Hogy bírják a kamaszok az online oktatást? Németh Laura pszichoterapeutával beszélgettünk

Úgy tapasztalom a környezetemben, hogy az elhúzódó online oktatásban már kifáradtak a kamaszok, egyre többektől hallok szorongásos problémákkal küzdő gyerekekről. Ön szorongásos kamaszokkal foglalkozik. Mi a benyomása, van-e látható hatása annak, hogy immár negyedik hónapja online oktatás folyik a középiskolákban? Hogy vannak a kamaszaink? Több lett a problémákkal küzdő gyerek?

Németh Laura: Határozottan, igen, esetszám növekedést tapasztalunk a kórházban, de Pedagógiai Szakszolgálatoknál dolgozó kollégák is hasonló tapasztalatokról számolnak be. Ennek oka a jelenlegi elhúzódó bizonytalan időszak. Gyakorlatilag egy éve kisebb-nagyobb megszakításokkal, de korlátozások között élünk, ami megviseli a kamaszokat is. Az iskolák bezárásával a napi rutin felborult a középiskolásoknál.

A bezártság élménye, a kortársakkal való szociális és fizikai kapcsolat hiánya frusztrációhoz, elszigeteltség érzéséhez vezet, ami a hangulati problémák és a szorongásos megbetegedések kialakulásának kockázatát növeli.

Érdekes megfigyelés, hogy a járvány betörését követően a kényszerbetegséggel küzdő gyermekek és serdülők száma is növekedett, azonban a tavaszi hullámban nem elsősorban a tisztálkodási kényszerekkel küzdők száma, hanem az egyéb kényszerekben szenvedők fordultak hozzánk segítségért. Valószínűleg ez azzal magyarázható, hogy mivel tavasszal annyira előtérbe került a kézmosás fontossága, ők ezt a saját látásmódjuk jogosságának igazolásaként élték meg. Az őszi hullámban ez már nem elmondható, tisztálkodási kényszerekkel küzdők is egyre többen kerestek fel bennünket.

A visszahúzódó, iskolától szorongó gyermekeknél átmeneti javulást tapasztaltunk a tünetek terén, hiszen a szorongást okozó helyzetekkel nem kellett szembesülniük. Ez azonban csalóka, mert szorongást csak úgy lehet legyőzni, hogy fokozatosan szembenézünk a félelemkeltő helyzettel és megtanulunk megküzdeni vele. Így, ahogy várható volt, az ezzel a problémával küzdő gyerekeknek nagyon nehéz volt ősszel visszatérni az iskolába. A középiskolák újbóli bezárásával ez a „negatív spirál” sajnos újra ismétlődik.
Szóval összességében határozottan romlik a helyzet. Különösen a 16-20 év közötti korosztályt sajnálom, akiknek az életéből meghatározó események maradnak ki vagy rendhagyó módon kerülnek megszervezésre, mint pl. szalagavatók, bankettek, ballagások.

Ebben a meghatározó életszakaszban nem marad más nekik, mint az online tanulás, és a követelményeknek való megfelelés.

Mindezt nehezíti az érettségi körüli bizonytalanságok megélése, a nem megfelelő információáramlás. Ez a sok tényező jelentősen megnöveli a frusztráció érzését. Természetesen minden korosztálynak nehéz ez az időszak, hiszen különféle kihívást állít eléjük. (Például a 14 éveseknek a felvételi körüli bizonytalanságok, a kisgyermekes szülőknek életszervezési nehézségek, az új szerepekhez való alkalmazkodás.)
Impulzív serdülők indulatkezelési nehézségei is súlyosbodtak. Gyermekotthonokban dolgozó kollégák mesélik, hogy egyre nagyobb a lázadás a bezártság ellen, egyre szélsőségesebb viselkedésminták tűnnek fel ezeknél az egyébként is nehéz sorsú gyerekeknél.

Olyan fiatalokkal is találkozik a praxisában, akik korábban kiegyensúlyozottak voltak?

Igen, új kliensek is érkeznek. Lehet, hogy nekik korábban is voltak kisebb szorongásaik, de tudtak vele élni, nem kellett szakemberhez fordulni, most viszont a bezártság hatására súlyosbodtak a tüneteik annyira, hogy ez már a mindennapokban is nehézséget okoz. Néhány gyermek, bár számuk egyelőre elenyésző, kifejezetten a vírustól fél, és ezzel fordul hozzánk segítségért.
Azt is meg kell jegyezni, hogy ez az elhúzódó krízishelyzet a szülők számára is nehéz, és ha ők „megbillennek”, az hatással van a gyerekek lelkiállapotára is.

