Értékes percek – amik a gyermekünkkel való kapcsolatot erősítik

A hétköznapok az étkezések, az ingázás, fürdés és lefekvés egymásutánjai, a hétvégék pedig gyakran még kaotikusabbnak tűnnek: sport, zsúrok, látogatók, és még sok minden más! Annak ellenére, hogy játékos szülők szeretnénk lenni, ott állhatunk tanácstalanul, hogy mikor játsszunk a gyermekünkkel. Hadd ajánljak néhány bevált módszert, amivel töredék-pillanatokat szerezhetünk a közös játékra.

Használjuk ki a rendelkezésre álló időt

Vannak bizonyos munkák, melyek az élet elhagyhatatlan velejárói, amelyeket a szülőknek egyszerűen muszáj elvégezni, mint például a gyermekek etetése, tisztán tartása és az alvás.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan lehetne játékosságot csempészni ezekbe az adott pillanatokba, hogy ne annyira házimunkának, hanem inkább lehetőségnek érezzük a gyermekünkkel való kapcsolat erősítésére, és élvezni tudjuk egymás társaságát.

Ha egy kisgyerek csüng a kötényünkön főzés közben, adjunk neki egy serpenyőt, kanalat és egy marék száraztésztát, és hagyjuk, hogy velünk együtt ő is „főzzön”.

Beszélgessünk vele arról, hogy mit készítünk, és figyeljünk arra, hogy jól érezzük magunkat együtt ebben a helyzetben. Tegyünk fel egy kis zenét is, és táncoljunk egyet a konyhában, amíg a víz felforr, énekeljünk egy dalt vagy akár találjunk ki közösen egy történetet egy-egy sor elmondásával, miközben jókat nevetünk!

Ez a néhány perc kiváló lehetőség a pillanatnyi kapcsolódásra, és ha gyakran sikerül beiktatni, ezek a pillanatok meg fogják erősíteni a családi kapcsolatokat.

Válasszuk a minőséget a mennyiség helyett

Tegyük félre a mobiltelefont, csukjuk be a laptopot, és távolítsunk el minden zavaró tényezőt arra a néhány percre, amikor van időnk játszani, vagy a játékosság pillanatát megélni valamilyen szinten a gyermekeinkkel. A valódi kapcsolatok odafigyeléssel és elkötelezettséggel jönnek létre – ezáltal sokkal értékesebbek is, mint az olyan órákig tartó játék, amikor nem vagyunk teljesen jelen.

Technológia uralta társadalmunkban az eszközeinktől való függőség teljesen elfogadottá vált. Gyermekeink teljesen más környezetben nőnek fel, mint amiben mi éltünk.

Bár ez a technológiai váltás még mindig viszonylag új, a tanulmányok már kimutatták, hogy az a folyamatos összeköttetés, melyben élünk, a tény, hogy a nap 24 órájában, a hét minden napján elérhetőek vagyunk, óriási mértékben elvonja a figyelmet a szülő-gyerek tevékenységektől és kapcsolattól.

Ha éppen játszunk a gyermekünkkel, de közben megnézünk egy sms-t vagy e-mailt,

akkor a gyermekünk úgy fogja érezni, hogy versenyeznie kell a figyelmünkért,

ami szélsőséges esetben akár magatartási problémákhoz is vezethet.

Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy valószínűleg gyermekeink jövőjében már valószínűleg inkább az online kommunikáció lesz jellemző. Mivel figyelik a technológiához kapcsolódó szokásainkat és kapcsolatainkat, ezzel segíthetjük őket a saját jövőbeli szokásaik és kapcsolataik kialakításában.

Fontosabb a kapcsolat, mint a tartalom

Gyakran hallok embereket panaszkodni, hogy nem tudják, hogyan kell „rendesen” játszani („közösségi média-típusú” játékra gondolnak). Ám nem attól jobb a játék, hogy bonyolult, előre meghatározott fejlesztési céllal készült játékkészletet vagy drága Montessori-ihletésű játékokat használunk.

A játék célja, hogy a gyermek megfigyelje, megismerje és felfedezze a körülötte lévő világot. Meleg, biztonságos és kölcsönösen bátorító környezetben ez az élmény tízszeresére növekedhet.

A játékkészletek valóban gyönyörűek, ha örömet szereznek, akkor mindenképpen használjuk őket, de ne érezzük magunkat nyomás alatt, hogy ezt feltétlen meg kell adnunk gyermekünknek.

Egy Grimm’s szivárvány fajáték nem tud többet, mint amit egy átlagos, harmadik generációs fából készült építőkocka!

Ne a közösségi média hangjára hallgassunk, ami követőinek millióihoz mér bennünket, hanem a gyermekünkre, és hagyjuk, hogy ő irányítsa a játékot. Ezáltal sokkal jobban telik lesz a közös játékidő, még akkor is, ha ezek apró pillanatok, mert jobban fogja élvezni, mint amit mi elgondoltunk neki.

Nem kell mindig mindenkinek mindent megtennünk

Ha nem élvezünk egy játékot, akkor nem muszáj azt játszani. Jobb, ha nemet mondunk, és egy másik tevékenységet javaslunk helyette. Ha például nem szeretünk kézműveskedni, akkor lehet, hogy a végén fenntartásaink lesznek a gyermekünkkel töltött játékidővel szemben, még ha együtt is csináljuk.

Egész életünket meg fogja határozni, hogy

mennyire tudunk kapcsolati hálót alakítani magunk körül

különböző okok miatt számunkra fontos emberekből, és ennek megtanulására a gyermekkor a legalkalmasabb idő. Az óvoda lehet az a hely, ahol gyermekünk kézműveskedik, a nagymama háza lehet az a hely, ahol együtt bolondoznak, és lehet, hogy mi leszünk számára az első számú „töredék-pillanat játszótárs”.

Úgy gondolom, hogy a szülők még mindig egyfajta járvány utáni másnaposságból lábadoznak, mivel váratlanul a tanár, a bölcsődei gondozó és a játszótárs szerepébe kerültek egy személyben, miközben próbálják megtartani a korábbi munkáltatói, munkavállalói, partneri, szülői, testvéri, gyermeki és baráti szerepeiket is.

A szerepek összemosódása azt jelentette, hogy egy ideig mindenkinek mindent nekünk kellett megadnunk, de ez már nem így van. Engedjük meg magunknak, hogy visszavesszük azokat a szerepeket, amiket magunkénak gondolunk, a többit pedig engedjük el!

Végül azt ajánlom, hogy ezeket a vállalt szerepeket éljük meg teljes odafigyeléssel. Inkább arra figyeljünk, hogy a játék pillanatait milyen minőséggel éljük meg,

mint arra, hogy mit is játszunk, és semmiképp se hibáztassuk magunkat.

Elfoglalt és felgyorsult tempójú társadalmunkban időből van a legkevesebb. Mégis,

merjünk lassítani és a jelen pillanatot élni,

ha csak egy töredék-pillanatra is, mivel a gyerekek pontosan így élnek.

„Az anyaság megtanított arra, hogy mit jelent a pillanatban élni és békében lenni” – mondja az anyaságról Jessalyn Gilsig. „A gyerekek nem gondolnak a tegnapra, és nem gondolnak a holnapra. Csak a pillanatban léteznek.”