„A kutyának is van mentális jólléte” – interjú a TámUgatók Terápiás és Segítőkutyás Alapítvány három tagjával

Olvasási idő: 11 perc

A terápiás és segítőkutyás foglalkozások egyre elterjedtebbek Magyarországon. A Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség (MATESZE) honlapján jelenleg 80 ilyen bejegyzett szervezet található. Az egyik közülük a TámUgatók Terápiás és Segítőkutyás Alapítvány, ahol 2020 óta segítik azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek az életét, akik egészségügyi, pszichológiai, szociális vagy más területen nehézségekkel küzdenek. Tevékenységükben speciálisan képzett segítő- és terápiás kutyák a társaik, akikkel a foglalkozás „hasonló ahhoz, ahogyan egy gyerekkel bánunk”, mondja szemléletesen Tóth-Mizser Lilla gyógypedagógus, a szervezet egyik munkatársa, Kókusz és Kuglóf gazdája. A személyes találkozás másik két résztvevője Bodorics Andrea és Wendl Adrienn. Andrea, Sydney gazdája (akit Mokka, a tanuló segítőkutya is elkísér a beszélgetésre), főállásban egy tanácsadó cégnél dolgozik, ezen kívül óraadó tanár. Adrienn projektmenedzser egy IT vállalatnál, emellett jógaoktató, kutyája pedig a Murphy névre hallgat.

Miért lettetek terápiás kutyások, és hogyan kerültek mellétek négylábú társaitok?

Bodorics Andrea: Már Sydney előtt szemezgettem a terápiás vonallal, vele pedig lépéseket tettem ebbe az irányba.

_{Murphy, Adrienn kutyája (fotó: tamugatok.hu)}

Wendl Adrienn: Segíteni akartam másoknak. Amikor Murphy 7 éve hozzám került, terveztünk ezen az úton elindulni, ám nem találtuk a közös útvonalat hozzá. Miután Murphy nem tenyésztőtől érkezett családunkba, így nem kaptuk meg hozzá azt az információcsomagot, amit egy tenyésztő adott volna: hogy munkavonalas kutya lévén kössük le az energiáit, és ezt hogyan tegyük.

Emiatt megszenvedtük az első közös évet, ezalatt négy trénert is magunk mögött hagytunk.

Mindegyikük azt mondta, hogy kezelhetetlen, sose lesz belőle terápiás kutya. 3,5 éves korában jutottunk el olyan trénerekhez, akik azt mondták, hogy az égvilágon semmi baja nincs, csak muszáj neki mindig feladatot adni. Így aztán célirányosan kerestük azt, hogy hol tudnánk vele közösen dolgozni. Már a terápiás képzés alatt sokat javult a kapcsolatunk és a Murphy is kiegyensúlyozottabb lett. Jót tesz neki, hogy ki tud teljesedni.

Tóth-Mizser Lilla: Nekem mindig volt kutyám. Az egyetem alatt kissé vesztettem a motivációmból, ezért azt gondoltam, hogy a későbbi terepen végzett munkámat színesítheti, ha lesz egy terápiás kutyám. A most 9 éves Kókuszt tudatosan választottam, vele 4 hónapos kora óta terápiára készültünk. Hasonló a helyzet a jelenleg 4 éves Kuglóffal is. Ő azért jött az életünkbe, mert szerettem volna többet dolgozni ezen a területen. Egy kutyával ugyanis csak heti körülbelül kétszer megyünk terápiázni, mert terhelhetőségük véges, nem szeretnénk, hogy idő előtt elveszítsék a munkakedvüket.

_{Tóth-Mizser Lilla gyógypedagógus, alapítványi munkatárs}

Hogyan jellemeznétek őket?

Adrienn: Az első szó, ami eszembe jut róla, az a makacsság. Vannak napjai, amikor úgy tesz, mint aki nem érzékeli, hogy hozzá beszélek. Ugyanakkor nagy fazon: amikor felszállsz vele a metróra, akkor sztárként vonul végig a kocsiban, hogy ’itt vagyok, megjöttem’! Jelenleg a Bethesda Kórház KAMASZ-SZAKASZ Kognitív Viselkedésterápiás Gyermekközpontjában dolgozik, meg egy magániskolában, ahol minden alkalommal megtalálja azt a diákot, akinek a legnagyobb támogatásra van szüksége.

