Egészség – betegség – tudatosság – közösség

A legtöbb ember, amint az iskolai tanulmányokat abbahagyja, azzal együtt „elveszíti” a mozgás, rendszeres testedzés iránti igényét is. Emellett a magyar konyha nagymértékben hozzásegít az ízletes, kalóriában és szénhidrátban dús ételeivel, hogy nehezen tudjunk ellenállni, ezért a szükségesnél jóval többet fogyasztunk, ami csak a ránk rakódó kilogrammokat szaporítja. S ebben a környezetben, ebben a családban éljük a mindennapjainkat. A felpörgetett életritmus, a sok stressz, rendszertelen életvitel, gyorséttermek „egyszerű” kínálata még fokozza a sok egészségtelen hatást. Nagyon kevés a motiváció, ami ebből kimozdítana. Van néhány kiemelkedő példa, amikor főleg, ha a betegség jelentkezik, a paciens képes teljes életmódváltásra, de a legtöbben ezt nem tudják megtenni. Egy testnevelő és egy dietetikus barátnőmmel már pályakezdéskor elköteleztük magunkat, hogy segíteni akarunk a hozzánk fordulókon. Ebben az esetben mi is jelenthetne segítséget a számukra?

Iskolásként magam is többször voltam táborban, s tudom, hogy beteg gyerekeknek a szakma is szervez táborokat. De ki gondol a felnőttekre?

Ebből a hiányból született meg az ötlet, hogy tábort szervezünk felnőtteknek: cukorbetegeknek, fogyni vágyóknak, és azoknak, akik egyszerűen csak egészségesen akarnak élni. Egy héten keresztül mindent közösen teszünk. Meghatározott étrend, sok közös mozgás, sok hasznos szakmai ismeret egészség-betegség témakörökben. Gyakorlati képzés keretében sajátítjuk el azokat a használható információkat (kalória-, szénhidrát számítás, zsírégetés, Cooper-teszt), amivel azután otthon is kitartóan élni tudunk.

A mozgás sarkalatos kérdés. Ugyanis el vagyunk kényelmesedve.

Nagyon sokan a legrövidebb utat is autóval teszik meg. Így megfosztják magukat annak örömétől, amit a mozgás nyújthat.

Már fél óra mozgás után örömet okozó hormonok szabadulnak fel a szervezetünkben, ami képes elfeledtetni velünk azt, hogy „szenvedünk”, és lendületet ad a folytatáshoz. Ezért a tábor programjában a nap folyamán háromszor van hosszabb ideig tartó mozgás. Megfigyeltük, hogy minden nappal emelkedett az elvégzett mozgás mennyisége, nőtt a teljesítményünk, egyre erősebbek lettünk.

A másik nagyon fontos kérdés az étkezés. Sokszor elhangzik a rendelőben, hogy diétázni kell. Ettől a szótól a legtöbb betegnek a haja égnek áll. Hiszen azt mondják: nekünk nincs pénzünk drága diéta előállítására, örülünk, ha a villanyt, gázt kifizetjük stb. Igaziból ez egy rossz beidegződés, hogy a diétáról beszélünk. Mert inkább azt kéne mondani, hogy egy kicsit át kéne alakítani az étrendet, s van, amiből kevesebbet, van, amiből többet lehet enni.

Ezt a célt tűztük ki a táborban, hogy megtanítjuk az étrend összeállítására a résztvevőket. A reggelit, vacsorát legtöbbször együtt állítottuk össze, s az étteremben a szénhidrát és kalória szükségletnek megfelelően készítették el nekünk az ebédet. Sokan megdöbbentek, akik korábban azt mondták, hogy ők nem esznek sokat, hogy az apró nassolásokat nem számították be eddig. Itt is volt lehetőség „nassolásra”, de gyümölcs, zöldség formájában. S még közösen fagyiztunk is. Mégis az látszott, hogy bizony ez kevesebb, mint amit sokan otthon kevésnek ítéltek meg. Ennek ellenére senki nem éhezett. Az egészséges ételek mennyiségének növelése segített ebben.

