Egészséges gyermekek nevelése 4. – A lelki egészség

Olvasási idő: 5 perc

Mit értünk lelki egészség fogalma alatt?

A WHO-nak van egy nagyszerű megfogalmazása, miszerint az egészség az a fizikai, lelki, társadalmi jóllét, a mentális egészség a lelki és érzelmi jóllét állapota. Ez tulajdonképpen nem a betegség hiányát jelenti, hanem egy egyensúlyt a pozitív és negatív érzelmek között. Ha megvan ez a lelki egészség, akkor le tudjuk győzni a mindennapos stresszeket, ki tudjuk bontakoztatni a talentumainkat. Jól, hatékonyan tudunk dolgozni, illetve kapcsolódni másokhoz.

Mit tehet egy szülő a gyermeke lelki egészségéért? Hogyan neveljünk lelkileg egészséges gyermekeket?

Elsődleges a fizikai jóllétnek legalább a minimális biztosítása. Addig nem nagyon lehet a gyermek lelkével mit kezdeni, míg nem kap enni, inni, nincs fedél a feje fölött stb. … A fizikai szükségletek kielégítése utána foglalkozhatunk a lelkiekkel. Ez nem azt jelenti, hogy ha az ember éhes, akkor nem lehet lelkileg kiegyensúlyozott, csak gyermeki szinten ez másképp működik. Ha a gyerek éhes, többnyire lelkileg is borul. Legfontosabb azonban a lelki egészség kialakításában a biztonság nyújtása a gyermeknek. Pici korban a biztonságos kötődés kialakulásának a lehetőségét kell megteremteni, amit elfogadó, feltétel nélküli – lehetőleg szülői – szeretettel, testi kontaktussal, öleléssel, kiegyensúlyozott, kiszámítható környezettel lehet elősegíteni.

Ha ezt sikerül az élet elején kialakítani, akkor már sok mindent megtettünk a mentális egészség érdekében.

Továbbá fontos még a biztonság kialakulásához a gyermeki élet lételemeinek biztosítása: mozgás, játék, sok-sok együttlét. Nagyon-nagyon lényeges a megfelelő közösség, ami elsősorban a család. Emellett a nagyobb közösségek, mint az óvoda, iskola, ahol nem csak a szerető elfogadás, hanem a példamutatás is lényeges, hogy mit lát a gyermek, mit élünk elé. Ezekkel tudunk segíteni abban, hogy lelkileg egészséges gyermekeink legyenek.

Milyen jelek utalhatnak arra, hogy a gyermek lelki egészségével probléma van?

Kezdetben – remélhetőleg – csak viselkedésbeli változások mutatkoznak, ami jó, ha a szülőt arra ösztönzi, hogy megpróbáljon „körülnézni”, mi okozhatta azt. Például egy addig nyitott, vidám, jókedvű gyerek zárkózottabb lesz. Az addig kiegyensúlyozott gyerek síróssá válik, ingadozik a hangulata. A szorongásos tünetek is feltűnőek: rágja a körmét, mimikája szomorúságot fejez ki. Fizikai tünetek is kialakulhatnak, amit a szaknyelv pszichoszomatikus tüneteknek nevez. Ezek azok, amelyeket már a kevésbé odafigyelő szülők is észrevesznek: étkezési, alvási problémák jelentkeznek, fáj a hasa, a feje, a vérnyomása változik. Gyakran ezek a problémák olyan mértékűek, hogy képtelen iskolába járni. Figyelemfelhívó az elmagányosodás. Az addig fennálló kapcsolatai megszűnnek, nem beszél a barátokról. A fentiekből jól látható, hogy a mentális egészség hiánya egyértelműen hatással van a testi egészségre is. Mit tehet ilyen helyzetben a szülő? Azt gondolom, az egyik legfontosabb, az az idő biztosítása, hogy legyen együtt a gyermekével.

Nem arra van szüksége a gyermeknek, hogy faggassák, hanem legyen mellette valaki.