Andi: Ideális esetben a kölyökkutyát már úgy választják, hogy nagy eséllyel alkalmas legyen terápiás vagy segítőkutyának. Nálunk nem ez volt a helyzet. Sydney családi kutyának indult, de végül az első gazdáinak nem kellett. Utána megpróbálták vakvezetésre kiképezni, ekkor került hozzám nevelésre. Erre a feladatra azonban alkalmatlannak találtatott, így aztán végleg nálam maradt. Nagyon aktív, ami rám is igaz: állandóan 150 százalékon pörgök és kismillió dolgot csinálok, úgyhogy összeillünk.

Lilla: Kókusz készséges. Mindig figyel az emberekre, a reakcióikra. Szereti betartani a szabályokat. Kuglóf temperamentumosabb, sokkal szabadabb szellem. Miatta elvégeztem egy habilitációs kutyakiképzői tanfolyamot is. Sokat tanultam ezáltal a szakmáról is. A munkában viszont ő is remekel, nagy kedvence mindenkinek.

_{Kókusz, Lilla egyik kutyája (fotó: tamugatok.hu)}

Minek köszönhetően csatlakoztatok a TámUgatókhoz?

Lilla: Én a kezdetektől fogva tagja vagyok az Alapítványnak. A terápiák mellett hozzám tartozik az alapítvány médiafelületeinek kezelése.

Andi: Ismertem néhány ilyen szervezetet, de egyik messzebb volt tőlünk, mint a másik. A MATESZE honlapján találtam kettőt, akikre azt mondtam, hogy hajlandó vagyok heti rendszerességgel elmenni odáig. Rákerestem a munkájukra és a róluk megjelent cikkekre. Ez 2023 nyár vége felé történt. Láttam, hogy a TámUgatók Alapítvány ősszel indít tanfolyamot. Írtam nekik és hamar visszajeleztek, hogy van még hely, így kerültem ide Sydneyvel. Megszerettem a csapatot: tetszik, ahogyan fel van építve, és ahogyan működik.

Adrienn: Nálam ez is kanyargósra sikeredett. Elvégeztem egy kutyás foglalkozásvezető tanfolyamot. (A foglalkozásvezető az a személy, aki megírja az óratervet és megbeszéli az érintettekkel, mi fér bele a kutyának és mi passzol az adott korosztályhoz – a szerk.) Volt egy gyakorlati napunk, ahol találkoztam Klébesz Kingával, aki évek óta terápiás kutyáival dolgozik. Tőle hallottam a TámUgatókról, akikhez az utolsó pillanatban csatlakoztam be augusztus végén, mert szeptember közepén kezdődött az alapképzés. Már a második óra után éreztem, hogy ez az! Felszabadító volt ott lenni. Sokat nevettünk. Nem azt érezted, hogy Úristen, versenyezni kell, teljesíteni kell, hanem ha valaki nem tudott valamit, akkor segítettünk neki hóban, esőben, szélben.

_{Terápiás foglalkozáson (fotó: tamugatok.hu)}

Mit szólnak a kliensek és a szülők a találkozásokhoz?

Lilla: A kutyákat aszerint osztjuk be munkára, hogy milyen közegben működnek jól. Kókusszal demens időseket látogatunk rendszeresen. Kuglóffal a Semmelweis Gyermekgyógyászati Klinika Bókay utcai részlegének Sürgősségi Osztályán előfordul, hogy 5-10 percenként találkozunk új emberekkel. Szinte kivétel nélkül örülnek nekünk. A szülőnek is megkönnyebbülés, amikor belépünk a vizsgálóba. A fő cél a gyerekek frusztrációjának csökkentése volt, meg a személyzet kiégés-prevenciója. Ha nincs beteg, akkor az egészségügyi dolgozók a földön ülnek és kutyáznak egy kicsit. Az osztályvezető főorvos kezdeményezte, hogy legyen ilyen foglalkozás a sürgősségi osztályon. Ő volt ebben az úttörő itthon. Népszerűsítik, hogy ez hasznos, náluk működik.

