Apa születik – lelki készület apáknak a várandósság idejére

Olvasási idő: 6 perc

Valószínűleg imádkoztál már azóta, hogy megtudtad: apa leszel. Sőt az is meglehet, hogy imáidban évek óta megjelenik az a remény, hogy apai felelősséget vállalhass, és megtapasztalhasd az apaságot. Az apai hivatás, az apaságra való elhívás folyamatos ima – amennyiben hagyjuk, hogy azzá váljon. Ha képesek vagyunk tudatában lenni a bennünk és a másokban munkálkodó Istennek, akkor látni fogjuk, hogy Isten szelíd keze vezeti lépteinket, tetteinket és szavainkat.

Az apai hivatás középpontjában a szépség áll. A „szépség” olyan fogalom, amely mély spirituális jelentést hordoz: túlmutat társadalmunk felszínes értelmezési tartományán, amely alapján gyakran a külsőségek és az evilági dolgok leírására használjuk. Miközben ezt a könyvet írom, tizennégy éve élek együtt szeretett feleségemmel, és van egy nyolc- és egy négyéves kislányunk. A legmegfelelőbb szó, amivel le tudom írni, hogy milyen az életem férjként és apaként: a „szépséges”. Amikor legjobb lelki formámban vagyok, a szépség mindenütt feltárulkozik. Tágra nyílt szemem végre megpillantja azt, ami mindig is jelen volt. Amikor esténként nyugovóra térek, és lecsukom a szemem, tudván, hogy a ház úrnői békésen alszanak, a szívemet hála tölti el. Milyen szépséges az élet!

Az újszülöttek csillogó szemétől a haldoklók bölcsességgel teli szeméig, az első virágtól az utolsó lehulló levélig mindenből a szépség sugárzik. Megállok, és megcsodálom, hogyan vigasztalja a feleségem síró kislányunkat, vagy éppen hogyan forog vele körbe-körbe a szobában, miközben Taylor Swift harsog a hangszóróból. Ha megállok, és tudatosítom a jelen pillanatot, még egy vacsora is felértékelődik és ízletesebbé válik, amikor az egész család az asztal körül ül. Arra hívlak benneteket, hogy keressétek a szépséget. Ott találjuk, ahol Istent ̶ tehát mindig itt van előttünk. Ennek felismeréséhez lehet, hogy csak a perspektívánkat kell megváltoztatnunk. (…)

Az életed és a családod a Jézussal való találkozáshoz vezet. Szánj rá egy pillanatot, és gondolkodj el ezen a kijelentésen. Hiszel ebben? Ha igen, nem változtat ez meg mindent? II. János Pál pápa egy levelében ezt írja: „A szépség a misztérium titkos írása, utalás az örökkévalóra. Meghívás az élet élvezésére és a jövőről való álmodozásra.”² Ezek az inspiráló szavak a Bölcsesség könyvének tanítására rímelnek: „Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket.” (Bölcs 13,5)

A szépséget annak törékenysége teszi ijesztővé. Életük első hónapjaiban mindkét kislányomnál többször felkeltem éjszaka, hogy megnézzem, lélegeznek-e. A legrosszabbtól féltem, hiszen nem csak felelősséggel tartoztam értük, hanem egyben a legnagyobb kincseim is voltak. Henri Nouwen ezt írja Lángoló szívvel című könyvében:

“Az élet szépsége és értéke elválaszthatatlan a sebezhetőségétől és halandóságától. Ezt minden nap megtapasztalhatjuk, amikor kézbe veszünk egy virágot, amikor megcsodálunk egy pillangót vagy megsimogatjuk egy kisbaba arcát. Ezekben a pillanatokban egyszerre van benne van a törékenység és az értékesség és az örömünk mindkettőből fakad.” ³

Ez a törékenység bizalmat igényel. A Bibliában számtalanszor olvashatjuk: „Ne féljetek!”. Ha ezt megfogadjuk, és igent mondunk, bizalommal és elfogadással haladhatunk tovább. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy egy napon mindannyian hazatérünk Istenhez. Ahelyett, hogy egész földi életünkben attól félünk, hogy valami véget vethet ennek a szépségnek, inkább használjuk ki az időnket. Hagyjuk, hogy közelebb kerüljünk a Teremtőhöz, és hogy olyan örömmel éljünk, amely Isten ingyenes ajándéka mindannyiunk számára. Richard Rohr így fogalmazza meg ezt:

„A „jó”, az „igaz” és a „szép” önmagukban és önmaguk által a legjobb érvek létezésük mellett. A szépség, illetve a belső harmónia mély belső tudás, amely megérinti a lelket, sőt a lelket felemeli a Mindenhatóval való egységbe. A testté válás szépség, és a szépségnek mindig testet kell öltenie, vagyis különlegesnek, konkrétnak, egyedinek kell lennie. Nagyon konkrét, lelket megszólító jóságot kell megtapasztalnunk ahhoz, hogy megrázó felismerésben legyen részünk. Mindez gyakran pillanatnyi sokk formájában ér bennünket, amikor érezzük, hogy a tudatosság magasabb szintjére léptünk. Pontosan ebben különbözik az átalakulás a tények és információk puszta elsajátításától. Míg az információ gyakran csupán felfújja az egót, az átalakulás teljesen alázatossá tesz. Abban a pillanatban ugyanis felfogjuk, hogy mennyi mindent nem tudtunk eddig, és még mennyi mindent biztosan nem is tudunk! Ez a jó és bizonyára elengedhetetlen kiindulópont.”⁴

