Exodus 90 – határfeszegető lelkigyakorlat férfiaknak

Egyre népszerűbb az Exodus 90 nevű lelkigyakorlat, amely egy különleges, egyszerre online és offline kezdeményezés férfiak számára. Lényege, hogy a Kivonulás könyve nyomán segíti a résztvevőket, hogy rátaláljanak arra, ami az ő személyes életükben rabságot jelent, és minél inkább elmozduljanak a lelki szabadság és a rendszeres imaélet irányába. Egy pap az Amerikai Egyesült Államokban 2011-ben több előadást tartott férfiaknak különböző közösségekben. Rádöbbent, hogy mennyi minden tartja lelkileg rabságban ezeket az embereket, de főleg az volt rá komoly hatással, hogy a bibliai Kivonulás könyve felszabadító és iránymutató választ adhat(na) számukra. Az egyik teológus hallgatójával különösen sokat beszélgetett erről, akit magával ragadott az az elképzelés, hogy mennyi embernek lehetne segíteni, utat mutatni. Négy évvel később, ez a teológus (James Baxter) a bátyja (Doyle) segítségével kifejlesztett egy applikációt, amelyet útjára is indítottak. A programnak komoly sikere lett, rögtön ezrek csatlakoztak az Exodus lelkigyakorlathoz. A háromhónapos kihívás legfőbb ereje valószínűleg éppen abban áll, hogy megdöbbentően hosszú, 90 napon át tart és kifejezetten úgy szervezik, hogy húsvétvasárnap érjen véget. A csatlakozás legjobb módja, ha egy minimum 3–4, maximum 8–10 fős, már meglévő közösség vagy kifejezetten erre a célra létrejövő csapat gyűlik össze, mivel az imádság és az aszkézis mellett a lelkigyakorlat harmadik, épp ugyanolyan fontos pillére a közösség. Minden résztvevőnek van ugyanis egy „kötéltársa”, akivel naponta megbeszéli a tapasztalatait, valamint szükség van egy tágabb, de családias közösségre, melynek tagjai hetente egyszer összeülnek egy előre rögzített időpontban. Ideális esetben személyesen. Ha nem online találkozik a nagyobb kör, akkor egyórás szentségimádás és szentmise is kapcsolódhat a heti összejövetelhez. A következő Exodus néhány nap múlva, január 9-én indul. Ebből az alkalomból négyen ültünk le beszélgetni és megosztani tapasztalatokat, élményeket. Ifj. Szeles István, Meszéna Domokos, Gőbel Ágoston és Csány Gergely egy nyolcfős baráti csapat tagjaiként vágtunk bele tavaly a kihívásba.

Hogyan is kezdődött?

MD: Egyik hétvégén Pécsre utaztunk a szüleimet meglátogatni. Karácsonyhoz közeli idő volt, a gyerekek játszottak és rohangáltak a házban. Édesapám egy fotelban ült és a Bibliát olvasta. Odatelepedtem mellé érdeklődni, hogy mit csinál, miért nem csatlakozik a többiekhez ő is. Kiderült, hogy hallott az Exodus lelkigyakorlatról és kicsit korábban, mint a „hivatalos” kezdési idő, bekapcsolódott és elkezdte csinálni. Tőle hallottam először, mi mindennel jár együtt ez a kezdeményezés, többek között a napi Szentírás-olvasásról, az elmélkedésekről, az esti hálaadó imáról és a rengeteg fizikális vállalásról. Nincs édesség, hideg vízzel kell tisztálkodni, szobabicikli minden egyes nap… Ez korábban nem volt jellemző édesapámra, és csendes, de nagy változást jelzett elő. Őszintén megdöbbentem. Mint példa állt előttem, hogy a munkája és egyéb terhei mellett megteszi ezeket azért, hogy az istenkapcsolatán dolgozzon. Elgondolkodtam, hogy talán ebbe nekem és a csapatunknak is bele kéne vágni. Felvetettem a többieknek. Nem számítottam rá, hogy mind a heten igent fognak mondani és bekapcsolódnak. Mindez nem volt teljesen átgondolt, az elején csak érdeklődést éreztem, nem voltam holtbiztos a dolgomban. A többiek lelkesedése átragadt rám is, és ez elég volt az induláshoz. Arra gondoltam, hogy a zsidók se tudták az Egyiptomból való induláskor, hogy mi vár rájuk.