Andi: Az emberek ránk mosolyognak és beszédbe elegyednek velem, amikor tömegközlekedéssel utazunk. Ahol máskor bambulnak és telefont nyomkodnak, most fölnéznek és keresik a kapcsolatot a kutyával. A Bethesda Kórház Gyermekneurológiai Osztályára egy ott dolgozó ismerős orvoson keresztül kerültünk, aki miután Sydney levizsgázott, megkeresett, hogy mennék-e vele hozzájuk. A gyerekek és a szülők előre tudják, hogy jön a terápiás kutya.

_{Sydney, Andrea kutyája (fotó: tamugatok.hu)}

Minden szobába benyitok és megkérdezem, hogy szeretnének-e vele találkozni. Ritka, hogy valaki nemmel felel. Sydney a Heim Pál Kórház Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályán is dolgozik, itt két pszichológus vezetésével csoportfoglalkozások vannak, amit a gyerekek-fiatalok mindig nagyon várnak. Emellett óvodai és iskolai bemutatókra is szívesen járok vele.

Adrienn: Amikor megérkezünk Murphyvel a Bethesda Kórházba, akkor odajönnek hozzánk egy simogatásra a dolgozók, mentősök, beteghordók. Az orvosoknak is kikapcsolódás, hogy ott van mellettük. Finom rezgése van, amit bárki jól át tud venni.

Mi az, ami különbség a kamaszokkal, a kisgyerekekkel és az idősekkel való foglalkozásban?

Adrienn: Nem mindegy, milyen a felvezető és a kutya habitusa. Murphy nagyon szereti a 9 és 18 év közötti korosztályt. Pörgős kutya, kell neki, hogy meg tudjon felelni. Keresi a másik figyelmét. Egy idősotthonban nehezen tudna lelassulni annyira, hogy megvárja, hogy odagurítsák neki a labdát.

Lilla: Egy kiszámítható közegben tovább tud lelkesen dolgozni egy kutya. Kuglóf türelmes, bújós, ölbeugrós. Ezt a mutatványt nem tudod megtanítani. Ezt magától teszi. Ha te mondod neki, mit csináljon, akkor azt a gyerekek és az idősek is leveszik. Számukra az a legfontosabb, hogy érezzék, feltétel nélkül szeretve vannak és a kutyák szívesen dolgoznak velük.

Mit nem lehet még nekik megtanítani?

Andi: Azt, hogy szeressenek emberekkel lenni és dolgozni. Az tanítható, hogy menjen oda, csinálja meg a feladatot, de az, hogy ezt szeresse is, az a kutyából jön.

_{Bodorics Andrea}

Adódnak-e mókás pillanatok a munkátok során?

Adrienn: Murphy az első intézményi látogatásán berohant az ebédlőbe és beleevett az ételmaradékokba. Ez amúgy tiltott a számára…

Lilla: Szeretem a demensekkel való munkát. Volt, hogy az egyik bácsi 3 percenként megkérdezte tőlem, hogy hívják a kutyát. Mondom, Kókusz. Visszakérdez: Fókusz? Nem, Kókusz. Mire ő: Mókus? Utána adtam neki egy papírt, amire leírtam, így onnantól csak rá kellett néznie, hogy tudja.

Andi: Sydney sem könnyű név, különösen az ovisoknak. Egyszer egyikük lelkesen kiáltozta neki, hogy Szilvi, Szilvi!

Lilla, te vagy Adri és Andi mentora. Mit nézel egy új pároson?

Lilla: Azt keressük, hogy a páros ember tagja be tudjon illeszkedni a csapatba és a mi szakmai szempontjaink szerint bánjon és kommunikáljon a kutyával. A kutya esetében pedig azt nézzük az elejétől kezdve, hogy a terápiás munka mennyire illeszkedik a személyiségéhez. Először Viki (az alapítvány kuratóriumi elnöke és szakmai vezetője, Varga Viktória – a szerk.) találkozik velük, mert ő vezeti az alapozó képzést.

Adrienn: Szerencsénk van Lillával, aki a tudása mellett lelkileg is segít nekünk. Gyakran észrevesz valamit, amit te még nem.

Lilla: Nekem pedig Andi és Adri segít a médiamegjelenésekben. Havonta leülünk hármasban egyeztetni. Adri emellett a rendezvényekkel, a külső kommunikációval is foglalkozik, Andi a pályázatok világában mozog otthonosan.

Előfordul, hogy eltörik nálatok a mécses?

Adrienn: Feladat közben annyira a kutyára és a helyzetekre koncentrálunk, hogy ott nem. Mi ilyenkor megszűnünk létezni, mint egyén. Munka után viszont előfordul.

_{Wendl Adrienn}

Lilla: Fontos, hogy kiadjuk magunkból a feszültséget, tudjunk az érzelmileg megterhelő dolgokról beszélni. Én ilyenkor felhívom Vikit és ventilálok neki.

Andi: Én Lillának és Adrinak szoktam a nehezebb helyzetekről beszámolni. Illetve megesik, hogy a szokásosnál hosszabb sétára van szükségünk Sydneyvel. Ilyenkor különösen jó, hogy általában BKV-val járunk, mert fel tudunk szállni később, le tudunk szállni előbb, ahogy igényünk van rá.

Mennyi idő és pénz, hogy segítő vagy terápiás kutya váljon egy blökiből?

Andi: A segítőkutyák képzésére pályázunk. Már a kölyök megvétele is alapítványi pénzből, pályázatból, illetve az 1%-os felajánlásokból történik, akárcsak az oltások, a felszerelés és a kiképzés díja. Emellett az ivartalanítási költséget is fedezzük, mert segítőkutya nem lehet ivaros. A terápiás kutya lehet ivaros, és az ő képzésüket a gazdájuk fizeti: ez úgy másfél-kétmillió forint lehet mindent – kiképzés díja, állatorvosi költségek, táp, jutalomfalatok, felszerelések stb. – egybevetve.

Lilla: Az alapítvány megtéríti az éves kötelező szűrési vizsgálatait minden kutyának, a terápiásoknak is. Ez jelenleg 20 ezer forint per alkalom.

Adrienn: Az alapítvány alapozó képzése 2 x 10 alkalmas, és mindkét modul házi vizsgával zárul. Itt azt nézzük, hogyan teljesít a kutya és miként támogatja őt a gazdája. Észreveszi-e, mikor és milyen jellegű segítségre van szüksége. Ezeket a tapasztalatokat adják át a kiképzők: akár konkrét szituációkon keresztül, hogy ha elakad a kutyád, akkor hogyan tudsz ebből továbblépni.

_{Mokka, a tanuló segítőkutya (fotó: tamugatok.hu)} 

Mi a következő közös lépés?

Lilla: Ezt követően nagyjából másfél év, mire a vizsgát le tudjátok tenni. A MATESZE arra törekszik, hogy a vizsgára készülés is egységes szakmai standardok alapján történjen.

Adrienn: A temperamentumvizsgára való felkészítés cca. egy évet vesz igénybe. Van egy – a MATESZE által kiadott – feladatsor, amit teljesíteni kell. Ezeket gyakoroljátok, hogy magabiztosan tudjátok végrehajtani őket. Az egyik ilyen a májkrémes kenyér megevése, vagyis nem megevése.

Amúgy 12 feladatos a temperamentumvizsga és 20-25 percig tart, két független és egy belsős vizsgabiztos előtt zajlik. A vizsgáról felvétel is készül, hogy minden visszanézhető legyen. Az egyik legérdekesebb teszt, amikor jön egy külsős személy, az egyik külsős vizsgabiztos, akivel a kutya akkor találkozik először. A gazdája ad neki egy főtt csontot, amihez hozzáfog a pórázon levő kutya. Eközben a gazdi elkezdi őt lassan simogatni, és elveszi a csontot. A gazda visszaadja a csontot, a kutya tovább eszi, aztán a számára idegen ember leguggol, megsimogatja és ő is elveszi tőle a csontot. A feladat akkor sikeres, ha mindegyik elvétel gond nélkül történik. Ellenben ez a feladat akkor sem tekinthető teljesítettnek, ha a kutya rá se harap a csontra.

