Legjobban őrzött titok: az értékalapú gazdaság – nagyinterjú Baritz Sarolta Laurával

Fiatal nővér nyitott ajtót épp felújítás alatt lévő otthonukban, a budakeszi domonkos rendházban, bevezetett az olvasóba, ahol pár perc múlva már Laura nővérrel beszélgettünk. Egyszerűsége, közvetlensége segített feloldani megilletődöttségemet és a gazdasági téma miatti lámpalázamat. Szívesen hallgattam pontos logikával felépített mondatait, melyekből hol a lelkesedés csengett ki, hogy kedvenc témáiról beszélhet, hol az előadó tanár rutinja. Nemegyszer kérte, hogy a kérdésemre válaszolás előtt még befejezhesse ez előző gondolatmenetet.

Most, a jelenben hogy látod, mi terelt a gazdasági pálya felé? Kapcsolódik-e ehhez a később megérlelt domonkos szerzetesi hivatásod?

Nem olyan könnyű a válasz, a mostani életemről visszatekintve áll ez össze egésszé. Reál beállítottságú voltam amellett, hogy a humán tárgyak is érdekeltek. Édesapám gépészmérnök volt, és matekosnak nevelt, az operában, míg ment az opera, matekpéldákat oldottunk meg, és a presszóban 25-tel tanított szorozni. 16 éves koromban egy családi beszélgetés után úgy gondoltuk, hogy a műszaki egyetemre megyek tovább. El is kezdtem járni az előkészítőkre, de rájöttem, hogy a fizika nem tetszik. A következő lépés tehát a közgazdasági egyetem volt, ahol a matematikán kívül a másik felvételi tárgy a történelem volt, amit szintén nagyon szerettem.

Tehát nem a gazdaság miatt, hanem a felvételi tantárgyak miatt kezdted el.

A felvételi tantárgyak arra mutattak, hogy van azért ebben valami humán is, nemcsak kőkemény matematika.

A humánt inkább anyukádtól hoztad?

Igen, anyukám művész volt, énektanár. Gyönyörűen zongorázott, tőle örököltem a zene iránti hajlamomat meg a zongorázást. És ebből az összetételből jött ki a közgazdasági egyetem. A gazdaságba már úgy szerettem bele, mint amit most képviselek: mint az emberközpontú gazdaság. Ez szintén a humánumnak és a reál beállítottságnak a keveréke. De mielőtt ide elértem, elvégeztem a külkereskedelmi szakot, és külkereskedő, egy üzletkötő lett belőlem. Nyüzsgő életet éltem, adtam-vettem, utaztam sokat, a Pepsi Cola cégnél dolgoztam, ami nagyon tetszett.

Az utazásokban és az üzleti partnereimben is mindig az emberek voltak a fontosak.

A domonkos rendbe lépésemet ez egyáltalán nem befolyásolta, ott Jézus Krisztus volt a főszereplő. És aztán itt a rendben kaptam vissza a közgazdaságtant, egy angol domonkos testvérem, a közismert Helen Alford révén. Sokat dolgoztunk együtt és sok mindenben segített. Ő mutatott rá, hogy a filozófia, a teológia és a közgazdaságtan szervesen összefüggnek egymással, és amikor ezt nem hittem el, elvitt egy konferenciára Bilbaóba. Ott bukkantam rá az egyház társadalmi tanítására és az arra felépített közgazdaságtani szemléletre, logikára. Hát így indult el tulajdonképpen az a közgazdasági tevékenység, amit most folytatok, lassan húsz éve.

A klasszikus gazdaságelmélet megfogalmazójaként mások Adam Smithre szoktak  hivatkozni, míg te előszeretettel beszélsz Genovesiről. Mi a különbség közöttük?

Nagyon örülök, hogy legalább ismered Antonio Genovesit, és hogy beszélhetek erről. Smith és Genovesi két különböző gazdasági paradigmának az atyja.

Adam Smith alapozta meg az utilitarista, a haszonelvű közgazdaságtant. Azért nem ennyire fekete-fehér a történet, hiszen vannak erényetikai gondolatai is, melyeket Az erkölcsi érzelmek elmélete című műben fejt ki. Ebben még teljesen az erényetika alapján áll. És a közgazdász társadalom által alapműnek tartott A nemzetek gazdagsága című művében is vannak erényetikai foltok. De azért a profit maximalizálásról, az önérdek követésről beszélve azt fektette le, amit ma egy klasszikus-neoklasszikus közgazdász alapnak tart.

Ehhez képest Antonio Genovesi egy egész más paradigmát képvisel, az erényetikai közgazdaságtant, ahogy én nevezem Helen Alforddal és mindazokkal a közgazdászokkal együtt, akik az egyház társadalmi tanítását alapul veszik. Már Arisztotelésznél is megmutatkozik ez a fajta közgazdaságtan, amit ő oeconomiának hív. Nála a gazdaság igazából szükséglet-kielégítés és a szűkös erőforrások allokálása, használati értékben gondolkodik. Tehát amikor a háznépe szükségletei kielégülnek, akkor vége egy gazdasági periódusnak, és indul egy új. Ez pedig nem egy végtelen gazdasági folyamat, és

nem a profitra, hanem az értékre koncentrál, valamilyen értéket akar létrehozni, és ebben az ívben a profit egy eszköz.

Vagyis nem löki ki a profitot, mint egy ördögtől való és elvetendő gazdasági mozzanatot, hanem egy szükséges és igenis jó eszköznek tartja, de eszköznek, ahol az érték létrehozása a cél. Genovesi még abban alkot nagyot, hogy míg az Adam Smith-i és általában a neoklasszikus, klasszikus vonal az embert eszköznek tekinti, tehát úgy beszélünk róla, mint fogyasztó vagy mint emberi erőforrás, addig Genovesi azt mondja, hogy az ember, méghozzá az erényes ember a közgazdaság alapja. És a közgazdaság célja nem a profit maximalizálása, hanem a közjóllét létrehozása, amit ma közjónak szoktunk nevezni.

Jól hallom, nem jólét, hanem jóllét?

Két „l”-es jóllét. Egy kortárs szerzőpáros, Luigino Bruni és Stefano Zamagni műveikben jólléti javaknak nevezik a nem anyagi javakat. Hisz nem csak az anyagi javak alapozzák meg az emberi boldogságot, hanem ezek az immateriális javak is.

Az értékszemléletű gazdaságtanban mit jelent a boldogság?

A haszonelvű közgazdaságtan a hedonizmus talaján áll, ahol egy kellemes dolog elérése az ember célja. Epikurosz is nagyjából ezt a logikát definiálta: „Seek pleasure, avoid pain”, vagyis keresd a kellemes dolgokat, s kerüld el a szenvedést. Az erényetikai megközelítésben – és Aquinói Szent Tamás fogalmazza ezt meg – a kellemes nem cél, hanem kísérőjelenség. Az erkölcsi jót kísérheti ez a kellemes érzés.

Jót tenni jó, a vak nénit átkísérni az úton boldogsággal tölthet el, de nem azért kísértem át, hogy jól érzésem legyen, hanem azért, mert ez egy erkölcsi jótett.

Genovesi az arisztotelészi boldogságfogalmat követi: Arisztotelésznél a boldogság az emberi kiteljesedést jelenti. Azt, hogy kitűzök magam elé egy nemes célt, pl. család felnevelését, munka elvégzését, alkotást stb., és amíg ezt a cél elérem, addig egyre nemesebb, egyre értékesebb, egyre erényesebb leszek. És ez a kiteljesedési folyamat adja meg az én boldogságomat. Ez egy egészen más logika. Ezen túl még az emberi kapcsolatok és a lelki élet adja meg a boldogságomat.

A közjó nem más, mint az emberi kiteljesedés mind egyéni, mind közösségi szinten. És ha ezt a fajta kiteljesedést értjük közjó alatt, akkor egy államnak óriási feladata van, mert nem csak az anyagi javakat kell biztosítania.

