncentrál, nehéz eltéríteni a beszélgetés témájától, de ha kell, improvizálni is tud. Például 2020 tavaszán, mikor az interjúja elején földrengés rázta meg az épületet: szólt a riporternek, hogy mi történik, majd körülnézett, nyugodtan közölte, hogy senki nincs veszélyben és reméli, hogy mindenki jól van, és folytatta a beszélgetést.

 

Miniszterelnökként sem rendelte alá a magánéletet a munkának, mindössze második volt a világon, aki hivatalban lévő miniszterelnökként szült gyereket. 2018-ban az ENSZ csúcson is a gyermekével együtt vett részt.

 

Ardern 2019-ben Davosban a Világgazdasági Fórumon 

 

Annyira hiteles személyiség, hogy pusztán a neve (és persze addigi munkássága) elég volt a közvélemény megnyeréséhez: 2017 augusztusában vette át a Munkáspárt vezetését, amely akkor 24%-on állt a közvéleménykutatások szerint, támogatottságát szeptemberben már 46%-ra becsülték, és még abban a hónapban – ugyan egy koalíció részeként, de – megnyerte a választást. A 2019-es christchurchi terrortámadásra adott gyors és szakszerű reakciója (megjelent a helyszínen, személyesen nyilvánított részvétet az áldozatok hozzátartozóinak, figyelemmel kísérte és elismerte a rendőrök és egészségügyi segítők munkáját, és egy hónapon belül a parlamentben egy kivételével minden képviselő szavazatával elfogadtatott egy fegyverkorlátozást jelentősen szigorító törvényt) addigi népszerűségét is növelte.

 

A koronavírus kezelésében is megmutatta, hogy képes vezetni, nem csak irányítani. Gyors és jó döntéseket hozott, az első néhány megbetegedés után két hónapra leállította az országot és személyesen is megszólította az embereket rendszeres tévébeszédekben illetve a közösségi médiában is, felnőttként kezelve őket és megosztva a fontos információkat.

Folyamatosan szem előtt tartotta a vírus emberi és gazdasági hatásait is, valamint jó példával járt elöl.

Például a kezdetektől látványosan betartotta az előírt biztonsági intézkedéseket, amit a világ vezetőinek jó része nem tett meg. Ennek eredményeként a vírus első hullámát jól átvészelő Magyarország eddigi 18.180 esetszámával és 683 halottjával szemben Új-Zélandon mindössze 1.464 megbetegedést okozott és 25 áldozatot követelt a járvány (összehasonlításként Új-Zéland lakossága fele Magyarországénak). A helyreállítás első lépéseként fél évre lemondott a fizetése 20%-áról (kb. 18 millió forint). Mindezek után nem csoda, hogy egy helyi médiavállalat – rendszeres – népszerűségi szavazásán májusban 59,5%-ot ért el, már ez is rekordnak számított, ezt júniusra egy másik cég kutatásában már 65%-ra javította. Azóta a kisvállalkozások koronavírus okozta nehézségei és a választások későbbre tétele miatt kissé alacsonyabbak a népszerűségi rátái, de még mindig 54% körül mozog, így pártja komoly reményekkel nézhet az október 17-i parlamenti választások elébe.

 

 

Saját Instagramja a fiatalabb nemzedék számára is átláthatóvá teszi a működését, személyes háttere és politikai nézetei is nyitottá teszik mások problémái iránt, és egyáltalán nem fél merészen kiállni bizonyos dolgokban, pl. az ujgur muszlimok ügyében Kínának is nekiment. Szembenézett olyan, politikusok által került (vagy eltussolt) témákkal is, mint a kisebbségek kérdése, akiket elődeinél sokkal jobban sikerült megszólítania, vagy a szegénységben felnövő gyerekek, amelynek statisztikáit felvette az állam által kötelezően közzétett számok közé.

 

Mindezek miatt számomra egyike azon kevés politikusnak a világon, akit szívesen állítanék sok más politikus elé követendő példaként.

 

 

Fotó: wikipedia.com (2), wikicelebs.com

Legújabb könyveink: