Boldog születésnapot, Città Nuova!

Olvasási idő: 5 perc

2026-ban lett 70 éves a Città Nuova olasz magazin, a magyar nyelvű Új Város újság, majd Új Város Online magazin előképe, anyalapja, mintája. 1956. júliusában Fiera di Primiero nevű, Dolomitok-beli üdülőhelyen zajlott a Fokoláre nagy nyári összejövetele, a Máriapoli. Chiara Lubich-nak ekkor támadt az ötlete, hogy alapítsanak egy lapot, ami kapcsolatot biztosít a résztvevők között a Máriapoli után is.

Azóta több ezer lapszám és kiadvány jelent meg a Città Nuovánál, ugyanazzal a szemlélettel: a tényekre tekint, az egyetemes testvériség szemszögéből értelmezi az aktuális eseményeket. Kényelmetlen témákról is párbeszédet kezdeményez, közel lép a legkiszolgáltatottabbakhoz, az elfeledettekhez, hidakat épít és az emberiség sebzettségét a béke és a remény hintésével igyekszik gyógyítani az egyesült világ távlatában.

„Nehéz és elkötelezettséget kívánó feladat ez. Az évforduló csak egy állomása annak a közös munkának, amit sok-sok barátunkkal, támogatónkkal, önkéntes terjesztőnkkel, Città Nuova rajongókkal, munkatársakkal és kritikusainkkal együtt végzünk, mert minden építő gondolat gazdagítja a magazin és az online napilap kínálatát” – írják a lap olasz munkatársai.

A Città Nuova mintájára azóta számos nyelven születtek újságok: Neue Stadt, Nouvelle Cité, New City, Livin City, Nové Mesto, Új Város… és még sorolhatnánk.

^{Margaret Karram, a Fokoláre Mozgalom elnöke}

Margaret Karram, a Fokoláre Mozgalom elnöke videóüzenetben fordult a Città Nuova olvasóihoz az évforduló alkalmából. Ennek szövegét publikáljuk most, és kívánunk mi is boldog születésnapot nagy testvérünknek: Isten éltessen Città Nuova!

„A hetvenedik évforduló alkalmából az első szó, amely szívemből fakad, a hála: hála annak a számtalan embernek, akik az évek során nagylelkűen fáradoztak azért, hogy a Città Nuova ennyi év óta él és virul.

^{Szerkesztőség a 60-as években}

Hetven évvel ezelőtt, amikor ezt még senki sem tudta volna elképzelni, megszületett egy újság, egy új hang, amely az évek során emberek ezreinek életére volt hatással: vonzotta, inspirálta őket, és alakította történetüket. Apró magként indult, amely azonban már magában hordozta az egység karizmájának gazdag örökségét, amelyet Isten Chiara Lubich-nak ajándékozott.

Chiara a Città Nuovát „a Mű első Művének” nevezte. Miért? Ezzel kétségtelenül utalt az időbeli elsőségre: 1956 júliusában, a Dolomitokban, Fiera di Primieróban megrendezett Mariapoli idején született meg az újság nulladik száma. Néhány sokszorosított példány volt csupán, szinte kézműves módon készítve. Ezekből az oldalakról azonban már akkor is egy nagy küldetés körvonalai bontakoztak ki.

^{Néhány Citta Nuova címlap az utóbbi időből}

Az „első” szó ugyanakkor azt is jelenti, hogy a Città Nuova volt az első kommunikációs eszköz, amely közvetítette és hirdette annak az evangéliumi tapasztalatnak az újdonságát, amely éppen kibontakozóban volt, valamint az abból születő kultúrát. Nem véletlen, hogy Chiara olyan emberekre bízta a lap vezetését, akikben teljes mértékben megbízott: kezdetben testvérére, Gino Lubichra, majd Igino Giordanira, Spartaco Lucarinire, Guglielmo Bosellire és az őket követő további munkatársakra.

Don Pasquale Foresivel együtt Chiara jelölte ki az újság irányvonalát. A folyóirat első számát bemutató írásában megfogalmazta annak célját: egyszerűen és közvetlenül megosztani a kibontakozó élet tapasztalatát; eljuttatni annak gyümölcseit mindenkihez, Olaszországban és külföldön egyaránt; párbeszédet kezdeményezni az egyházzal és a civil társadalommal.

Ő maga is számos vezércikket írt: a toll vált a hangjává, olyan eszközzé, amelyen keresztül különböző területekkel – például a gazdasággal, a politikával, az ökumenizmussal és sok más kérdéssel – kapcsolatos felismeréseit és új inspirációit mindenki számára érthető stílusban kifejthette.

^{Gino és Chiara Lubich a Citta Nuova szerkesztőségében}

A Città Nuova hűséges olvasóinak köszönhetően terjedt el, akik rokonaiknak, barátaiknak, plébániáknak és civil intézményeknek ajánlották, miközben a lap számára nélkülözhetetlen anyagi támogatást is biztosították. Azokból a hatásokból pedig, amelyeket az újság kiváltott az olvasókban, világosan láthatóvá vált, hogy hatóköre túlmutat a Fokoláre Mozgalom határain.

1959-ben Chiara prófétai szavakat írt:

„Az újság szeretné összegyűjteni és bemutatni az egység felé mutató eseményeket és kezdeményezéseket, amelyek ma szerte a földön sarjadnak, hogy az egyik testvér java mindenki közös javává, a közös jó pedig minden egyes ember javává váljon.”

Hetven év telt el, jelentős eredményekben gazdag időszak, amelyből azonban a nehézségek sem hiányoztak, és ezek közül néhány ma is fennáll. Gondolok egyrészt a gazdasági nehézségekre, másrészt az új médiumok jelentette kihívásokra, amelyek folyamatosan arra ösztönöznek bennünket, hogy keressük az napjainkhoz illő új nyelvezetét és módjait annak, hogyan adhatjuk tovább az egység fényét, a különböző emberek és kultúrák közötti párbeszéd, valamint a közjó felé való fáradhatatlan törekvés igényét.

^{Könyvek a Citta Nuova webshopjában}

E kultúra közvetítésére szolgáló eszköz nélkül nem valósulhat meg változás. A világról való kritikus gondolkodás nélkül nem építhetünk olyan közösséget, amely közös értéken és célokon nyugszik.

Ma pedig, korunk félelmetes fenyegetéseivel szembesülve – háború, megosztottság, környezeti válság, gyakran kizsákmányolásra épülő gazdaság, valamint a mesterséges intelligencia által felvetett etikai kihívások –, a Città Nuova továbbra is, újra és újra a párbeszédet mellett dönt:

• a békét választja, mint fáradságos, de nélkülözhetetlen keresést;
• úgy dönt, hogy hisz abban: minden találkozás, minden gondolat és minden szó hozzájárulhat ahhoz, hogy megváltoztassuk a világ menetét.

A Città Nuova mindezt azért teszi, mert a Fokoláre Mozgalom eszköze. Chiara a következőképpen írja le:

„Az újságnak a Fokoláre Mozgalom kifejeződésének kell lennie, újságírói formában. Ez azonban időhöz kötött, az adott pillanathoz kapcsolódik, tehát nem örök érvényű; a mindennapokhoz tartozik, vagyis a mához szól, nem minden időkre; részleges, nem foglalja magában a maga teljességében a mozgalmat – ahogyan az Általános Szabályzatban Mária Műve (a Fokoláre Mozgalom hivatalos elnevezése) teljessége jelenik meg –, hanem bizonyos eseményekkel foglalkozik. Mégis, mindezek ellenére, a Mű kifejeződésének kell lennie, a Mozgalmat kell kifejeznie.”

Adjunk tehát hálát Istennek ezért a hetven évért!

Adja Isten, hogy a Città Nuova továbbra is bátran felvállalja hivatását, hogy az újság áttetszően tiszta hangjával mindenki számára kultúrát, kapcsolatokat és jövőt teremtsen. Legyenek az elkövetkező évek még gazdagabbak az egység, a béke és a remény ajándékaiban.

Boldog születésnapot Città Nuova!