Az egyéni és közösségi kiteljesedésben nincs hierarchia: egyénileg is ki kell teljesedjek, ugyanakkor a közösség együtt is kiteljesedik. Tehát ha az állam a közjót szeretné megteremteni, akkor egyrészt erősíteni kell a gazdaságot, az anyagi javak szféráját, de ehhez szervesen hozzá kell kapcsolni a kultúra, a médiapolitika, valláspolitika, az oktatás ügyeit. Holisztikusan kell gondolkodni, mert ezek mind összefüggnek, és nem a gazdaság a kizárólagosan fontos, bár alap, ugyanakkor egyben szolgálója, szegmense az emberi kiteljesedésnek. Így kell rá tekintenünk. Nem a GDP, a bruttó hazai termék a legfontosabb mutató, hanem például léteznek országonkénti boldogságmutatók is, abban nem a legmagasabb GDP-jű ország vezet, hanem Costa Rica és Vietnám, tehát a fejlődő országok, ahol valami miatt az emberi kapcsolatok nagyon jók, a környezettel való kapcsolat nagyon jó, és ott valami miatt boldogabbak az emberek, mint Amerikában.

II. János Pál pápa írta, hogy korunk problémája az, hogy a technológiai fejlődéshez nem párosul hasonló ütemű emberi, etikai felemelkedés. Ez lehet az egyik ok?

Inkább azt gondolom, hogy a szemlélettel van baj, mert az eredeti és a keresztény megközelítés eltorzult. Mert a végső cél az Istennel való kapcsolat, az örök életbe való eljutás, és ezeken kívül a legmagasabb minőség az erkölcsi értékek, és az ember a cél, ami sokkal értékesebb, mint a technológia vagy a robotok. A robot egy eszköz, az ember találta ki, az algoritmusait ő írja. „Művelje és őrizze” – ezt mondta Isten a Teremtés könyvének második fejezetében. Az ember művelésére van bízva az összes anyagi jószág és a teremtett javak. Éppen ezért, mikor arról beszélnek, hogy olyan intelligens a robot, és saját algoritmust ki tud találni, és teljesen önálló életet tud élni, azt mondom, hogy ő még mindig egy eszköz az ember kezében, aki ki tudta találni. Tehát a szemlélettel van probléma, és a szemléletet kell frissíteni, hogy helyükre kerüljenek a technológiák.

Nagyon tetszik nekem az írásaidat olvasva a belőlük áradó optimizmus, mely az emberben lakó jóra apellál. Mire alapozod ezt a meggyőződésed?

Azért van egy jó hírem! Ez a természettörvény, amit már a sztoikusok is leírtak, de Aquinói Szent Tamást fogalmazta meg. Ez egy hosszadalmasabb tétele, melynek első része szerint az emberben van négy alapvető hajlam, és az első a jóra való hajlam, ami arra késztet, hogy „Tedd a jót és kerüld a rosszat!”. Tehát az ember alapvetően a jóra van megteremtve, eredendően a jót hordozza magában. A második a társas életre való hajlam, aztán az igazságra való hajlam, végül az élet fenntartására és az utódnemzésre való hajlam. Azt, hogy ilyen az ember, a doktorimban egy kisebb empirikus kutatási eredmény is megerősíti, és tapasztalom is.

Ha az ember nyitott, pozitív pszichológiai alapú szemlélettel jár a világban, és tényleg a jót szeretné meglátni a másik emberben, akkor észreveszi.

Bár jelen van az eredeti bűn, a sok borzalmas bűneset és sötét helyzet, de mikor átadja nekem valaki a buszon az ülést, vagy fölsegít a lépcsőn, vagy mikor itt a rendben sok-sok segítséget kapok, ott megjelenik a jó. Tringer László idézte pszichológiai tankönyvében Rogers tapasztalatát, hogy ha szeretettel és empátiával fordultak a börtönviselt emberekhez a pszichológiai ülések során, akkor ezekben az emberekben is megcsillant a jó. Ő meglátta a jót a bűnözőben is.