GÁ: Amikor elolvastam az invitáló e-mail első két mondatát, azonnal azt éreztem, hogy ez most nekünk lett kitalálva. Jó is, hogy nem késtem sokat a válasszal, mert ha alaposan elolvasom az Exodus aszketikus előírásainak minden részletét, akkor lehet, hogy visszatáncoltam volna. Ennyire komfort- és határfeszegető lelkigyakorlattal még nem találkoztam! Hidegvizes zuhany három hónapon keresztül, kizárólag a munkára szorítkozó internethasználat, rendszeres, heti többszöri sportolás… Hogy fogjuk ezt bírni? Azonban rögtön az ugrott be, hogy erre most nekem és a csoportunknak is nagy szüksége van. Mindannyian megfogalmaztuk, hogy ez egy jó módja lehet az Isten felé haladásnak.

CsG: Pont olyan időszakomban voltam, hogy úgy éreztem, nagy szükségem van a repülőgép-szimulációs hobbimra, a saját személyes időmre, az informatika vívmányaira és ezeket nem szívesen áldoznám be. Egy éjszaka átgondoltam az egészet és reggelre arra jutottam, ennek mégis most van itt az ideje. Az életben vannak nagy változások, amik egyszer csak – akár váratlanul – megérkeznek, és akár teljesen felforgatják az addig megszokott életünket. Egy nagy változás, ami egyszer csak ott van, és nem lehet halogatni. Emellett Ábrahámra és Izsákra gondoltam, ez adott nekem erőt: Ábrahám kész volt örökre lemondani minden kincséről, én ne tudnék 90 napra lemondani az Istenért bármi kedvtelésről? Mi és ki lehet fontosabb?

SzI: Én biztosra akartam menni, szinte mindent elolvastam az Exodusról. Számomra inkább az jelentett nehézséget, hogy úgy láttam, családilag éppen olyan időszakot élünk, amikor sok plusz nehézséggel járna, ha bekapcsolódnék. Ugyanakkor azok után, hogy láttam, miként mondja rá mindenki az igent, számomra sem volt többé kérdés.

Miért éppen férfiaknak szánt lelkigyakorlat?

MD: Valahogy jobban hajlamunk van szerintem az elkényelmesedésre. Gyógyítólag hat ránk, hogyha olyan kemény kereteket állítanak elénk, mint ez a lelkigyakorlat. Persze senkit sem rekeszt ki az Exodus, inkább összegyűjti azokat a férfiakat, akik megszólítva érzik magukat és van bennük nyitottság ennek az elkezdésére.

CsG: Nők számára is van hasonló lelkigyakorlat, nyilván más feltételekkel. Az ottani kritériumok egyike például a kevesebb pletyka. Nekem az Exodus esetében plusz motivációt jelentett, hogy több tízezer férfi kapcsolódik be világszerte és csoportokban a lelki életünkről beszélünk. Ha férfiak jönnek össze, általában könnyen felszínes maradhat a beszélgetés, itt nagyon jó volt megtapasztalni azt, hogy mélyen megnyílunk és az Istennel való kapcsolatunk a téma.

GÁ: Szerintem a férfiak esetében különösen fontos a támogató, visszajelző közeg. A nagyböjtben is rendszeresen teszünk aszketikus jellegű vállalásokat, de ezek sokszor azért nem járnak sikerrel, mert nincs kontroll, így aztán ha nem teljesíti az ember, akkor könnyen megvonhatja a vállát. Ez most nem jött össze, de akkor mi van? Itt viszont folyamatos a visszajelzés és a megosztás.