Rohr arról ír, hogy olyan megrázó felismerésre juthatunk, amely a tudatosság addig nem tapasztalt szintjére emel bennünket. Ha a gyermeked megfoganásának híre nem rázott meg, várj csak, amíg reszkető karjaidban nem tartod azt a pici babát! Rohrnak igaza van: az apaság alázatossá tesz, és hamarosan rájövünk arra, hogy még csak nem is tudjuk, mit nem tudunk. Isten itt is jelen van. A kisbabádban, a társadban, a családodban és a barátaidban, valamint azokban a szakemberekben, akik kísérni és támogatni fognak, ha igent mondasz arra, hogy ennek a babának az édesapja legyél. A tükörbe pillantva bizonyára elgondolkodsz majd azon, hogy vajon készen állsz-e erre a feladatra. Minden más meg fog kérdőjeleződni, és semmi másra nem fogsz vágyni, csak a gyermeked békéjére és örömére. Isten ott lesz köztetek. Ne feledd ennek szépségét ̶ amely mindig megmutatkozik.

(…)

1. trimeszter: Van egy babánk

Szentírási gondolat

„Te alkottad veséimet,
anyám méhében te szőtted a testem.
Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál,
és amiért csodálatos minden műved.
Lelkem ismered a legmélyéig,
létem soha nem volt rejtve előtted.
Amikor a homályban keletkeztem,
és a föld mélyén elindult életem,
szemed már látta tetteimet,
s könyvedben mind felírta őket.
Meghatároztad napjaimat,
mielőtt még egy is megjelent belőlük.”

(Zsolt 139:13–16)

Az anya méhében

Egy anya körülbelül hat-nyolc hétig nem is tudja, hogy terhes. A megtermékenyítéstől számított harmadik héten a baba néhány ezer sejttel, a hatodik héten pedig már dobogó szívvel rendelkezik. A hetedik héten a baba szeme, orra, szája és füle is elkezd kifejlődni, a nyolcadik héten pedig csodával határos módon megindul az ujjak és a lábujjak kialakulása is.

Az apa szívében

Amikor a feleségem az első gyermekünknél közölte, hogy kisbabánk lesz, a sokk gyorsan félelembe csapott át. Hirtelen aggódni kezdtem azon, hogy elég nagy-e a lakásunk, elég pénzünk van-e, képes leszek-e egyáltalán az apaságra. Ti is aggódtatok hasonló dolgokon?

Miközben a babám a feleségem méhében formálódott, a saját szívem is elkezdett belsőleg átalakulni. Nagyon vártam ezt a pillanatot, és imádkoztam is azért, hogy bekövetkezzen, és mégis a hír – a lányom mostani szóhasználatával élve – teljesen „lesokkolt”. Mint mindenki másnak, aki nagy dologba kezd, nekünk is meg kell tanulnunk bízni Istenben, és tudnunk kell, hogy egy sokkal nagyobb terv kritikus fontosságú részei vagyunk. Bízni sosem könnyű, de nem szabad elfelednünk, hogy egyszerűen csak Isten eszközei vagyunk. A következő gondolatokat Szalézi Szent Ferencnek tulajdonítják:

„Ne félj attól, hogy mit hozhat a holnap! Ugyanaz a szerető Atya, aki ma gondoskodik rólad, holnap és minden egyes további napon is gondoskodni fog rólad. Vagy megvéd a szenvedéstől, vagy kimeríthetetlen erőt ad, hogy elviseld azt. Töltsön el tehát a béke, és tégy félre minden aggodalmaskodást.”

Találj békét az imádságban, a csendben és abban az örömben, amiben gyermeked édesanyjával közösen osztoztok, tudván, hogy a kaland még csak most kezdődik.

Imádság

Teremtő Istenem, Te formáltál engem anyám méhében, és fogantatásom napjától kezdve erre a pillanatra készítettél fel. Add, hogy mint ennek az új gyermeknek a földi édesapja Benned bízva kezdjek neki belső átalakulásomnak. Add, hogy tudatában legyünk annak, hogy miközben új, szentségre törekvő családunk növekszik, és együtt indulunk a várandósság útján, Te mindig velünk vagy.

Üzenet

Írj egy rövid levelet a gyermekednek. (Érdemes lehet arra reflektálni, hogy mit éreztél, amikor megtudtad, hogy apa leszel).

¹ Via Pulchritudinis. A párbeszéd és az evangelizáció útján. A Kultúra Pápa Tanácsa. 2006. http://www.cultura.va/content/cultura/en/pub/documenti/ViaPulchritudinis/
² II. János Pál levele a művészeknek. (1999. április 4.) https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=68

³Henri Nouwen: Lángoló szívvel. Sarutlan Kármelita Nővérek, Pécs, 2000.
⁴ Richard Rohr: Halhatatlan gyémánt – Igaz Énünk keresése. Ursus Libri, 2004.