Mit mutatott meg az általad vezetett kutatás erről?

A doktori disszertációmban van egy matematikai rész –visszatértünk a matek szeretetéhez – egy SPSS statisztikai programú empirikus kutatást végeztem kérdőív alapján, és ott a korrelációs táblában… Megmagyarázzam, mi az a korreláció?

Légy szíves!

Tehát amikor összefüggést keresek jelenségek között, hogy milyen szoros a kettő közötti összefüggés, akkor azt egy R korrelációs együtthatóval lehet kifejezni mínusz 1 és 1 között. Ha 0-hoz közelít ez az érték, akkor nincs összefüggés, ha 1-hez közelít, akkor nagyon szoros, akár lineáris is lehet az összefüggés, és ha –1, akkor taszítja egymást a két jelenség.

Az én kérdőív-értékelésem, amit az SPSS program csinált, azt hozta ki, hogy az emberi belső motiváció változó nagyon erős, 0,3–0,4-es korrelációt mutatott az erényességgel, az élet értelmességével, a nem materializmussal és az eudaimonikus, tehát az Arisztotelész által leírt boldogsággal.

Tehát azok a jó értékek jöttek ki a belső motivációval, amik pontosan a jó embert írják le.

Ezt egy 500 fős mintán végeztem, amit pilot-tesztnek hívnak a matematikában, egyfajta kezdő teszt. Meg lehetne csinálni egy reprezentatív mintán, de erre sajnos nincs pénz, de kezdeti iránymutatásnak megfelel, utal rá, hogy nem lehet elvetni azt a fikciót, hogy az emberi jóság egy alapvető hajlam.

Még konkrétabban az általad kidolgozott, és a disszertációdban és kurzusaidon bemutatott modellt illetően elmondanád, mi a különbség a kétdimenziós és a háromdimenziós gazdaság között?

A főáramú gazdaságelméletben a gazdasági élet alapja a gazdasági törvények, és kell az erkölcs, de csak hab a tortán, az etikai és erkölcsi rend egy eszköz, és ha a gazdasági érdekek úgy kívánják, sokszor el is maradhat.

Az erényetikai rendben – mondjuk azt, hogy Helen Alford-i és az egyház társadalmi tanítása szerint gondolkodó közgazdászoknál – az a képlet, hogy az erkölcs és az érték az alap, és ezekre épül fel a gazdasági rend; és amilyen az emberi értékrend, olyan lesz a gazdasági rend is.

Tehát ha csupa haszonelvű ember alkotja a gazdaságot, akkor haszonelvű gazdaság lesz, profitmaximalizálás, nyer-veszít sémák, hogyha pedig erényes emberek alkotják, akkor azok tudnak együttműködni, tudnak kölcsönös kapcsolatokat létesíteni, kölcsönös értékeket megvalósítani az üzletben, és tudnak nyer-nyer sémákat létrehozni. Vagyis ez sokkal kellemesebb, békésebb és élhetőbb gazdasági rend szerintem, mint a haszonelvű, egymást kizáró gazdasági elv.

A harmadik dimenzió úgy jött bele az én elméletembe, hogy Tamás azt mondja, hogy három értékcsoport létezik: a hasznos jók (amelyek az anyagi javak), a kellemes jók és az erkölcsi jók. Mindegyiknek van saját jellemzője. A hasznos javaknak az, hogy eszközök, és az értékhierarchia legalsó részén helyezkednek el. A kellemes jó az, amit az előbb levezettem, kísérőjelenség.

A harmadik, az erkölcsi jó prioritást élvez minden felett, vagyis a pénzügy akkor lesz a helyén, ha azt a tisztességesség, az átláthatóság határozza meg.

