Minden ragyog: a Todo Brillo története

Kik azok a legszegényebbek, akikért elkötelezhetem magam?

Asunción egyik városszéli, végeláthatatlan lakónegyedében járunk. A Todo Brillo [ejtsd: tódo bríjjo] modern épülete, a vöröstégla, a fém és üveg együttese éles ellentétben áll a környék szerény kis házainak régimódi építészetével. Az épület előtt több Todo Brillo logós, sötétkék kisbusz parkol. A nagy bejárati önműködő kapu egyfolytában ki-becsukódik. Autók érkeznek és indulnak, egyenruhások férfiak töltik fel az aznapi szállítmányokat, és szintén sötétkék ruhás nők jönnek ki-be az épület üvegajtaján.

_{A Todo Brillo főépülete, Asunción, Paraguay}

A Todo Brillo története először is egy nagyszerű asszony története. Első pillantásra nyilvánvaló, hogy Maria-Elena Gonzalez erős személyiség. 1993-ban egy nagy paraguayi bank vezetője volt. Pszichológusi és vezetési(menedzsment) képzettsége és még inkább energiája, elhatározottsága és kapcsolati képességei segítették, hogy egyre feljebb lépjen a ranglétrán, és felelős pozíciókba kerüljön. Karrierje, bár fontos számára, és jó életszínvonalat biztosít neki, nem akadályozza meg őt abban, hogy négy gyermekének szentelje magát, akiket válása óta egyedül nevel.

Amikor először hall a Közösségi Gazdaságról, rögtön érzi, hogy neki is lépnie kell. De hogyan álljon neki? Szegénységből nincs hiány ebben az egyik legszegényebb dél-amerikai országban. Kik azok, akikért ő tehetne valamit? Ekkor felvillan előtte egy kép: látja magát, ahogy bankigazgatói irodájában a papírkosárba dobja azoknak a jelentkezőknek az életrajzát, akiknek nincs szakképzettségük. Értük kell tehát tennie: azokért, akik a papírkosárban végzik, mint hulladék, mert nincs végzettségük! Körülnéz és észreveszi a takarítónőket az irodájában…

Így mesél erről: „Láttam ezeket a nagyon alulfizetett, segítség nélkül hagyott, munkájukat rosszul végző takarítókat. Mindig csak panaszkodtak… Elkezdtem őket hallgatni, figyeltem, hogyan dolgoznak. És arra gondoltam, hogy ezt én is csinálhatnám, de másképp… Képzést nyújtva nekik, időben fizetve a munkáért, megértve őket és a szükségleteiket…”

A terv immár világos: ipari takarítással foglalkozó céget alapít, hogy méltó munkát adhasson ezeknek a nőknek. Mert – és ez meggyőződése – a jól végzett munka elősegíti a méltóságot. Így fogalmaz: „Minden ember születésekor kap egy adag tehetséget, ajándékot, készséget. Mindenkinek a lehető legjobban kell ezeket kiaknázni.

A termelékenység az ember tökéletesedésének egy eszköze, mert olyan, mint egy ajtó, amely kinyílik minden dolgozó előtt, ami segít személyiségének fejlődésében, élete kiteljesedésében, és közelebb hozza a célt, amiért a világra jött.”

Ez a terv azonban nehezen illik a nyers valóságba. Negyvenes éveiben járva, négy gyermek eltartásának gondjával egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy felmondjon a bankban. Maria-Elena ezért úgy dönt, kettős fronton vív harcot: megőrzi bankigazgatói állását, és aztán minden este elmegy első klienséhez, egy ismerős hitelintézethez, hogy takarítson. Gyakran magával viszi két idősebb fiát, akik 11 és 14 évesek, hogy segítsenek neki.

Ez a tény, hogy Maria-Elena és fiai úgy kezdték, hogy saját maguk végezték a takarítást, nagy szerepet játszik a Todo Brillo identitásában. „Ő és a gyerekei alulról kezdték, hogy valami igazán nagyot hozzanak létre, tudják, mi történik velünk. Maria-Elena nagyon alázatos, igazán szerény” – kommentálja egy alkalmazott.

A család kitartása pár hónap alatt gyümölcsöt hoz. Tapasztalatának és kapcsolati tőkéjének hála, Maria-Elena egyre újabb megbízásokat kap a banki és pénzügyi szektorból, és így a fiatal vállalat rendszeres bevétele nőni kezd. Egy évvel később, 1994-ben a Todo Brillo felveszi első alkalmazottját, aki több mint egy évtizeden át hűséges marad a céghez. A cél ezentúl a növekedés, hogy minél több hátrányos helyzetű embernek tudjanak munkát biztosítani. Hogy ez a cél soha ne halványuljon el, Maria-Elena egy különös hagyományt vezet be: minden fizetésnap ünnep. Maria-Elena büszkén jelenti be minden hónap utolsó napján munkatársainak, hogy hány embernek ad fizetést, és szívből megköszöni nekik ezt a közös sikert. Amikor 2019 márciusában ott jártam, éppen 897-en voltak, egy évvel később átlépték a bűvös 1000-es számot.

