Betegágynál – avagy mit tehetünk a kórházban fekvő betegeinkért?

Az írás néhány évvel ezelőtt készült, ezért nem esik szó benne a koronavírus-járványról, mely a kórházak működésére is hatással volt. A felfutó járvány idején bevezetett teljes kórházi látogatási tilalom mára csak annyiban enyhült, hogy a súlyos állapotú betegek esetében egy közeli hozzátartozó számára lehetővé teszik a látogatást. Az írás nem az aktualitásokra reflektál tehát, hanem egyfajta belső hozzáállást mutat be, mely a körülményektől függetlenül segítségünkre lehet.

Néha nem is tudjuk, mitévők legyünk, amikor meglátogatjuk a kórházban akár a közeli hozzátartozónkat, barátunkat is. Mit jelent egy magát egészségesnek tudó embernek a beteggel való találkozás?

Több mint harmincéves egészségügyi tapasztalatom alapján mondhatom, hogy a beteglátogatás mindenekelőtt egy szent találkozás. A beteg állapotától függően lehet olyan, mint Mária látogatása Erzsébetnél, és lehet olyan, mint Mária találkozása Jézussal a keresztúton. Tehát vannak fokozatai.

Vannak olyan általános alapelvek, amelyek minden esetben érvényesek?

A legfontosabb, hogy képes legyek szeretni, elfogadó, befogadó szeretettel. Mit jelent ez? Legyek nyitott, segítőkész. Nagyon fontos, hogy csöndben, türelmesen végighallgassam a panaszokat és igényeket. A beteg minden szavunkat éberen figyeli, ezért ne tegyünk kétértelmű megjegyzéseket, mert ilyenkor biztos a negatív következtetéseken rágódik, miután elmentünk. Ne is példálózzunk mások sanyarú sorsával. Mindig pozitívak legyünk, és a reményt adjuk. Erősítsük a bizalmat az orvosok és ápolók iránt, mert az fél gyógyulás. Ezek után képes lesz jobban együttműködni a beteg ember.

Mindig kérdezzük meg, hogy ő mit szeretne. Az ő igényeihez alkalmazkodjunk, ne saját elképzelésünkhöz.

Lehet, hogy sétálni szeretne a folyosón, lehet, hogy rólunk, családunk felől érdeklődik, lehet, hogy szomjas, éhes, melege van vagy fázik. Próbáljunk teljesen eggyé válni vele. Lehet, hogy azért feszeng, mert intim szükségleteit szeretné intézni, de nem mer szólni, nem akar megbántani minket. Erre nagyon figyelnünk kell.

Tudunk-e lelki dolgokban is segíteni?

Természetesen beszélhetünk lelki élményeinkről és megélt tapasztalatinkról, ha igényli, de… Egy közös kórterem nem mindig alkalmas terepe a félhangos imádságnak és a rózsafüzér mondásának. Amikor azonban a kórteremben szentáldozáshoz járul valaki, maradjunk vele és imádkozzunk együtt.

Legyünk tapintatosak minden vonatkozásban. Lehet, hogy egyszerre több látogató érkezik a beteghez. Ilyenkor teremtsünk lehetőséget, hogy a családtagokkal négyszemközt maradhasson, akkor is, ha nemrég érkeztünk, mert azt úgyis jelzi, ha velünk kíván beszélgetni.

Amennyiben egy másik látogatójával beszélget, inkább menjünk ki a kórteremből, és ne a szobatársakkal kezdjünk közben társalogni. Jó arra is figyelni, ha egyszerre többen látogatjuk a beteget, akkor a látogatók ne egymással társalogjanak a beteg feje fölött, mert az számára inkább zavaró és fárasztó. Legyünk diszkrétek. Ami a betegágynál elhangzik, az sose legyen másutt társalgási téma, mert bizony elferdítve visszajuthat a beteghez, és azzal oda a bizalom.

Ha betegünk állapota súlyos, néha kétségbe esünk, elbizonytalanodunk, nem tudjuk, mivel teszünk neki jót.

Súlyos beteg látogatásakor az elgyötört, megkínzott Keresztre Feszítettel találkozhatunk. Persze minden betegben az elhagyott Jézust szerethetjük, de vannak esetek, mikor a sok szenvedéstől a felismerhetetlenségig megváltozik az illető. Ez nehéz, nagyon nehéz… mindkét félnek. A betegnek ugyanis nem szabad látnia rajtunk a döbbenetet, vagy azt, hogy adott estben nem ismertük fel, hogy ő az. Ilyenkor legyünk egyszerűen Máriák vagy Veronikák, akik megfogjuk gyengéden a beteg kezét, megsimogatjuk, letöröljük az izzadtságot vagy egy korty vizet adunk.

Tudjunk ott ülni és türelmesen kivárni, hogy mit szeretne a beteg. Csak ott LENNI… Ez nagyon nehéz, mert a zavarunkat sokszor a tevékenységgel szeretnénk kompenzálni.

Mit tehetünk, ha úgy látjuk, nincs magánál?

Ha ismerősünk eszméletlennek tűnik, akkor is mindig csak olyat mondjunk vagy tegyünk, mintha ébren lenne. Lehet, hogy már nagyon úton van a Mennyei Atyához, de mindent hall, ért és megjegyez!

Ha tudjuk, hogy nincs ellátva a nagy út előtt az Útravalóval, elsőrendű feladatunk legyen, hogy felkínáljuk a lehetőséget. Az igenlő válasz után konkrétan tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a beteg valóban megkaphassa a szentségeket.

A beteg ágya mellett fantasztikus lehetőségünk van, hogy éljük az igét és éljük a jelen pillanatot. „Azt tedd a másiknak, amit szeretnél, hogy neked tegyenek!”

Végezetül álljon itt néhány kulcsszó, illetve tanács, melyek segíthetnek:

Imádság, szeretet, együttérzés, eggyé válás, segíteni akarás, irgalom, alázat, diszkréció, segítőkészség. Élni a jelen pillanatot. A betegben Jézust látni. A találkozásból fakadó örömöt lássák, ne a megdöbbenést. Ne akarjunk bölcs tanácsokat adni! Nem kell mindenáron beszéddel kitölteni az együttlétet.