Az anyagi javak dimenziója egy kétdimenziós sík, amiből nem emelkedik ki fölfelé semmi, mert a tőke, a pénz, a marketing materiális dimenziójában mozog. Ha ehhez hozzáteszem a tamási erkölcsi jó dimenzióját, amelyben jelen vannak az immateriális javak, mint az együttműködés, a közjó, a mértékletesség stb., ez teszi teljessé a gazdasági rendszerem. Ez a harmadik dimenzió fölfelé néz, nálam Istenre mutat, aki a végső pontja ennek a dimenziónak. A pénz és a tőke jók, de csak mint eszközök, melyek elősegítik a közjó és az együttműködés létrejöttét.

Tehát nálad ez Istenre mutat. De jól értem, hogy ugyanakkor ez a laikus szemlélettel is összeegyeztethető, hisz az emberközpontú szemlélet nemcsak a kereszténység által értelmezhető?

Pontosan. Ezért szeretem ezt a témát, mert arra vágyom, hogy a nemhívőket is vezessük rá Isten létének a tudatára és a hitre. Ezt én a gazdasági diszciplinán keresztül tudom elérni, mert ezzel foglalkozom. Minden pápai enciklika elejére oda van írva, hogy született a hívő embereknek, az egyház tagjainak, és a jószándékú nemhívőknek. Én ezeknek a jószándékú nemhívőknek szeretnék beszélni, a nem jószándékúakat pedig valahogy jószándékra vezetni. Egy ateistának nem tudok Istenről beszélni, csak ha előtte megalapoztam, és itt a hangsúly, a fókusz az emberen van.

A perszonalizmus nagyon fontos, én azt vallom, hogy ez ad egy helyes képet az emberi kapcsolatokról, az én-te kapcsolatokról, ahol egyenlő szinten vagyunk, és tiszteletben tartjuk egymás emberi méltóságát.

Ez a homo reciprocans?

Igen, a homo reciprocans, az a kölcsönösségben élő ember, aki tud ingyenesen adni, ajándékozni, nem azért, hogy cserébe kapjon valamit, hanem az ingyen való adás kedvéért. Stefano Zamagni ezt „feltételes feltétel nélküliség”-nek hívja.

Egy kölcsönös kapcsolat két ember között akkor jön létre, ha mindkettő tud feltétel nélkül adni.

De a kapcsolatnak az a feltétele, hogy feltétel nélkül adjak, mindkét emberben szükséges ez a lelki hozzáállás. Ha csak az egyik ad, az is jó, de az nem egy kölcsönös kapcsolat.

Az elméleten túl létezik-e ennek már legalább modell szinten megvalósult példája?

Elsőnek a közösségi gazdaságot mondanám. Chiara Lubich a nagy brazíliai nyomor láttán hozta létre, mondván, ezen intézményesen kell segíteni, nem lehet csak adományokkal. Megfogalmazta a közösségi gazdaságot, hogy jöjjenek létre olyan vállalkozások, amelyek a profitjukat nem teljes mértékben használják fel saját maguknak, hanem egy részét a szegények javára. Ezekben nem harmadolták a profitot, hanem mindenki önként utalta el egy központba a felajánlott összeget, amit aztán ott szétosztottak. Nekem nagyon tetszik, hogy a képzésre is fordítanak a közösségi gazdaság vállalkozói, úgy tudom, például a loppiánói Sophia Egyetem támogatására.

Aztán beszélhetnénk a Blueprint for Business mozgalomról. Nekem ők azért szimpatikusak, mert londoni üzletemberek hozták létre, de most olyan magasszintű vezetők a tagjai, mint a Vodafone-nak és az Easyjet-nek egy-egy felsővezetője, az IMF egy tisztviselője. Kidolgoztak az egyház társadalmi tanítására – emberi méltóság, közjó, szubszidiaritás, szolidaritás, igazságosság – egy profi üzleti modellt –, és mivel magasszinten mozognak, kifejezetten hatnak az üzleti gondolkodásra.

Magyarországon is vannak vállalkozók, akik a közjót szeretnék megvalósítani, keresztény vállalkozók, mint pl. az ÉrMe vagy a 72Tanítvány mozgalom. Létezik az Uniapac, a vállalkozók nemzetközi keresztény szervezete is. Nem kevés, kb. 47 ezer tagja van, ők is értékalapúak. Tehát az értékalapú gazdaságot meg lehet valósítani.