Szülőként jó lenne tisztában lennünk azzal, hogy mik azok a jelek, amikor aggódnunk kell és érdemes szakemberhez fordulni?

Ez nagyon sok mindentől függ, de általánosságban elmondható, hogy ha a gyermek viselkedése megváltozik, olyanokat csinál, amiket korábban nem, például még gyakrabban elvonul a szobájába vagy felborul a bioritmusa, éjszaka fent van és nappal alszik, vagy túl sok időt tölt a számítógép előtt, nem lehet elrángatni a játéktól, esetleg sokkal ingerlékenyebbé válik, vagy különféle kényszerek eluralkodnak rajta, akkor érdemes szakembert felkeresni.

Most azonban még nehezebb is szakemberhez eljutni, nem?

Ez csak részben igaz, például a kórházunk ugyanúgy fogadja a pszichés problémákkal küzdő gyermekeket, csak a csoportfoglalkozásokat függesztettük fel ideiglenesen a járványügyi korlátozások miatt. Konzultációk, egyéni kivizsgálások, terápiák most is elérhetőek. Vannak családok, akik inkább az online formát szeretnék választani, és az utóbbi hónapok informatikai fejlesztéseinek köszönhetően, erre is lehetőség nyílt.

Hogyan előzhetjük meg a szorongásos betegségek kialakulását?

Általános javaslat, hogy legyen a kamaszoknak napirendje, strukturálják a napjukat, amennyire lehet! A családtagok töltsenek együtt minél több minőségi időt! Kiránduljanak, beszélgessenek, játszanak, amire éppen lehetőségük adódik! Most különösen felértékelődik a támogató közeg jelentősége. Figyeljünk arra, hogy fogadjuk el egymást, érdeklődjünk a másik hogyléte felől, és segítsünk, ahol tudunk! Ami nagyon fontos védőfaktor lehet, az a rugalmas hozzáállás a helyzetekhez illetve az elengedés képessége például abban, hogy nem lehet most minden szerepünknek egyszerre tökéletesen megfelelnünk. Tudatosítsuk azt is magunkban, hogy most ér rosszul megélni egy helyzetet, normalizálhatjuk a negatív érzéseinket!

Teljesen oké, ha az ember frusztráltnak, dühösnek érzi magát ebben a bizonytalan kimenetelű helyzetben.

Amennyire tudjuk, saját eszközeinkkel csökkentsük a minket ért frusztráció szintjét, például a felelős hírfogyasztás technikájával: legyünk naprakészek, de csak meghatározott időtartamban olvasgassuk a hírportálokat. A sport és a különféle relaxációs technikák alkalmazása is sokat segíthet a lelki egyensúlyunk megőrzésében. Iskolai szinten az iskolapszichológusok szintén sokat tesznek azért, hogy a gyermekek könnyebben átvészeljék ezt az időszakot. Pszichoedukációs anyagokat készítenek, konzultációkat, csoportos beszélgetéseket tartanak.

Amit még fontosnak tartok, hogy az iskolák tényleg tartsanak online órákat, ahol legalább virtuálisan lehet találkozni a tanárral, lehet beszélgetni az osztálytársakkal. Nagy jelentőséggel bírnak az online osztályfőnöki órák, amely keretében a gyerekek megoszthatják a tanulással és egyéb helyzetekkel kapcsolatos nehézségeiket. Osztályfőnökkel történő pár perces személyes beszélgetések is segíthetnek.
Ez a helyzet sok mindent felülír, meg kell találnunk az „arany középutat” az online tér használatában is, de fontos, hogy támogassuk gyermekünket a kortársaival való kapcsolattartás terén, a velük való kötetlen beszélgetéseket.

Itt önöknél, a Bethesda kórházban milyen ellátások érhetők el?

Mint már említettem, továbbra is elérhetőek a pszichiátriai és pszichológiai ellátások, egyedül a csoportok tartását kellett ideiglenesen felfüggesztenünk. Ami újdonság, hogy hamarosan indul egy új pszichoterápiás részleg a Bethesda Kórházban Kamasz-Szakasz néven, ahová hasonló problémával küzdő fiatalokat várunk hétről hétre, és megpróbálunk nekik egy hét alatt egy intenzív tréning keretében minél több ún. kognitív viselkedésterápiás technikát megtanítani, melyek gyakorlásával problémáik hosszútávon enyhíthetőek. A programunkat szülőcsoporttal nyitjuk illetve zárjuk, mely során pszichoedukációt tartunk a szülőknek, illetve segítjük őket a problémához való helyes hozzáállásban. A végén pedig bemutatjuk nekik, hogy gyermekeik milyen technikákat sajátítottak el a hét során és ők hogyan tudják őket segíteni a problémával való küzdelem során. A csoportjaink intenzív egyhetes ellátás formájában és ambuláns keretek között is elérhetőek lesznek, reményeink szerint áprilistól.

