Testvériség Délutánja – 2025

Olvasási idő: 3 perc

2023 májusban a Gen Verde Szegeden, az SZTE Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskolájában workshopot és koncertet tartott, és azon voltunk, hogy tovább folytatódjon a kapcsolat az iskolával és a diákokkal. Egy tanárnő azt javasolta, hogy közös összefogással tegyünk valamit a hajléktalanokért és a mély szegénységben élőkért, és mi örömmel válaszoltunk erre. A gondviseléstől vezetve, az együttműködéssel különleges ünnep született, immár harmadszorra.

A rendezvény alapját a szolidaritás és az empátia kifejezése mellett a kölcsönös szeretet által formálódó közösség adta. Fő szervezői: a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, az SZTE Kossuth Zsuzsanna Technikum és Szakképző Iskola tanárai és diákjai, az Újszegedi Szent Erzsébet Plébánia, a Szatymazi Szent István Katolikus Általános Iskola, a Szegedi Áldozatsegítő Központ, a Rúzsa Sándor népdalkör, a Magyar Vöröskereszt, és a Fokoláre Mozgalom.

Közös céljuk, hogy szolgálatukat önzetlenül, odafigyeléssel, törődéssel végezzék, együtt egy olyan ünnepet létrehozva a vendégek és egymás számára, amire külön-külön egyikük sem lenne képes, csakis a köztük lévő szeretettel.

Az esemény időpontját Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe és a Szociális Munka Világnapja köré igazították. A Világnap 2025-re kijelölt programja: „A nemzedékek közötti szolidaritás erősítése, a tartós jólét eléréséért, amely hangsúlyozza a nemzedékek közötti törődés és tisztelet fontosságát az összetartó társadalmak felépítésében, (…) a jobb jövő érdekében”.

A segítségnyújtás középpontjában az az ember állt, aki nélkülözik, fázik, éhezik, és több szempontból is megalázott. Ezen a délutánon a szervezők felhívták a társadalom figyelmét arra, hogy a nélkülözésben élő emberek nap mint nap megbélyegzésben és kirekesztettségben élnek. A program arra is fókuszált, hogy a mélyszegénységben élők és a modern kényelemben élők közötti falak lebontására nagy szükség van. A Testvériség Délutánjának megvalósításával a résztvevők hidat kívántak építeni a társadalmi egyenlőtlenségek fölé a testvéri közösség erejével. Ezen a délutánon nem volt alá- és fölérendelt személy: a rendezvény kizárólag a szeretetben egyesülő testvérek találkozásának ad otthont.

A rengeteg névtelen és önzetlen felajánlás, valamint szolgálat révén a meleg étel és desszert mellett tartós élelmiszereket, tisztálkodási szereket és szeretetkártyákat (gyermekek rajzai bibliai idézetekkel) is sikerült kiosztani a nélkülözők számára a testi-lelki gondoskodás kézzelfogható gyakorlataként.

A személyes beszélgetések mellett a zenés műsorok is ünnepivé varázsolták a délutánt. Az iskolák bevonásával a jövő nemzedékének nevelése is hangsúlyt kapott, ahol a két iskola, az SZTE Kossuth Zsuzsanna Technikum és Szakképző Iskola és a Szatymazi Szent István Katolikus Általános Iskola tanulói a tartós élelmiszerek és tisztálkodási szerek gyűjtése, valamint a süteménysütés mellett különféle szolgálatokat végeztek.

Az általános iskolások szeretetkártyákat készítettek, zöldséget pucoltak és főztek, palacsintát sütöttek, illetve segítettek a terep rendezésében, míg a középiskolás tanulók fogadták a vendégeket, felszolgáltak, személyes odafordulással segítették a résztvevőket, valamint közreműködtek a takarításban és a rendrakásban. A két iskola diákjai és tanárai közös énekkel lepték meg a jelenlévőket, míg a Rúzsa Sándor Népdalkör citerával kísért népdalokkal tette hangulatossá az estét.

Az egyik vendég, aki több társával érkezett, a végén így indult haza: „Nagyon finom volt az étel, kifogástalan! De ami itt erőteljesen érződik, hogy a szervezők között lélek van, ez nagyon jól átjön. Köszönjük! Úgy éreztük magunkat, mint kisgyerekkorunkban, amikor az anyukánk szeretett minket!”

Egy másik, aki a vége felé érkezett, és sajnos már nem jutott neki meleg étel, de lelkesen bekapcsolódott a rendrakásba, búcsúzáskor azt mondta, hogy igazából nem is az élelem volt a fontos, hanem hogy ő is örömmel tudott segíteni elpakolni, rendet tenni. Ez neki sokkal többet ért, mint egy tál meleg étel.

Az est végén mindenki úgy érezhette, hogy ezzel a közös összefogással talán sikerült egy lépést tenni afelé, amit Joachim Mumba, az IFSW (Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége) elnöke így fogalmazott meg: „Együtt egy olyan világot építhetünk fel, ahol az együttérzés és a szolidaritás megteremti mindenki tartós jólétének alapjait. Ahogy egy afrikai közmondás mondja: »Ha lámpát gyújtasz valakinek, az a saját utadat is megvilágítja.« Az egymás felemelésére irányuló közös erőfeszítéseink végül mindenki számára megvilágítják az előre vezető utat”.