A vállalat, a kliensek, a munka… mindez csak ürügy, hogy munkahelyeket teremtsen és lehetővé tegye a legrászorultabbaknak, hogy méltó munkával keressék meg kenyerüket.

A Todo Brillo társadalmi vetülete sem mellékes. A társadalmi felelősségvállalás politikája, amit ez a cég folytat, és ami országos szinten a legjobbak között van, egy összetett nemzeti és versenytársi kontextusban értelmezendő, mely gyakran ellenséges ezekkel a törekvésekkel szemben. Nézzük, hogyan néznek ezzel szembe.

Paraguayban csak a teljes állásban foglalkoztatottak után kötelező egészségügyi és nyugdíjjárulékot fizetni. A teljes állás 48 óra hetente. Ezért nagyon sok vállalat inkább félállásban dolgoztat és nem fizet járulékot: tömegek vannak kizárva az ellátásból. A Todo Brillo a részmunkaidősök után is befizeti a teljes járulékot, mintha teljes állásban dolgoznának.

Kik dolgoznak a Todo Brillónál?

A vállat alkalmazottainak nagy része nő. Ez igaz a vezetésre és a fizikai munkára is. Ez két okból van így: elsősorban azért, mert a takarítás mint munka sok férfi számára visszataszító ebben az országban, amit általában nagyon szexistaként jellemeznek. De azért is van így, mert ezek a nők legtöbbször anyák, és a Todo Brillo előnyben részesíti az anyákat a felvételnél. Az alkalmazottaknak nagy százaléka nagycsaládos (a cégnél az átlagos gyermekszám három, úgy, hogy számos még hajadon, egyetemista is dolgozik köztük), és ezek a nők gyakran egyedül tartják el a gyerekeiket egy válás vagy családi erőszak következtében. Hogyan dolgozhatnának így heti 48 órát, amit a munka törvénykönyve előír, úgy, hogy még erre rájön az utazással töltött idő, valamint a gyerekek ellátásából fakadó hiányzások pótlása? Ezek a körülmények és az, hogy a nők általában alacsonyabb végzettséggel rendelkeznek ebben az országban, bizonytalanná teszik számukra a munkavállalást és gyakrabban válnak a rejtett feketemunka áldozatává.

_{A cég a sokféle takarítási munka mellett jótékonysági ügyeket is szolgál: itt pataktakarítás folyik éppen}

A Todo Brillo másodlagos munkaerőforrását az egyetemisták jelentik. Paraguayban ugyanis egyetemi tanulmányokat folytatni sokak számára ma is nagyon nehézkes, már-már lehetetlen. Gyakran találkozni dolgozó harmincas fiatalokkal, akik még mindig nem végeztek. Nagyon kevés államilag finanszírozott (szinte) ingyenes képzési helyet hirdetnek meg. Sok egyetemista egyik évben dolgozik, hogy pénzt gyűjtsön, aztán egy évet elvégez az egyetemen, mert nehéz egy teljes állást összeegyeztetni az egyetemi órákkal. Emiatt ők is a feketemunka célpontjaivá válnak. A Todo Brillo épületeiben az adminisztráción dolgozók mintegy fele jelenleg is egyetemi tanulmányokat folytat. Természetesen mindannyian be vannak jelentve.

A Todo Brillo saját alkalmazottai segítségével toborozza a munkavállalókat, mert ők kérik, hogy ismerőseik is munkát kaphassanak a vállalatnál. Szinte minden alkalmazott az édesanyján, testvérein, nagybátyján vagy egy szomszédján keresztül került be a céghez, olyannyira, hogy egyes környékeket az alkalmazottak nevetve „Todo Brillo kerületnek” hívnak. Ez a toborzási mód elősegíti, hogy az új munkatársakkal is azonnal bizalmi viszony alakuljon ki, és hogy jobban megismerjék a helyzetüket és jobban tudják őket segíteni a családi nehézségeikben. Abban is segít, hogy az újak is felelősséggel végezzék a munkájukat, mert a munkán kívüli kapcsolatok segítik őket, hogy kitartsanak a nehézségek ellenére.

Annak ellenére, hogy a Todo Brillo toborzási politikája szociális jellegű, azért biztosítani kell, hogy hosszútávon megtérüljön minden egyes munkatárs alkalmazása. Márpedig sajnos ez nem minden esetben lesz így.

