Megérezzük-e a hívást, hogy segítsünk? Akár egy távoli országban felmerült nehéz helyzetről van szó, akár az adott pillanatban mellettem lévő felebarátról, észreveszem-e, hogy miben tudok segíteni? Ösztönözzenek minket is az alábbi tapasztalatok!
Amikor barátainkkal arról beszélgettük, milyen válság van Argentínában, szóba került, hogy sok tankönyvre is szükség lenne ott, mert abból is hiány van. Megérlelődött bennünk a döntés, hogy belevágunk a gyűjtésbe, és az ismeretségi körünkben hirdetni kezdtük, hogy aki tud, adományozzon tankönyveket. Azonnal érkeztek a nagylelkű felajánlások. Sőt, volt, aki meghirdette a plébániáján, a szülők között, sőt, az újságban és a rádióban is közzétették a felhívást. Más városokban is elterjedt a gyűjtés híre, így összesen tizenhét mázsányi könyvet tudtunk összegyűjteni: mindenféle korosztálynak szóló tankönyvek voltak köztük, készen arra, hogy hajóval Argentínába vigyék őket. Valaki még további két mázsa könyvet gyűjtött össze, ezzel együtt pedig
ráadásnak még a postára adás költségeit is.
Akadtak menetközben nehézségek: nehezen találtunk alkalmas dobozokat, amik elbírják a könyvek súlyát, nem volt tapasztalatunk a vámügyekben stb., de mindenre találtunk megoldást. És sokaknak el tudtuk aztán mesélni, hogy mi volt az ösztönző erő, ami elindított minket: egy szolidárisabb és testvéribb világ utáni vágy.
S.A., Spanyolország
Egy családsegítő központban dolgozom. Egyik nap egy hátrányos helyzetű pár jött be hozzám segítséget kérni, velük volt a kilenchónapos kisgyermekük is. Alig volt pénzük, az asszonynak megsérült az egyik keze, és a babának nem volt meg mindegyik kötelező oltása. Mivel nagyon szigorú szabályok szerint működünk, minden kérésüket nem tudtam teljesíteni, de éreztem a hívást, hogy tennem kell valamit ezekért a felebarátaimért. Miután elláttam egy másik sürgős esetet, igyekeztem mindent megtenni a családért, megoldottam, hogy ne kelljen még egyszer eljönniük egy újabb időpontra, ami miatt buszjegyre kellene költeniük a kevéske pénzüket. Egyszer csak mellém perdült egy kolléganőm, hogy ő is segítsen az ellátásukban: bekötözte az anyuka sebes kezét, sőt, oltást is intézett a kicsinek. Mindketten boldogok voltunk, hogy tudtunk nekik segíteni.
Maina, Kanada
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: pixabay
Forrás: focolare.org
Fordította: Péterfi Eszter
Találkozunk valakivel, aki elsőre nem szimpatikus. Sikerül-e legyőzni az első negatív benyomásunkat, és ha úgy adódik, nyitottak vagyunk-e arra, hogy megismerjük a másik ember történetét? Nyitottak vagyunk-e arra, hogy ...
Templomunkban évek óta imádkoztunk a kongresszusért a szentmise végén. Ez is beépült a szokásos kötött imáink közé, elfogadtam és természetesen imádkoztam, de a benne rejlő szavak most kaptak csak igazi jelentést, tartalmat. Eddig ...
Kora reggel volt, amikor férjemmel a harmadik havi ultrahangra tartottunk. Épp tizenkét hetes terhes voltam. Az elsők voltunk a vizsgálati listán, és alig vártuk, hogy megtudjuk, hogyan halad előre a terhességem. A technikus ...