Hogyan hatott ez a 90 nap a családdal való kapcsolatra?

CsG: Nekem nagyon pozitívan hatott. „Észrevettem”, hogy van mellettem egy feleség. Addig is megvolt persze a napi kapcsolat köztünk, de valahogy intenzívebb, tudatosabb lett, figyelmesebb lettem rá. Azzal, hogy nem lehetett elvonulni a hobbimhoz, idő szabadult fel, amit jól sikerült felhasználni.

MD: Én legszívesebben külön feltüntetném a lelkigyakorlat leírásának első sorában, hogy ezt nem lehet egyedül csinálni, ha valaki erre igent mond, akkor „bekapcsolódik vele” az egész családja, felesége, gyerekei, nem csupán a kötéltársa. Egy házasságban a férfi és a nő egyek. Tehát a feleség abszolút része a folyamatnak, nem és remélhetőleg nem csupán „elszenvedője a kivonulásnak, hanem részesülője az ígéret földjének is”. Például nyilván nem lehet napi egy óra imaidőt kiszakítani úgy, hogy minden maradjon a régi kerékvágásban. Vagy ha szerdán és pénteken is böjtölsz, akkor az étrend is változik, vagy ha heti három sportolást be kell iktatni, azzal szintén borul az addig megszokott időrend. Ezt minden esetben alaposan át kellett beszélni a feleségemmel. Ami nem feltétlenül ment mindig kompromisszumok megkötése nélkül, de a kapcsolatunkat mindenképp előre vitte. Én nem győzöm hangsúlyozni a 90-es számot. Ez nagyon hosszú idő, valójában egynegyed év! Az ember gyakran vágyik minőségi, komoly változásra sok szűkössége terén, amelyekben a hétköznapokban alulmarad. Ennek fő oka, hogy nincs meg ez a kritikus periódus, amikor sokáig, segítséggel, szervezetten foglalkozik azzal, hogy valamiben jobbá legyen, és emiatt elképzelhetetlenné is válik egy komoly változás. Az Exodusban élesednek a szenzoraink arra, amivel napi szinten foglalkozunk (pont olyan ez, mint egy hangszertanulás vagy aktív rendszeres sport) és végre realizálódik egy csomó, egyébként is vágyott családi, illetve belső változás bennünk, ami kihat, kiáradhat az egész otthoni légkörre is.

Imaélet. Változott valami ezen a téren?

SzI: Az erős keretek segítséget is jelentenek. Nekem biztosan. Számomra jóval könnyebb volt úgy tartani az imádságra vonatkozó előírásokat, hogy konkrét feladatként jelent meg az életemben, tematika is kapcsolódott hozzá. Az időt persze a család mellett nem volt egyszerű megtalálni. Érdekes, hogy talán pont ezen a téren sikerült az Exodus vége óta fejlődni. Családilag most sokkal jobban sikerül összehozni az imákat, az egyénit kevésbé.

MD: Nekem pont az ima volt a legnehezebb. Egy 90 napon át tartó konfliktust jelentett, cserébe viszont egyfajta dinamizmust is, napi szintű gondolkodást. Az aszkézisre és a lelki megosztásra az elején valahogy nagyobb figyelmet fordítottam. Aztán néhány héttel a kezdés után beszélgettem erről a problémáról egy szerzetessel, aki azt javasolta, hogy váltsak, és az ima kapja meg a legnagyobb fókuszt. Nem állítom, hogy maradéktalanul sikerült, de megfogalmazódott bennem a vágy, hogy majd szeretném egyszer úgy végigcsinálni az Exodust, hogy erre az aspektusra rendesen koncentrálok. Ugyanakkor nem tudom azt mondani, hogy nem fejlődött az imaéletem. Érdekes hozadék például, hogy azóta a tömegközlekedésen töltött időt is remekül ki tudom használni elmélkedésre, imára.

Mik a gyümölcsei ennek a 90 napnak?