„Azokat választjuk, akiknek szükségük van a munkára, de csak azokat, akik erre válaszolni is tudnak. Nem mindenki képes betartani az időpontokat, nem mindenki képes mindennap megjelenni a munkahelyen. Vannak, akik erre érzelmileg képtelenek, csak a családjuk tudná megadni nekik ezt az erőt.

A család támogatása már iskoláskortól kezdve: ez a legszükségesebb ahhoz, hogy valaki képes legyen dolgozni.”

Ahhoz, hogy a rendszer működjön, szükséges, hogy az alkalmazottak rendesen végezzék a munkájukat. Márpedig ez a munka nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Céges ügyfeleknél dolgozni azt jelenti, hogy mindig ahhoz a céghez kell alkalmazkodni, amelynek éppen a helyiségeit takarítják. Nagyon különböző környezetekben kell helyt állni, egyszer banki ügyfeleknél, máskor kamionokat kell takarítani, megint máskor üzemi gépsorok környezetét. Tudni kell láthatatlannak maradni, és mindenhol úgy dolgozni, hogy ne zavarják a munkát, tiszteletben kell tartani a különböző szokásokat, néha rá kell kérdezni, hogy mikor a legalkalmasabb zajt kelteni, vagy eltorlaszolni egy átjárót. Ez nem megy automatikusan a teljesen képzetlen és nagy szegénységből érkező munkavállalóknak. Hogy éri el mégis a cég?

Hogyan lehet megtartani a munkaerőt?

A Todo Brillo csak a munkakeresők szükségletei és dolgozni vágyása alapján válogatja meg a munkatársakat. Mivel azonban a legtöbbjüknek nincs se képzettsége, se munkatapasztalata, semmi nem segít előrejelezni, hogy az újonnan felvettek képesek lesznek-e helyt állni. A Todo Brillo logikája tehát nem az, hogy kiválogatja azokat, akik képesek elvégezni a munkát, hanem az, hogy megteremti azokat a feltételeket, amelyekben képessé válnak erre, arra fogadva, hogy ha jól kísérik őket, akkor ezt valóban el is érik. Persze megvan a rizikója, hogy mégsem így lesz.

Tudni kell, hogy Paraguayban, ahol a lakosság negyede él a szegénységi küszöb alatt, ha egy alkalmazott nem tud dolgozni menni például egészségi problémák miatt vagy mert párkapcsolati erőszakban él, akkor azonnal elveszti az állását. Nincs is értelme, hogy a hiányzás után még egyszer megjelenjenek, hacsak nem bíznak nagyon a munkaadó jóindulatában.

A Todo Brillo ezért nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megértesse a dolgozóikkal, hogy nem fogja őket cserben hagyni amennyiben ők sem adják fel és beszámolnak nehézségeikről a HR osztálynak, akik kreatívan igyekeznek mindenkinek segíteni.

Ezért a hiányzásokat nagyon szigorúan kezelik. Havi három hiányzás megengedett abban az esetben, ha a munkavállalók lehetőleg előre vagy minél hamarabb jelzik azt, és ha lehet, személyesen adnak magyarázatot, hogy létrejöhessen a párbeszéd a cég és a munkavállaló között. Minden hiányzás figyelmes, emberséges, de szigorú elbánást von maga után.

Ha például egy ügyfél panaszkodik valamelyik munkavállalóra és kéri, hogy mást küldjenek helyette takarítani, Maria-Elena személyesen hívja fel az alkalmazottat, jár utána a helyzetének, a jóindulatának és igyekszik megoldást találni a problémáira.

Mindezek ellenére látszott, hogy szükség van egyfajta próbaidőre és képzésre, ezért bevezették, hogy az új munkavállalók az első hetekben a Todo Brillo saját irodaépületének takarításán dolgoznak, és ha ott helyt állnak, akkor kerülnek ügyfelekhez. A Todo Brillo székhelyén dolgozó irodai alkalmazottak elfogadóak, tudják, hogy segíteniük kell az új munkavállalók beilleszkedését.

Sok más kreatív ötlettel és főleg az egyes munkavállalók iránti személyes odafigyeléssel érte el a cég, hogy mára több városban több mint 800 alkalmazottal sikeresen működnek és ugyanennyi családnak nyújtanak ezáltal biztos megélhetést, esetenként továbbtanulási és kiemelkedési lehetőséget. A Közösségi Gazdaság szellemisége a cég vezetésében és a személyzeti politikájában is termékeny gondolatok inspirálója volt.

A Todo Brillo cégről, és három másik, a Közösségi Gazdaság elvén működő cégről Anouk Grevin francia közgazdász készített helyszíni, mélyre hatoló tanulmányokat, melyeket kötetbe rendezve társkiadónk, a Nouvelle Cité jelentetett meg „Enquete sur la culture du don en entreprise” (Az adás kultúrája a vállalatokban) címmel. Cikkünk a Todo Brillóról szóló rész összefoglaló kivonata.