Ferenc pápa szavára néhány éve már a magyarországi sajtó is felfigyelt társadalmi és ökológiai kérdésekben.

Úgy gondolom, Ferenc pápa valóban úttörő ezen a téren. Ökológiával már II. János Pál is elkezdett foglalkozni, a Centesimus annus már a környezeti problémákra született, és nagy érzékenységet mutatott minden levelében az ökológiai problémára, de Ferenc pápa kibontja az egészet, és nagyon radikálisan rámutat, hogy a környezeti kérdés kulcsfontosságú. És ehhez kapcsolódnak gazdasági meglátásai is, amelyek szintén radikálisak, ráadásul az ökológiai és a gazdasági problémát összekapcsolja. Ahogy mondja, a kettő egymás nélkül nem tud megoldódni, a profitmaximalizálós logika nem szétválasztható a környezetszennyezéstől.

Te is foglalkoztál teremtésvédelemmel?

Én nagyon örülök, hogy még a 2000-es évek elején benne voltam a magyar parlament Fenntartható Fejlődési bizottságában, aztán Udvardy György püspök „Felelősségünk a teremtett világért” körlevelének gazdaságról szóló részét én írtam, és jelen voltam a Naphimnusz egyesület indulásánál is. Most is kapok ilyen felkéréseket, megkereséseket, de a KETEG-ben folytatott munkám miatt kicsit hátrébb léptem erről a területről.

A Sapientia Hittudományi Főiskola gazdasági képzése, a keresztény társadalmi elvek a gazdaságban, rövidítve a KETEG. Ezt te kezdted el 2010-ben és továbbra is te mozgatod. Mennyiben más, mint a többi gazdasági képzés és jellemzően kik jelentkeznek ide?

Ez most elevenembe vág, mert idén nem tudott elindulni a képzés, mert kevesen jelentkeztek, és ezért is gondolkodunk többen intenzíven az átalakításán. Ez nem egy közgazdasági egyetem melletti ikszedik egyetem, mert inkább a szemléletadásról szól. Tehát ha valaki közgazdaságtant akar tanulni, továbbra is a Corvinusra, vagy a BGE-re menjen, vagy más ilyen gazdasági egyetemre.

Ami viszont itt teljesen egyedülálló, az ahogyan a teológiát és a gazdaságot, a filozófiát és a közgazdaságot összekapcsoljuk, minősítetten jó tanárokkal, akiknek hírnevük is van.

És ebben a szemléletben tudjuk előadni a pénzügyet, a vállalkozásokat, a marketinget.

És pontosan ezt köszönik a végzett hallgatók – mi kérdőívezünk és tartjuk is a kapcsolatot –, és pont a teológiáért mondták, hogy a leghálásabbak. A hátránya, hogy nem ad egy olyan diplomát, mint egy mesterszak, tehát ez egy posztgraduális képzés, amire kapnak egy szakoklevelet, amivel azt mondjuk, hogy ők az egyház társadalmi tanításának szakértői, de ez nem egy olyan minősítés, mint egy pénzügyi vagy marketinges oklevél. A képzés kétéves, kell szakdolgozni, kell államvizsgázni, nem teljesen magas minősítésű diplomáért. De ami történik a KETEG-es hallgatókkal, az, hogy ők felvértezve ezzel a tudással és értékrenddel valamit tudnak lépni az életükben, a munkahelyükön. Olyan is volt, hogy valaki rájött, mennyire korrupt a munkahelye, és létrehozott egy saját vállalkozást. Mindenképpen megmozgatja az embert egy ilyen kurzus.

