Édes anyanyelveink – lehet-e több anyanyelve a gyerekemnek?

Virág Emese tavaly ősszel írt már az Új Városnak a kisgyermekkori nyelvelsajátításról. Most az anyanyelv nemzetközi napja kapcsán fejtegetjük tovább a témát…

Először is tisztázzuk, mit jelent a többnyelvűség?

Valaki úgy tartja, az a többnyelvű, aki több nyelvet tud anyanyelvi szinten beszélni. Mások kicsit engedékenyebbek, szerintük többnyelvű az, aki folyékonyan beszél nyelveken. Megint mások egyszerűen azt tartják többnyelvűnek, aki több nyelven is kommunikál.

Hány nyelven beszélhetünk anyanyelvi szinten?

Ha gyermekünknek át akarunk adni az anyanyelven felül másik nyelveket úgy, hogy a gyermek anyanyelvi szinten tudja elsajátítani, ezeket egyenként nagyjából az időnk 33%-ban kell beszélni. Azonban azt is mondják, hogy ebben a korban végtelen kapacitása van a gyerekeknek, hogy nyelveket sajátítsanak el. Számos országban sokan 3, 4 vagy akár 5 nyelven is sikeresen megtanítják gyermeküket. Az, hogy később melyik nyelv mennyire lesz aktív, vagy milyen szinten fogja beszélni, attól függ, melyiket lesz alkalma használni. Azonban egyszerre nem tudunk több nyelven ugyanolyan magas szinten kommunikálni. Az éppen aktívan használt nyelvünk vagy nyelveink mindig magasabb szinten lehetnek, mint azok a nyelvek, amikkel épp nem foglalkozunk. Személyes tapasztalatom, hogy sem a magyar anyanyelvem, sem az angol – amit később tanultam meg – nem „kopik el”. Bár mindkettőt használom, amelyik országban vagyok, az a nyelv kerül előtérbe, és sokkal „fittebb” lesz a szókincsem a másik, éppen kevesebbet használt nyelvhez képest.

Azt látjuk tehát, hogy nem a mennyisége számít az egy nyelvvel eltöltött időnek, hanem a minősége.

Mi is kell ehhez a minőséghez?

Először is fontos, hogy a gyermeknek érzelmi kötődése legyen ahhoz, aki a nyelvet tanítja neki, illetve értelmes kontextusba helyezve, interakcióban találkozzon a nyelvekkel. A multimédiás eszközök például nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak. Ha betesszük a gyermeket a TV elé – bár pár szó „ragad rá” –, egyáltalán nem olyan hatékony, mint ha a szülő vagy egy hozzá közel álló személy tanítja. Nem interakcióban használva találkozik itt a nyelvvel, plusz ha rajzfilmet néz, az artikuláció hiánya sem segíti a kiejtés megismerését. Anyukaként ösztönösen sokat énekelünk a kisbabáknak, ami sok más előny mellett „eltúlozva” mutatja be az artikulációt – ezzel segítve a kiejtést, a nyelvelsajátítást.

De miért szeretnék az emberek, hogy a gyermekük többnyelvű legyen?

Ennek számos oka lehet, és ezeket befolyásolhatják a céljaink az adott nyelvvel.

Egyrészről családunk származása miatt merülhet fel bármilyen variációban többnyelvűség. Egyik vagy mindkét szülő beszélhet más nyelven, mint az úgynevezett célnyelv, annak a területnek a nyelve, ahol a család él. Vagy akár lehet családi kötődése egy másik nyelvhez, amit szeretne továbbadni, mint örökséget. Mivel a nyelv a kultúra alapja, így a különböző nyelvek és kultúrák beépülhetnek az identitásunkba. Ezt én magam is megtapasztaltam, teljesen más a személyiségem a két nyelven, amit azonos szinten beszélek.

Ez a más személyiség akár kulturális vonatkozású is lehet… Mennyire fonódik össze a nyelvi identitás a kultúrával?

Abszolút! Ha szülőként más nyelven is „bírunk”, akkor erős lehet a késztetés bennünk, hogy a nyelvvel együtt a kultúrát is átadjuk. Az már több mindentől függ, hogy később mennyire erősen kötődik egy nyelvhez vagy kultúrához a gyermek. Meghatározó, hogy a környezete hogyan viszonyul a másik nyelvhez kapcsolódó kultúrához. Ha például emiatt negatív megkülönböztetés éri, akkor el fogja nyomni magában ezt az identitást.

Azok a gyermekek, akik több nyelven beszélnek – és így több kultúrában válnak jártassá –, a körülményeiktől függően rugalmasan építik be ezeket az kultúrákat az identitásukba.

A multikulturális Angliában például a többnyelvűség számos módon jelentkezik. Bevándorló szülők szinte egész életükben „törhetik” az angolt. Ragaszkodnak saját kultúrájukhoz – ezzel együtt a nyelvhez is, ám gyermekeik már sokszor elutasíthatják a szülők nyelvét és kultúráját. Hiába értik meg a szülőt, már angolul válaszolnak. Ez az elutasítás a kultúrában is megjelenik, beleolvadnak a brit kultúrába a nyelv használatával.

Más országokban, ahol az angol szintén hivatalos nyelv, egy helyi sajátos variáns alakult ki, ami már külön dialektusnak számít. Így van ez például Indiában, ahol az angol sajátságos kiejtésével és használatával találkozunk, ezen felül különböző régiókat köt össze, ahol az angol nélkül nem értenék egymást az emberek.

Mit tapasztaltál itthon, ahol a többség egynyelvű? Idehaza miért érdemes egy másik nyelvet is átadni a gyerekeknek?