Hogy-hogy?

Lilla: Azt nézzük, hogy van-e a kutyában szorongás, agresszió. Azért is fontos ez, mert a kutyának tudnia kell, mi a fontosabb: az étel vagy a kéz. Egyértelmű, hogy utóbbi.

_{TámUgatók csoportos szupervízió (fotó: tamugatok.hu)}

Ahogy írtátok a Facebook oldalatokon, a kutyusoknak is jár a nyári szünet. Mivel töltik ezt az időszakot?

Adrienn: Ilyenkor is napi kétszer 5 kilométert sétálunk Murphyvel. Szeret szaglászni, de keresőfeladatokat kap otthon is. Emellett úszni és fizioterápiára is jár.

Lilla: Fontos, hogy a terápiás alkalmak után legyen levezetés, kimozgatás. Minél magasabban képzett egy kutya, annál nehezebb észrevenni rajta, hogy stresszel. Szüksége van a céltalan futkosásra, labdázásra, más kutyákkal közös játékra. Ha ez nem történik meg, akkor gyorsan kiéghet.

Mikor „nyugdíjaztok” egy kutyát?

Lilla: Akkor, amikor azt látjuk rajta, hogy már nem szívesen dolgozik.

Andi: Vagy ha egészségügyi gondja van.

Lilla: Gyakori, hogy akinél ez közeleg, az beszerez egy második kutyát, így gondoskodik az utánpótlásról. Ez azért van, mert szinte mindannyian nagyon szeretjük ezt csinálni, és általában nem akarjuk befejezni a terápiázást, csak egy másik kutyával újra kezdeni.

Melyek a leggyakrabb tévhitek a kutyáitok kapcsán?

Adrienn: Többektől hallottam már, hogy a terápiás kutya mindent elbír, ugye? Nem, nem köteles mindent elbírni. Ezek az emberek nem gondolnak bele, hogy a kutyának is van mentális jólléte, amit gazdiként úgy óvunk, mint az aranytojást.

Lilla: Sokan feltételezik, hogy kérdezés nélkül meg lehet őket simogatni. Innen is kérem, hogy mindig kérdezzük meg a gazdáját, hogy megtehetjük-e.

Andi: És ne etessük más kutyáját, főleg ne kérdezés nélkül! A labradorokat különösen szeretik etetni az emberek…

_{TámUgatók táborban (fotó: tamugatok.hu)}

Ti adtátok ki a Kutyahősök című könyvet. Ezt milyen célból tettétek?

Adrienn: Ezzel a képes kiskönyvvel az 5 és 15 év közötti korosztályt szeretnénk megszólítani. Barabás Évi keresett meg minket az alapötlettel, hogy így támogassa az Alapítvány munkáját. Mi adtuk a gyönyörű kutyáinkat a fényképekhez, a CEWE Magyarország Évivel együtt pedig megszervezte a fotózásokat és a nyomtatást. A szöveges részeket is mi állítottuk össze, egy meseíró segítségével. A könyvek megtalálhatóak minden helyszínünkön, ahol rendszeresen dolgozunk, így az intézményekben tartózkodók a kutyáink távollétében sem maradnak négylábúak nélkül.

Mi az, amit leginkább szeretnétek, hogy hazavigyen magával az, aki találkozik veletek?

Andi: A terápiás alkalom után érezze magát jobban.

Lilla: Szeretném, ha egy gyerek azt mondaná: ’Olyan jó volt ezzel a kutyával együtt lenni, mert figyelt rám’.

Adrienn: A felhőtlen kiszakadást. Találja meg a nyugalmat, ami feltölti a lelkét.