Legtöbben a gazdasági szférából jelentkeznek, kevesen az egyházból, mindössze egy-két szerzetesünk volt. Ide azok jönnek, akik vagy már kiábrándultak a jelenlegi gazdasági kurzusban a munkahelyükön, vagy kíváncsiak erre a szemléletre, valami újat akarnak tanulni. Még az is lehet, hogy létrehozunk egy mesterszakot, de ez még nagyon képlékeny. Esetleg lejjebb visszük, csak egyévesre a képzést, vagy csinálunk egy szabadegyetemet… Nagyon sok lehetőség van, ezt most végigjárjuk. (Az interjú felvétele óta megvalósult a Sapientia szabadegyetem, az EWTN TV társaság közreműködésével – szerk. megj.)

Jelentős az oktatói tevékenységed az egyetemeken, egyrészt tehát a Sapientián, de a Corvinuson is tanítasz. Tanárnak tartod, érzed magad, fontos számodra a szemlélet továbbadása?

Annyira nem érzem magam tanárnak, inkább emberközpontú közgazdásznak. A Prohászka Gimnáziumban középiskolásokat tanítottam, és ott a fegyelmezés nem nagyon ment, de most már felnőtteket és egyetemistákat tanítok, és az teljesen más, ott pozitív élményeim vannak. A hallgatók sokat kérdeznek, beleszólnak, javaslatokat adnak a ppt-imhez, és ezt nagyon szeretem. Elég sok hallgatónak voltam témavezetője a Corvinuson, Sapientián, és ezt is nagyon élvezem, a személyes párbeszédet, egy adott témában elmélyülni. Most is várok valakit, aki egy tudományos diákköri dolgozathoz kért segítséget, szóval így jó az oktatói lét.

A Covid hatására – tapasztalataid szerint – érzékenyebbé válnak az emberek az egyház keresztény társadalomszemléletre?

Szerintem igen. A lényeg az, hogy jól kell interpretálni az egyház társadalmi tanítását. Egy lap azt írta róla, hogy a „Best kept secret”, a legjobban őrzött titok. Kevesen ismerik, de azért is, mert nehéz olvasni. Egy pápai enciklika 100-200 oldal, és van 12-13 enciklika. 1000 oldalt kell elolvasni ahhoz, hogy kivedd belőle, mi az üzenet. Szerintem a mi feladatunk, az én feladatom az, hogy én elolvassam az 1000 oldalt és aztán summázzam. Én nem nyúlnék a szövegekhez, mert azok úgy vannak jól, ahogy vannak, úgy autentikusak 1-1 pápa szájából. De kellenek a kommentárok, előadások, kurzusok, ahol beszélünk erről, és ahol kikristályosodik, hogy mi az üzenet.

Azt mondtad, te teljesen szétválasztod a szerzeti elhívást és a közgazdaságtant. A mindennapi szerzetesi életed miben hat a tudományos munkádra, mennyiben katalizátor?

Jó kérdés. Úgy kezdtük, hogy van-e összefüggés a 16 éves kori gazdasági választás meg a mostani énem között. Azt gondolom, hogy azért mentem közgázra – neveti el magát Laura nővér –, mert a Jóisten már előre látta, hogy én majd 40-50 éves koromra a KETEG-et fogom csinálni, és ehhez kellett a marxista közgazdaságtan.

Ráadásul akkor még úgy is hívták az egyetemet.

Akkor még Marx Károly Egyetem volt. Amit én itt a rendben kapok, és amiért leginkább hálás vagyok, az a teológiai környezet. Tanultam négy évet teológiát, etikát is végeztem posztgraduális szinten, de sok nővér jóval magasabb szinten műveli a teológiát. Ez engem egyrészt csodálattal tölt el, másrészt inspirál, és tudok tőlük segítséget kérni, rengeteget segítettek a doktorimhoz. Aquinói Szent Tamást is innen kaptam. Itt mindnyájan nagyon szeretjük őt, alapvető tudományos talajnak ismerjük el az ő tanait. Az egész életmódom, a szegénységi fogadalom, az engedelmességi és a tisztasági fogadalom is, a rendünk alappillérei is segítenek. Azt gondolom, hogy így vagyok én egy szerves egész, hogy domonkos nővérként beszélek a háromdimenziós gazdaságról.