Kapaszkodók az anyaság hullámvasútján

Kisgyerekek mellett a mindennapok rutinjába könnyen belefásulhatunk, a gyerekek és a feladatok adta pörgő mókuskerék beszűkíthet, és saját problémáink nem engednek új lehetőségeket észrevenni, új szemmel nézni életünk szépségeire. Ha túlságosan érintettek vagyunk érzelmileg egy helyzetben, vagy pont hogy a fáradságtól már érezni sem tudunk, tényleg azt élhetjük meg, mint amikor egy fa előtt állunk, de ettől a fától nem látjuk az erdőt.

A gyermekvállalás olyan átlényegülés, ami nagyon sok érzelmet megmozgat bennünk: a félelemtől az euforikus boldogságig minden mélységet és magasságot megélünk benne. A szülés utáni hormonális változások az érzelmi ingadozást tovább fokozhatják, amit a kimerültség okozta fáradtság egy negatív spirálba vihet. Az elképzelések és elvárások a tökéletes anyaságról, a boldog anya-gyerek kapcsolatról nagyon távolivá válik, esetleg még lelkiismeret-furdalást/bűntudatot is okozva: Nem vagyok jó anya!

Éreztél már ilyet? Észrevetted magadon, hogy ingerlékenyebb vagy, könnyen dühbe gurulsz? Vagy előfordult, hogy szétesettséget éreztél, vagy feledékenységet? Szülőként alkalmatlannak érzed magad, hogy a gyerekekkel bármit is kezdeni tudj? Esetleg eleged van a gyerekeidből és legszívesebben világgá mennél? Az állandó pakolás, logisztika, és gyerekek körüli teendők szélmalomharcnak tűnnek?

Sajnos, bármilyen fájó is kimondani – mert hát mégis a „gyerek a mi boldogságunk” egy „alapelvárás” a világtól –, de a szülőségben is ki lehet merülni, ki lehet égni. Jobban akarjuk csinálni, mint az anyánk, akinek sose volt ideje ránk. De mit és miként csináljunk másképpen? Annyi könyv és szakmai anyag vesz körül, amik elmondják, hogy mitől sérülhet a gyerek! Ez félelmetes is lehet! Megfelelés, elvárások, tudatosság, de ebben is ki lehet merülni, főleg, ha mindig a saját szükségleteink elé helyezzük mindenki másét!

Lehet kínunkban már csak sírunk, éjjel az ajtófélfának megyünk a fáradtságtól, közben próbálunk megfelelni a párkapcsolati elvárásainknak is, de lehet, hogy közben belül magányosnak, vagy a világot leordító indulatokkal küzdő vadállatnak érezzük magunkat. Feleség – anya – munkatárs – barát és még sorolhatnánk a sok szerepet, amiben egyensúlyozva nehéz egyedül megtalálni a fényt az alagút végén. Ha egyáltalán van vége…

A kiégés jelei közé tartozik a fizikai fáradtság, az érzelmi kimerültség, a motiváció hiánya, a kétségbeesés, valamint a másoktól és az örömteli tevékenységektől való elszakadás érzése. Hogy lehet ezzel megbirkózni?

Az első a felismerés, majd a beismerés magamnak és a környezetemnek is, hogy nem érzem jól magam a bőrömben, hogy dühöt, frusztráltságot érzek nap mint nap a gyerekek mellett, vagy éppen fásultságot és erőtlenséget, esetleg türelmetlenséget és ingerültséget. Fáj, hogy mindez a közvetlen környezetemen csapódik le, akiket pedig nagyon szeretnék szeretni! – Ahelyett, hogy egy csődtömegnek, és reménytelennek minősítenénk magunkat, inkább merjünk róla beszélni, fogalmazzuk meg, hogy mit érzünk, de azt is, hogy mire lenne szükségünk, és kérjünk konkrét segítséget, rokonoktól, barátoktól, vagy egy hozzáértő segítőtől!

