Mindannyiunk pápája – könyvajánló a Reményhez

Olvasási idő: 3 perc

A könyv szembetűnő vonása, hogy olyan benyomást tesz az olvasóra, mint aki egy barátja élettörténetét kíséri figyelemmel, telis tele személyes történetekkel, humorral, játékossággal, az életében megtapasztalt nehézségek, tragédiák kendőzetlen feltárásával, s mintegy mellékesen jut eszünkbe, hogy egy pápa életrajzi könyvét olvassuk. Hasonlóan személyes, az intim szférán átlépő, az emberek közötti testvériségre emlékeztető hangvételt én utoljára XXIII. János pápa naplójában tapasztaltam.

„És hogy őszinte legyek, az, hogy elmenjek pizzát enni, azon apró dolgok egyike, amik a legjobban hiányoznak. Bíborosként mindig is rengeteget sétáltam és metróztam.”

„Utoljára majdnem ötven éve, 1975-ben nyaraltam, a jezsuita közösséggel. Ennek ellenére akkor és most is ritmust váltok, ha szabadságon vagyok. Év közben többnyire öt órakor kelek, a szabadság alatt kicsit többet alszom; még többet imádkozom; azt olvasom, amit szeretnék; zenét hallgatok…”

„Ferenc pápa, miközben körberajongják,/a radikálisoknak túl kevés, a konzervatívaknak túl sok,/mindig csak a gond van vele, mindig eleven, nem lehet/beskatulyázni” – írta Lackfi János költő A sajtóérzékeny pápa-paradigma című versében, s aligha adhatnánk pontosabb leírást a pápa megítéléséről, személyéről, cselekedeteiről kialakult, egymásnak ellentmondó véleményekről.

A könyvben feltárul a családja múltja, küzdelme, hogy a felmenőinek milyen volt olasz bevándorlókként Dél-Amerikába kerülnie, hogyan nézett ki az ottani élet, majd a csatlakozás a jezsuita rendhez, a 20. század második felében történt tragédiáik, például hogy az argentin diktatúra milyen kihívások elé állította Bergogliót.

A Reményben olvashatunk szegénynegyedekről, Pepe atyáról, menekültekről, a pápa irodalmi műveltségéről, tájékozottságáról, barátságokról, fociról, véletlenekről, prostituáltakról, a gondviselés irgalmáról, váratlan találkozásokról: ezek a térben-időben sodródó apró-cseprő mozaikdarabok, életesemények, életszereplők tesznek ki egy teljes embert, adtak a katolikusoknak egy olyan Jézus tanítását komolyan vevő egyházi vezetőt, mint amilyen Ferenc pápa volt.

A könyvben többször kifejezi az aggodalmát az emberiséget fenyegető veszélyek miatt, nyíltan, hanyagolja a szépítést, óvatoskodást. „Még mindig annyi atomfegyver van a világon, hogy évente négyszer robbanthatnánk, és annyi vegyi fegyver, hogy ötezerszer ki lehetne irtani velük a világ teljes lakosságát. A fegyverek pedig nemcsak a halál hírnökei, hanem az igazságtalanság fokmérői is egyben. Márpedig az igazságtalanság a szegénység perverz gyökere.”

A könyv utolsó lapjai felé olvassuk: „Mindaddig, amíg egy gyermek tekintetében és a jó végtelen lehetőségeiben megvilágosodunk, amíg beengedjük szívünkbe az irgalmat, minden lehetséges.” Az a leghihetetlenebb, hogy Ferenc pápa a borzalmak, az emberiség életében nap mint nap bekövetkező, végbemenő igazságtalanságok tudatában beszélt a reményről, az élet örömeiről és derűjéről. Mint a Szent Pál apostol emlegette szeretet, az öröm és a derű nála soha nem fogyott el.

Amikor meghalt, a hazai és a világsajtó egyöntetűen elismerően nyilatkozott róla, aki életével és munkásságával feladta a leckét a fogyasztásra és a dolgok állandó birtokbavételének vágyára berendezkedett korunknak. Halálakor javában tartott az orosz–ukrán háború, az izraeli–palesztin konfliktus, hogy kettőt említsünk meg a világban zajló, ártatlanok tömegeinek életébe kerülő fegyveres összecsapások közül, hátrahagyott szellemi-lelki öröksége irányt mutathat, megtanít(hat) élni a békétlenség(ek) időszakában.

„Ferenc pápa tanítását mindig a szegények evangéliumaként vagy a periféria teológiájaként foglaltam össze, azonban rá kellett döbbennem, hogy az egész jóval mélyebbre vezet, hiszen a szegényekkel való találkozás periféria tapasztalata a Jézus-esemény, a szív-esemény kijegecesedési pontjai” – írta a Reményről Gájer László atya az októberi Vigiliában.

A könyvet bátran ajánljuk bárkinek, aki elcsüggedt, kétségbe esett vagy belefásult a hétköznapokba.

A Remény tökéletes feltöltődést, fejlődést kínál, egyben biztat, ne térjünk le a Jézus Krisztus kijelölte, helyesnek tartott útról, elhiggyük, marad hely egy egyre durvább világban a reménynek.

Ferenc pápa: Remény – önéletrajz

Kossuth Kiadó, 2025