Magyarországon, ahol mindkét szülő magyar anyanyelvű – mint például nálunk is, más az oka a többnyelvűség választásának. Szeretnénk, ha a gyermekünknek több lehetősége lenne az életben, hogy ne csak idehaza érvényesülhessen, vagy több nyelvet beszélve több lehetősége lehessen a munka világában. Én azt szeretném, ha a gyermekem külföldön is tanulhatna, ha ezt szeretné választani később. Az is szempont volt, hogy több nyelv elsajátítása pozitív hatással van a gondolkodás fejlődésére és problémamegoldás képességére.

Manapság egyre többen választják azt az utat, hogy az újszülöttekkel együtt tanulnak meg egy teljesen új nyelvet. Mindegyik úthoz nagyon nagy elköteleződésre és elhivatottságra van szükség, de talán ez kívánja a legtöbb energiabefektetést, hiszen itt mi magunk is egy számunkra új nyelvet tanulunk – és ez motivációt, kitartást és plusz energiát igényel tőlünk, hogy elérjük az anyanyelvi szintet.

Vajon mindig ez a cél? Vagy kevesebb is elég lehet-e?

Mielőtt kipróbáltam volna magam is, hogy anyanyelvi szinten megtanítsam a gyermekemet egy másik nyelven is, megfogalmaztam, mi a célom a nyelv átadásával. Fontos volt nekem, hogy a gyermekemnek az első találkozása egy idegen nyelvvel pozitív legyen. Amiben megtapasztalhatja, hogy egy másik nyelvet elsajátítani könnyű, játékos, élvezetes dolog. Ha pár dalt tudunk csak megtanulni, akkor is ezzel a tapasztalással megy az első idegennyelvi órájára.

Sokan félnek attól, hogy a gyerek keverni fogja a nyelveket…

Kezdetben a mentális lexikon egységes, még nem válik el a két nyelv szókincse, ezért alakul ki a kódváltás és keverés jelensége.

Mit érthetünk kódváltás alatt?

A kódváltás egy hiányt tölt be, ha még a másik nyelven nem tudja azt a szót, vagy ha például könnyebb kiejteni, hogy „dog”, mint azt, hogy „kutya”, vagyis itt az angolról magyarra „kódol át”.

A keverés azonban magasabb nyelvi szintet feltételez. Az, hogy melyik tárgyra melyik nyelvet használja, az attól függ, hogy milyen környezetben melyik nyelven sajátította el az adott szót.

Elképzelhető, hogy az életben egyik nyelven találkozik egy szóval, míg lerajzolva vagy könyvben más nyelven, és két külön szót köt ugyanahhoz a dologhoz attól függően, hogy hogyan kerül vele kapcsolatba.

Hogyan lehet a gyerekekben fölkelteni az érdeklődést a másik nyelv iránt?

A gyerekek magukról és a saját világukról szívesen kommunikálnak. Ebbe a szülő könnyen be tud kapcsolódni, ha kicsit figyel a gyerekére, megtalálja a kapcsolódási pontot.

Nálunk a két nyelv magzati kortól jelen volt és fej fej mellett fejlődött, mindkettő egyformán. Az első szava Abigélnek egyévesen angol volt, majd egy magyar szó jött hozzá. Azt mondják, mindig azt a szót preferálják először a gyerekek, amit könnyebben ki tudnak mondani. Így lett az első szavunk „come”, ami sokkal könnyebben kimondható mint a később használt „gyele”… Azonban az első pár szó után a magyar nyelv berobbant nálunk, és a passzív értésen kívül teljesen elmaradt az angol nyelv aktív használata. Ha angolul kérdeztem, magyarul válaszolt, és én nem csináltam úgy, mintha nem érteném, mert semmilyen módon nem akartam erőltetni, nehogy elutasítsa az angolt. Hosszú ideig ezt a problémát nem tudtam megoldani…

Nálatok mi vált be?

Hosszas gondolkodás és próbálkozás után megpróbáltam hozzá kapcsolódva megtalálni az utat és a megoldást. Abigél nagyon szeret babákkal vagy babák nélkül is szerepjátékozni. Akár egész nap más és más bőrébe bújik, ezt élvezi a legjobban. Ebbe mi is be vagyunk vonva (mikor mennyire van hozzá türelmünk). Ezt próbáltam kihasználni és ezen keresztül kicsit motiválni Abigélt, hogy használja aktívan az angolt. 1-2 próbálkozás után sikerrel jártam és mára már Abigél csak angolul kommunikál itthon.

Egy ponton azt javasoltam szerepjátékozás közben, hogy én vagyok Meggie, az egyik angol nyelvű ismerősünk, aki nem tud magyarul, Ő pedig a lánya Scarlette. Kezdetben ellenkezett, de hamar felvette a ritmust, és beszélt hozzám angolul, amikor emlékeztettem, hogy én, mint Meggie, nem értek magyarul, így csak azt értem meg, amit angolul mond. Eleinte kicsit bizonytalanul használta az angolt, és én soha nem javítottam ki. Nagyon gyorsan fejlődött a beszélt angolja! Esténként hangoskönyvekre alszik el, és ebben az időszakban már egyre hosszabb meséket hallgattunk, minden este elalvás előtt akár egy órát is – a kedvence az altatáskor felbukkanó „dirty Bertie” lett. Ez nagyon választékossá és magas szintűvé fejlesztette az angol szókincsét. Eleinte kettőnk nyelve volt csak az angol, de Abigél annyit kezdte használni itthon, hogy egyre sűrűbben beszélt Apához is. Volt egy időszak, amikor szinte csak angolul szólalt meg „házon belül”. Amikor magában játszik, már mindig az angolt használja.

A feladat tehát nem lehetetlen… Minden gyerekhez meg kell találni a motivációt, amivel rá tudjuk bírni, hogy újra és újra részt vegyen velünk az idegennyelvi interakciókban!