Olyan személy, akit szeret, aki biztonságot jelent, akitől kérdezhet és érzi, hogy elmondhatja a nehézségeit. Ha tud élni a felnőtt által így felkínált segítséggel, és kezd megnyílni, vagyis mond valamit, akkor ne próbáljunk meg rákérdezni. Az már a mi gondolatmenetünket tükrözi. Könnyen más irányba visszük a gyermeket, mint ő szeretne jutni. Ilyenkor legtöbbször elhallgat ismét. Ha csak egy-egy szó megismétlésével jelezzük, hogy figyelünk, hallgatjuk, esetleg képes lesz tovább beszélni. Kamaszkorban a problémák részben abból adódnak, hogy le kell válni fokozatosan a szülőkről. Magányosnak érzi magát. Sok kérdése van, amit nem tesz fel a szülőnek. Jó, ha ilyenkor elérhető egy számára megbízható felnőtt, aki válaszol a kérdésekre. Lehet a szülők barátja, egy jó pedagógus, egy olyan pap vagy lelki vezető, akiben megbízik, akire felnéz. Amikor a kamaszoknál azt vesszük észre, hogy bántják saját magukat, az már általában elég késői fázisa a lelki problémának. Vannak előjelei, amikor a szülő még tud segíteni. Ha a szülőnek jó kapcsolata van a gyermekével, akkor ő lesz a legjobb terapeutája is. Ha ehhez a szülő még segítséget is kap szakembertől, nagyon sokat tud tenni. Előfordul, amikor a gyermek nem kér és nem fogad el segítséget. Amikor szakemberhez sem hajlandó elmenni, akkor csak a szülőnek tudunk tanácsot adni.

Vannak külső tényezők, körülmények, amelyek mentálisan sérültté/sérülékenyebbé teszik a gyermeket?

A társadalmi környezet jelentősen befolyásolja a gyermekek mentális állapotát. Minden korosztály sérülékeny, csak mindegyik másképp. Akár egy testvér születése, de még inkább egy válás, egy közeli hozzátartozó halála nagy hatást gyakorolhat a lelki fejlődésükre. Egy néhány hónapos csecsemő nem érti, hogy elváltak a szülei, vagy meghalt a nagyszülő, de azt megérzi, hogy az édesanyja vagy édesapja szomorú, feszült, ideges, nem jól érzi magát, másképp vagy kevesebbet mosolyog rá.

A szülő feszültsége hatással van a gyermekre.

Amikor később kapcsolódási problémája adódik, és nem is tudja megfogalmazni, hogy miért, akkor ezek a hajdani történések, a biztonságos kötődés valamilyen ok miatti elmaradása köszönhet vissza. Óvodás és kisiskolás korban – amennyiben trauma éri a gyereket – inkább a közösségi élet tanulása az, ami sérül, ami problémát tud okozni. A koronavírus-járvány jól szemlélteti, hogy azok a gyerekek, akik abban az időszakban voltak óvodások, mennyire nehezen tudtak később közösségbe beilleszkedni. Akkor „kapcsolták” ki őket, amikor az lett volna a feladatuk, hogy a közösséghez szokjanak, tanuljanak meg azzal együtt élni, a szabályokat elfogadni, egymásra figyelni.

A kamaszoknál, amikor a szülőről kellett volna leválni, össze voltak velük zárva a járvány alatt. Furcsa, kettős helyzet alakult ki: le is vált válna, de még szorosabban oda volt kötve, hiszen a szülő is otthon volt. A mentális egészséget befolyásoló külső tényező a hírek hallgatása is, a háborús és egyéb borzalmak látványa. Ezek mind-mind heves szorongást okoznak a gyermekekben, ahogyan az is, hogy a szülők manapság sokkal kevesebb időt tudnak otthon tölteni. Ma már nem laknak együtt a nagycsaládok, ahogyan régen, ami szintén hatással van a gyermekekre. Nem csak a traumák, hanem az említett megváltozott életkörülmények is meghatározók.

A digitális világ előtérbe kerülése hatással van a gyermekek mentális egészségére?

Mindenképpen. Agykutatók bizonyították, hogy minél korábban kezdi el egy gyermek a digitális eszközök használatát, annál komolyabb organikus elváltozások mutathatók ki az agyban. Ma már azt is tudjuk, hogy az agy melyik területei sérülnek. A képernyőzés egy tudattalan addiktív örömforrás, hiszen a folyamatos pörgetés olyan izgalmi állapotot eredményez, ami folyamatos adrenalin „fröccsökhöz” juttatja a használót. Ettől kezdve a „lassabb dolgok”, mint egy könyv elolvasása, ami régen örömforrás volt, ma borzasztó unalmasnak tűnik. Lassan jut az említett adrenalinhoz. Átalakulnak a személyes kapcsolataik is, mert azokat a digitális térben élik meg.

Milyen jelei vannak, ha egy gyerek lelkileg egészséges?

Amikor kiegyensúlyozott, döntésképes, kellően határozott, és tudja, hol vannak a határok. Lehet bízni benne, számítani rá.

A szülő a gyermekébe vetett bizalommal nagyon sokat tud segíteni, amit fontos ki is fejezni.

Ugyanígy a dicséret is lényeges. Nagyon vágynak rá már pici kortól. Nem mindenért kell dicsérni, ami nem jogos, vagyis nem kell túldicsérni, de ha valamit jól csinál, az az önbizalmát növeli. Erre pedig nagy szükségük van az egészséges lelki fejlődéshez.