GÁ: Nyilván nehézség volt, hogy éppen kitör egy háború a szomszéd országban, országgyűlési választások lesznek és mi nem olvasunk online híreket. A csapatunk tagjai ezt is kreatívan oldották meg. Volt, aki elhatározta, hogy többet beszélget az édesapjával, más nyomtatott újságot vásárolt. Nem kibúvóként éltük meg ezeket, hanem úgy, hogy a kapcsolatok felé és egyfajta természetesebb működés felé orientálódott a figyelmünk. Nekem az Exodus utóéletét figyelembe véve ez volt a legnagyobb meglepetés. Azt hittem, hogy majd úgy zuhanok vissza az online hírek világába, mint egy zsák krumpli. Ehelyett azóta is tartom, hogy nem kattintok feleslegesen, böngészés vagy pusztán időtöltés céljából hírportálokra. Felszabadító érzés.

CsG: Nekem a lelkigyakorlatban tervezett vasárnapi „lazítások” eleinte komoly problémát jelentettek. Úgy éreztem, kilépünk az Exodus kereteiből és nem vesszük elég komolyan az előírásokat. Aztán fokozatosan rádöbbentem, hogy ez nem véletlenül része a programnak. Hogy meg kell tanulnunk ünnepelni is. Az Exodus megtanított szűkölködni és bővelkedni is. Nagy öröm volt ezt megélni, így kicsit jobban értem már, amiről Szent Pál beszél. Rég örültem már annyira süteménynek, ajándék édességnek, mint az Exodus vasárnapjai alatt. De ott volt például a zuhanyzás is. Nekem a hideg zuhany eleinte meglepően könnyű volt, de aztán jöttek időszakok, amikor az volt a legnehezebb. Ki kellett engedni a kezünkből a kontrollt. Ez szerintem férfiként igen szép és szükséges kihívás. Fontos, hogy a lelkigyakorlat ne arról szóljon, hogy megveregessük a vállunkat, hogy mi 90 napig mi mindent csináltunk, illetve nem csináltunk. Ezek a kis „engedmények” segítettek abban is, hogy ne az egónkat növelő kihívás legyen, hanem valóban lelkigyakorlat.

SzI: A csapatunk sokkal lelkibb lett, amit én kicsit hiányoltam korábban. Most már jobban sikerül egymásra figyelni, hatással lenni egymásra. Visszajelzést adni, Isten felé segíteni a másikat. És magamat is.

MD: Azóta „kis exodusok” vannak az életemben és mindannyiunk életében. Én például a családommal kiköltöztem Amerikába, ez már önmagában kihívást jelent. Aztán az apróbb dolgok. Ahogy már említettem, a 90 nap alatt élesedtek a szenzoraink. Megtanultunk a „sivatagban” is túlélni Istennel. A problémák az Exodus után is megmaradnak: egészségesebb élet, kevesebb cukorka, több alvás, testedzés, élőbb kapcsolatok. Mindenki ezekre vágyik. De nekünk most van egy fegyvertárunk, egy átküzdött időszakunk és megerősítő tapasztalatunk, hogy ez nem lehetetlen. Viszont! Szerintem az Exodus legnagyobb erénye, hogy más gyakorlatokkal szemben, melyek azt hirdetik, hogy vedd a kezedbe az életed, itt inkább arról van szó, hogy „Give up control!”, azaz tedd Isten kezébe az életed! Hagyatkozz rá! Engedd, hogy Ő irányítson mindent. Ez az igazán nagy lecke, az Exodus utáni időszak, a 91. nap feladata. Ebben fejlődni.

A magyar lelkigyakorlatozók létrehoztak egy Facebook-oldalt Exodus Magyarország címmel. A bekapcsolódást segítő applikáció az első héten ingyenes, utána fizetőssé válik. További részletek a lelkigyakorlat angol nyelvű honlapján találhatók; a korábbi magyar résztvevőkkel az címen lehet kapcsolatba lépni.