Mit takar a kognitív viselkedésterápia? A neve alapján arra gondolok, hogy a tudatosságra építenek?

A kognitív viselkedésterápiás szemlélet abból indul ki, hogy az számít, hogy milyen jelentést tulajdonítunk egy-egy helyzetnek. Arra fókuszál, hogy az, ahogy egy adott helyzetről gondolkodunk, hatással van arra, ahogyan viselkedünk és érezzük magunkat. Ha egy szituációt negatívan értékelünk, akkor valószínűleg rossz érzéseket élünk át, és egy adott módon fogunk viselkedni. Például egy teljesítményszorongó gyermek a dolgozat előtti szünetben izgul, arra gondol, hogy „úgyis egyes lesz”, „nem fogom tudni”, a szorongástól megnő a pulzusszáma, izzadni kezd, el akar menekülni a helyzetből, végül esetleg nem megy be az órára vagy leblokkol, amikor kézhez kapja a dolgozatot. A negatív gondolatok hatására még jobban erősödik a szorongása, még erősebb testi jelzések jelentkeznek, és így belekerül a szorongás „örvényébe”.

A kognitív viselkedésterápia segít ennek az ördögi körnek (érzés, gondolat, testi jel, viselkedés) a megszakításában. Megtanít arra, hogy milyen technikák segítségével lehet a negatív automatikus gondolatokat átstrukturálni, szorongás esetén a feszült izmokat ellazítani (relaxációs technikák), és megfelelő viselkedési megküzdési stratégiákat kialakítani. (pl. a szorongáskeltő helyzettel merjünk fokozatosan szembenézni, ne elkerülni!) Ahhoz azonban, hogy valóban megtapasztaljuk a változást, gyakorolni kell a technikákat.
Részlegünkön a kognitív viselkedésterápiás szemléletet élményterápiás és családterápiás elemekkel színesítjük, mert fontos, hogy a technikákat játékosan, élmények útján sajátítsák el a gyermekek, illetve hiszünk abban, hogy a pszichés problémákat a család, a szakember és a kliens összefogásával lehet leghatékonyabban kezelni.

Ha úgy látja egy szülő, hogy a gyerekének ilyen terápiára lenne szüksége, hogy tud eljutni önökhöz?

A Bethesda Kórházat kell felhívni telefonon, illetve a email címen tudunk felvilágosítást adni. Fontos megjegyeznem, hogy a tréningünkre az ország bármely részéből várjuk az érdeklődőket, de kapacitásaink függvényében tudjuk elvállalni a gyermekeket. Elsősorban különféle szorongással és kényszerekkel küzdő klienseket várunk.

^{Németh Laura, pszichoterapeuta}

Végezetül, ha szívesen válaszol, egy személyes jellegű kérdés: Ön hogyan éli meg ezt az időszakot?

Nagyon szívesen válaszolok. Két általános iskolás fiú édesanyja vagyok, így most az iskolák újbóli bezárása elém is új kihívásokat állított. Minden szerepnek (munka, szülő, tanító stb.) való megfelelés azonban lehetetlen küldetés, így megpróbálok rugalmasan hozzáállni a helyzethez, és engedni a saját magam elé támasztott elvárásokból. Ezenkívül sokat segít, hogy nagyon támogató közeg vesz körül, mind a családom, mind a barátaim, mind a kollégáim részéről.

Előfordul, hogy Ön is él azokkal a megküzdési módszerekkel, amiket a fiataloknak tanít?

Hát, persze! Szoktam relaxálni, illetve problémát megoldani a tanított problémamegoldási stratégia segítségével. Igyekszem tudatosítani magamban, hogy ebben a helyzetben sok érzés, gondolat oké, és hogy remélhetőleg egy átmeneti időszakról beszélünk, aminek hamarosan vége lesz, és visszatérhetünk a régi kerékvágásba.

Szóval akkor nem lyukas a cipész cipője. Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést és kívánom, hogy sok fiatalnak tudjanak segíteni!