Volt szó a fogyókúráról is. Itt is el kell mondani, hogy már az elnevezés is sántít. Ugyanis aki eredményre számít, annak tisztában kell lennie azzal, hogy a tartós testsúlycsökkentés nem a kúrától függ, hanem egy kitartóan végzett összetett gyakorlat, ami áll egészséges, kalóriaszegény étkezésből és rendszeres testedzésből. A két dolog együtt vezet eredményre.

Egy alapvető tanulság: a mértékletesség. A kínálat a mai civilizált világban határtalan. Az ínycsiklandó illatokkal és ízekkel elénk táruló ételeknek nehéz ellenállni.

Elcsábulunk, van, hogy csak ünnepek idején, majd máskor egy fárasztó munka után, vagy csak azért, mert megérdemeljük – legalábbis a média ezt hangsúlyozza felénk.

De ha mi emberek felfogjuk, hogy a jóllétünk tőlünk függ, akkor elkezdhetünk szembehelyezkedni a kor kínálatával, s élni azokkal az eszközökkel, amivel teljes életet élhetünk. Ebben segítséget újra a közösségben, a családban nyerhetünk.

A harmadik fontos felfedezése volt a tábornak, hogy megértettük azt, hogy test és lélek vagyunk, ami harmóniában működik. Nem elegendő csak a fizikumot kielégíteni. Minden nap kellett lelki táplálék is.

Egy kicsit a bensőnkre figyelni, a bennünk lévő Lélekre, hogy mire hív minket ezen a napon. Mit jelent ajándéknak lenni?

Minden reggel játszottunk: dobtunk a szeretet-dobókockával, aminek oldalain a szeretet művészetének egy-egy motívuma volt: elsőként szeretek, mindenkit szeretek, megbocsátok, szeretem az ellenségemet stb. Újszerű volt ez a játék, arra hívott, hogy lépjünk ki önmagunkból, felejtsük el a mi igényeinket, és forduljunk a másik felé.  Aztán napközben, este, másnap reggel megosztottuk egymással egy-egy élményünket.

Sok-sok ismerethez is jutottunk a szakemberek által tartott előadások jóvoltából, tágult a látóterünk, ráismertünk sok esetben saját problémáinkra, tüneteinkre. Az előadók közérthető nyelven világították meg a problémák gyökerét, és mutattak kiutat. A napok folyamán lehetőség adódott arra is, hogy egymást is jobban megismerhessük, barátságok szövődtek. Kapcsolatok épültek.

Az egyheti együttlét eredményei ékesen bizonyították, hogy mindaz, aki odaadta magát a kihívásnak, teljes lelkével tette a dolgokat, annak rendeződött a cukoranyagcseréje, a testsúlya két-három kilóval kevesebb lett, és boldogsághormonnal telítődve térhetett haza. A tapasztalat azt mutatta, hogy ezeknek az embereknek a lendülete hónapok múltával sem csökkent. Változtattak az életükön, rendszerességet vittek az életükbe.

A mozgást sem hagyták abba, sőt a mennyiséget fokozták. Van olyan házaspár, aki azóta is mindennap közösen kocog a városi futballpályán. Nagy öröm volt megtapasztalni azt is, hogy többen a házastársukkal együtt jelentkeztek a táborba, egymást segítve, erősítve.

A táborunk legnagyobb tanulsága az volt, hogy

az ember közösségben többre képes. A másik próbálkozása, erőfeszítése minket is serkent, erőt ad a saját újrakezdésünkhöz.

Így van ez a lelki életben, és így van ez a fizikai létünkben is. Leküzdeni, felülmúlni egy betegséget egyedül sokkal nehezebb. Ha vannak társak, van, aki megért, van, aki befogad, akkor én magam is képes leszek túllépni önmagamon, átugorni a korlátot.  Az egyedi felismerés kevés. Kell utána a kitartás, hűség, edzés. Esetleg a saját környezetemben folytatás. Vagyis továbbadni a megszerzett tudást. Mindenki a szűkebb környezetében ugyanúgy megélheti ezt a család-tapasztalatot, ajándékozva önmagát. Amit odaadunk, az lesz igazán a miénk.

A fenti részleteket a Közösségben egészséges családi zsebkönyv A családból kilépve című fejezetéből idéztük.