A magunk elé állított elvárások, a külvilágtól kapott és belsővé tett hiedelmek, a gyerekkorból hozott mintáink mind hatnak ránk, és felerősödnek ebben a kiégett állapotunkban. Nézzünk rá néhányra:

„Mindig mindent jól kell csinálnom, hogy szerethető és jó legyek!”

Ezzel a maximalizmussal elég nehéz belátni, hogy nem vagyunk tökéletesek, hibázhatunk, lehetünk gyengék, és mégis szerethetőek! Isten számára biztosan, de reméljük férjünk számára is! Nehéz ezt kimondani, és tényleg jó, ha van emberünk, akiben bízunk, és tudjuk, hogy szeret. Még jobb, ha abban is hiszünk, hogy a másik meghallgat és meg is ért, nem pedig tanácsot ad, hogy mit kéne másképpen csinálnunk! Ez ugyanis nem segít, csak újabb elvárást és megfelelési kényszert szül! Itt most nekünk kell megfogalmaznunk az érzéseinket, és a szükségleteinket, és ahhoz kérni segítséget, ötletet! Pl.: Szükségünk lenne pihenésre, mozgásra, kis kikapcsolódásra. Gondoljuk végig, hogy ezek megvalósításához kitől milyen segítséget tudunk kérni és elfogadni, vagy vegyük észre, hogy lehet, nem akkor kell mosogatni és kitakarítani a lakást, mikor a gyerekek végre alszanak, hanem olyankor mi is használjuk ki ezt az időt pihenésre, kikapcsolódásra, egy kis mozgásra. Téged mi tölt föl?

„Rend a lelke mindennek!”

Szintén egy hozott minta lehet, drága szüleinktől. Meg tudjuk-e engedni magunknak, hogy nincs mindig rend a lakásban? Lehet, hogy emiatt nem merünk vendéget hívni? De talán fontosabb, hogy játsszak, sétáljak a gyerekkel? Közös idő lehet a pakolás is, még ha lassabb is! Én várom el a rendet vagy a környezetem? Tudok ebben segítséget kérni, akár átmenetileg is –takarítónő, családtag stb.?

„Minden nap legyen meleg étel az asztalon.”

Ezt is hozhatjuk, mint ideális háziasszony/feleség elvárást! Ám néha ez megvalósíthatatlan terhet jelent, és a mindennapi konyhában levés már rosszullétet vált ki bennünk? Milyen segítség jöhet szóba? Ebédrendelés néhány naponta. Nagyszülői segítség kérése, vagy ha az nincs akkor néhány anyukával össze lehet fogni és beosztani egymás között, hogy melyik nap ki főz egy kicsit többet! Annyi sok lehetőség van, merjünk valamit újítani!

„Legyünk mindig türelmesek!”

Ez a jókislányos attitűd örök kudarc érzését tudja kelteni bennünk, mert bármilyen fájdalmas is beismerni, de nem tudunk mindig türelmesek lenni. Az érzéseink elfojtása helyett azok nevén nevezése sokkal jobban élét veszi az indulatoknak és kiszámíthatóvá teszi a reakcióinkat, mintha csak egy váratlan pillanatban robbanunk, mikor már elszakadt a cérna.

Neked milyen otthonról hozott, vagy a környezet felől elvárt képzelt vagy valós elvárásaid vannak? Miből tudsz erőt meríteni a mindennapokban? Van embered, aki meghallgat és támogat? Elhiszed, hogy Isten szeret Téged, akkor is, amikor Te nem érzed magad szerethetőnek?

Könyv és csoport ajánló:

Pont az anyai kiégés témájával foglalkozik az Új Város egyik könyve: Kimerült anyáknak – 9 hét feltöltődés Istennel. A négy gyermekes francia szerző maga is átélte ezt az időszakot és könyvében egy 9 héten át tartó utazásra hív, hogy Isten jelenlétében feltöltődj.

Januárban online csoportot indítunk édesanyáknak, hogy 9 héten át együtt olvassuk a könyvet és megoszthassátok egymással tapasztalataitokat. Mentálhigiénés tapasztalatommal kísérlek titeket ezen az úton. Ha szívesen csatlakoznál, kattints ide a részletekért és regisztrálj az ingyenes programra!